A Testrészek mesesorozat új kötete: Szem és száj

Írta Dátum 2017. 03. 17. fejlesztés, főoldalra, mesekönyv, olvasás, szókincsfejlesztés | 0 hozzászólás

Pár héttel korábban már bemutattuk, hogy miben mások a SzóKiMondóka mesekönyvei a Testrészek mesesorozatunk első kötete, a Láb és kéz mesekönyv alapján. Jó hír, hogy hamarosan megjelenik a sorozat második kötete (már elő is rendelhető 50% kedvezménnyel március 19-ig), benne szem és száj mesékkel. A Szem mesében Móna a szemével ismerkedik, egészen közelről, a tükörben veszi szemügyre a látószervét. Apa elmagyarázza neki, hogyan működik a pupillája, amit a villany segítségével Móna rögtön ki is próbál. Majd egy bátor kísérletbe kezd: megpróbálja a körülötte világot csak a szemével érzékelni, és kitalálni benne az emberek gondolatait.  ,,Hosszasan szemlélte a színeket és a formákat. Nehezére esett, hogy nem beszélhet róla, de amit egy óvodás elhatároz, ahhoz tartja is magát.’’ A száj mesében a száj feladatait vesszük sorra. Megtudhatjuk, hogy Anya hogyan tanítja Marcit beszélni. A homokozóban ülve kiderül, hogy mi kerülhet a szánkba és mi nem ehető. Mire használjuk még a szánkat a beszéden és az evésen kívül? Hát persze, éneklésre! Na és a fák mire emlékeztetik Mónát kedvenc játszóterén? Nem fogjátok kitalálni: a brokkolira. Ebből a kötetből sem maradhattak ki a népdalok. A kötetben az alábbi mondóka megzenésített változatával találkozhattok:  Pici szem, pici száj,  Keretezi pici áll  Kedves arc, piros száj  Áfonyaszín szembogár    Na és persze, puszikat se felejtsetek el a szájatokkal adni! Ezt egy másik népdallal gyakorolhatjátok:    Kisangyalom szeme, szája.  Többet ér, mint Buda vára. Mert Budavár az uraké,  De a rózsám csak magamé.    A Szem és száj kötetben is érvényesülnek a SzóKiMondóka könyvek jellegzetességei:  kiemelt szavak, mellette jelentésük lerajzolva, a mesébe ágyazva  Ezek szerepe, hogy a “közös” ölbéli olvasás során, a gyermek a szemével követi a mesét, esetleg már tudja mondani a képről a soron következő szót, amellyel megérti az olvasás lényegét. Eközben szeme a szóalakot is megfigyeli, ismerkedik vele, vizuális memóriája fejlődik.  versekkel, mondókákkal, dalokkal tagoljuk a mesét Amelyek tovább fejlesztik a nyelvi készségeket, új oldalról világítanak rá a testrészekre és remek alkalmat adnak a közös élményekre is. A dalokat a magyar népdalkincsből válogattuk. A mondókák a dalok verses változatai. A kis versikék pedig saját költések, amelyek a mesébe úgy kerülnek, hogy Móna költi őket. Móna szeret a szavakkal játszadozni, így ez a játékosság rímfaragásban is megnyilvánul, amint egy olyan témára bukkan, ami foglalkoztatja és elgondolkodtatja. Móna alakja azt példázza a gyermekek számára, hogy a nyelv is alkalmas a játékra, ugyanúgy lehet vele játszadozni, mint bármelyik más játékkal. interaktív táblácskák  Tábláink szerepe, hogy a gyermeket bevonjuk az eseményekbe, segítünk párhuzamot vonni a mese és a gyermek saját élete között, megértetni vele a mese történéseit. A táblákon szereplő kérdések azt is segítik, hogy a szülő és a gyermek közt beszélgetés alakuljon ki a mese olvasása során, vagy azután.  Mindezeken túl persze az is fontos számunkra, hogy a...

Olvass tovább

Ölbéli közös olvasás, avagy miben mások a SzóKiMondóka mesekönyvei? 

Írta Dátum 2017. 02. 24. beszédfejlesztés, együtt töltött idő, főoldalra, gyerek mondókák, mesekönyv, olvasás | 0 hozzászólás

Sokan kérdeztétek már tőlünk könyveinket nézegetve, hogy miért vannak bizonyos szavak kiemelve, nagyobb betűvel, színessel. Ezt a kérdést megválaszolva született ez a bejegyzés, hogy bemutassuk mesekönyveinket, mi minden található meg bennük Móna és Marci történetein túl. SzóKiMondóka tördelés, kiemelt szavak          A SzóKiMondóka mesekönyvei az ölbéli közös olvasást szorgalmazzák, hiszen úgy tud leginkább érvényesülni az a különleges tördelés, ahogyan a könyveink készülnek. Az oldalakon a szöveg és az illusztráció nem válik el egymástól, mint a legtöbb mesekönyvben, ahol a gyermekek szeme a képeket nézi, míg a szülő a szöveget olvassa. Mi összekevertük a képeket a szöveggel, kiemeltük a fontosabb szavakat, amelyeket ismétlünk, mellette a jelentésüket lerajzoltuk. Így idővel, a gyermekek is tudják mondani a kép alapján a mesében soron következő szót, ezáltal megértik az olvasás logikáját. Közben szemük a kiemelt szóalakokat is megfigyeli, miáltal fejlődik vizuális memóriájuk, az írott szövegből egyre több részletet vesznek észre, megfigyelik a hasonlóságokat, különbségeket.  Célunk ezzel az, hogy felkeltsük a kicsik érdeklődését a szavak iránt, és természetes módon elégítsük ki kíváncsiságukat. Ezáltal készülnek az olvasásra, annak egyes részleteit megfigyelik, megértik. A rendhagyó tördelésünk tehát az olvasóvá nevelő módszertanunk fontos része.     Zeneiség könyveinkben A nyelvvel nem csak képileg játszunk, hanem a magyar nyelv zeneiségét is beépítettük könyveinkbe a mondókákon, verseken és a dalokon keresztül. A mondókáknak nagyon nagy szerepe van a beszédfejlődés során. Remekül közvetítik a nyelv ritmusát, kiemelik a rímelő szavakat, a szavak jelentéstartalmát. A SzóKiMondóka mesekönyveiben a mese fonalába több helyen  beépítettünk mondókákat, néhol SzóKiMondókás átirattal úgy, hogy egy pluszt hozzátegyen a mese mondanivalójához (pl. Süti-süti pogácsát, apának, anyának, Marcinak, Mónának – arra indítva ezzel titeket, hogy saját családtagjaitok neveit tegyétek bele az ismert dalba.) Ezeket a mondókákat legtöbb helyen Móna mondja, így a gyerekek vele együtt mondhatják a mondókát, vagy őt utánozva maguk is kereshetnek rímelő szavakat, verseket kovácsolhatnak. Népdalokat is fűztünk a mesékbe, amelyek szerepe a fentiek mellett a zeneiség erősítése, a zenei nevelés és tartalmas közös pillanatok megteremtése a közös éneklések során. A szülő éneke nagy ajándék a gyermek számára és a mesék végén található kottákkal igyekeztünk megkönnyíteni a szülőknek a dalok eléneklését.  A Testrészek mesesorozat első kötetébe, a Láb és kéz című mesekönyvünkbe egy saját vidám versikét is beleírtunk. Ebben a versben hangutánzó szavakkal igyekeztünk bemutatni a gyerekeknek, hogy milyen hangot adnak ki az egyes cipők az utcán lépegetve. Így ez a vers tökéletesen alkalmas arra, hogy közösen eljátsszuk, és demonstráljuk a hangokat a cipőkkel, a hangunkkal, és mozgásunkkal is az adott cipőhöz illő módon dobbantva a földön. A mesében szereplő “bulit” így magunk is megvalósíthatjuk a nappaliban, vagy a folyosón a cipős szekrény előtt. Igazi közös bolondozás, ami kilép a könyv lapjairól, és a szavakkal való játékot közös, családi élménnyé teszi.  Interaktív táblácskák A mesékbe...

Olvass tovább

Gondolatok a családról, mint a gyermeknevelés erőteréről 

Írta Dátum 2017. 01. 5. együtt töltött idő, főoldalra, gyermeknevelés | 0 hozzászólás

Ha megnézitek a SzóKiMondóka blogját, az ’’Erről beszélünk’’ cím alatt találjátok azokat a témákat, amelyeket időről időre igyekszünk körbejárni, s számotokra használható tanácsokat nyújtani. Főbb témáink között szerepel: gyermeknevelés, gyermekfejlesztés, család, olvasás előkészítés, beszédfejlesztés, szókincsfejlesztés, szülői szerepek, mesék, kétnyelvűség.    Hogyan függ össze a SzóKiMondóka küldetése ezekkel a területekkel?  Játszani, alkotni, kreatívan szórakozni sokféleképpen lehet. Mi a szavakkal szeretünk játszani. Megjelenítjük, lerajzoljuk, mondókába, dalba foglaljuk, mesébe szőjük őket. Érzelmeink és a szavak Már a fogantatástól kezdve szavakkal és érzelmekkel kötődünk gyermekünkhöz, amely születés után az érintéssel egészül ki. Míg az érzelmek fontos velejárói emberi létünknek, fontos az is, hogy legyenek szavaink rá, hogy meg tudjuk nevezni érzelmeinket. Minden érzelem elfogadható. Mérgesnek lenni is szabad, csak a mérgünk kifejezésének elfogadható módját kell megtanulnunk. Ebben segítenek a szavak. Ha már szavak, a mesék szerepéről se feledkezzünk meg. Arról, hogy mi mindent tanítanak meg a gyermekeinknek egy-egy történeten keresztül, hogyan segítik őket félelmeik leküzdésében, problémáik megoldásában. A mese gyermeki lélekgyógyító is egyben, hiszen általuk felfoghatóvá válik a kimondhatatlan és feldolgozhatóvá az elnyomott élmény.    Család és tagjainak szerepe Az önállóságra nevelés egy fontos szülői feladatunk, amelynek ott kezdődik a megvalósítása, hogy hagyjuk a gyermeket elesni, hibákat elkövetni, amelyekből tanulhat. Az apa szerepe külön figyelmet érdemel a családban, mert nagyon fontosnak tartjuk a részvételét a gyermekek nevelésében. A fogantatástól kezdve fontos a jelenléte, de a születés körül, majd azt követően a gyermekágyi időszak alatt elengedhetetlen az apa támogatása, amelyet saját tapasztalat alapján kizárólag az anya irányába fordítanék. Nem azért, mert az apa nem tud jól a babával törődni, hanem mert az anyának nagyon sok segítségre van szüksége a kezdeti időszakban és a legjobb, ha ezt az apától kapja meg. Az anya akkor fogja tudni megfelelően ellátni újszülött gyermekét, ha róla is gondoskodik valaki. Az apa segíti az anyát az anyai feladatai ellátásában azzal is, hogy rendszeres, önmagára fordítható időt biztosít neki, ami alatt lehetősége van az anyának kikapcsolódni, feltöltődni. Fontos az apa fizikai jelenléte is, a rendszeres játék és testmozgás a gyermekekkel, a gyermekek fizikai kihívások elé állítása.  A család témája kapcsán érdemes említést tenni arról is, hogy mennyire meghatározóak saját szüleinktől örökölt gyermeknevelési mintáink, amelyeken ha változtatni akarunk, akkor azt tudatosan kell, hogy véghezvigyük. Viselkedésünk átkódolása tudatos erőfeszítést igényel, és külön munka hiányában könnyen másolhatjuk szüleink viselkedését, akkor is, ha azzal nem értünk egyet.   Gyermekfejlesztés 4 fő területe A gyermekfejlesztés témakörében igyekezzünk mind a 4 területen segíteni: beszéd, gondolkodás, mozgás, és érzelmi-szociális készségek. Mivel úgy gondoljuk, hogy azok a játékok a legjobbak és egyben a legélvezetesebbek is, amelyek egyszerre több területet fejlesztenek. Egy egyszerű példával élve, egy mozgásos mondóka egyszerre fejleszti a beszédet és a mozgást. Ha együtt éneklitek a gyermeketekkel, akkor még érzelmi síkon is hat. Jó példa lehet erre...

Olvass tovább

A legjobb ajándék az együtt töltött idő

Írta Dátum 2016. 12. 6. együtt töltött idő, főoldalra | 0 hozzászólás

Karácsonyra készülődve a legtöbb szülő fejében már az jár, hogy mit vegyen gyermekének ajándékba, mi kerüljön a fa alá. A legtöbb esetben pedig nem csak magunk részéről kell az ajándékokat jól kitalálnunk, hanem sokszor a nagyszülők, barátok is minket kérdeznek, mit vegyenek a kicsiknek. S bár egy alapvető szükséglet az életükben a ruha, a cipő, azokat mégsem mindig érezzük megfelelő, vagy elegendő ajándéknak gyermekeink számára. Szeretnénk inkább játékot, vagy könyvet venni nekik, olyasmit, aminek jobban örülnek. Persze valahol mi is tudjuk, hogy a legjobb ajándék számukra a velük eltöltött minőségi idő. Csak azt nehéz becsomagolni és a fa alá tenni.  A gyermekek számára a legfontosabb pillanatok azok, amikor osztatlan figyelmünk rájuk irányul és teljes mértékben jelen vagyunk számukra. Amikor be tudnak minket vonni a játékaikba, legyen az bármi – bújócska, fogócska, építőjáték, szerepjáték, stb. Vagy mi vonjuk be őket egy általuk kedvelt tevékenységbe – rajzolunk együtt, sétálunk, olvasunk nekik. Csak rájuk figyelünk, érzéseikre hangolódunk, velük vagyunk.  Hogyan tudnánk ezt az együtt töltött időt rendszeressé tenni a hétköznapokban, amikor a szokásos napi feladatok (vacsora, fürdetés, altatás) időbeni elvégzése sem egyszerű számunkra? És persze: hogyan lehet az ünnepek alatt kiterjeszteni a velük töltött minőségi időt, hogy gyermekeink is úgy érezzék: megszállta az ünnep hangulata a házat? Az egyik módszer erre az, amikor olyan ajándékot kapnak gyermekeink, ami magában foglalja a közös időtöltést. Ez lehet egy jó társas is- vagy akár a SzóKiMondóka játékcsomagja is, amiben többféle tevékenységhez találtok kellékeket: közös, interaktív film nézés, közös olvasás, a szavakkal való játék, éneklés, táncolás, stb. De például a tavaly karácsonyi blogbejegyzésünkben egy csokorra való ajándékötletet soroltunk fel Nektek, amelyek nem szaporítják az otthont elborító játékhalmot.   Lényeg, hogy ne feledjük el az ajándékok kiválasztása során, hogy mi az, ami a legfontosabb számukra. Az, hogy együtt lehessünk, közösen, egymással játszunk, együtt olvassunk, énekeljünk, álljon meg az idő számunkra egy kicsit. Tegyük félre a telefonunkat, ne zavarja meg semmi a velük töltött időt, ettől lesz ünnepi a hangulat, felejthetetlen a közös élmény, és ettől jók a nekik vett játékok is, hogy benne vagytok mindketten, együtt.  A SzóKiMondóka könyvei is nagyon jó alkalmat adhatnak Nektek a közös időtöltésre, olvasásra, hiszen az interaktív táblácskákon lévő, történetre visszakérdező kérdések segítségével bevonhatjátok a mese fonalába a kicsiket, a képek alapján a gyerekek is kimondhatják a mesében soron következő szót, megértve ezáltal az olvasás logikáját.  Nagyon jó ünnepi készülődést és zavartalan perceket kívánunk Nektek, minden szókimondókázónak vagy jövőbeni...

Olvass tovább

Kalandra fel! Miket tanulhatunk a mesehősöktől? 

Írta Dátum 2016. 11. 4. főoldalra, gyermeknevelés, készségfejlesztés, mesekönyv | 0 hozzászólás

Egy korábbi bejegyzésünkben már leírtuk, hogy mely életkorban milyen mesék iránt érdeklődnek leginkább a gyerekek, hogy mikor mire van szükségük. Most arra szeretnénk kitérni, hogy miket tanulhatnak meg, illetve akár mi magunk is miket tanulhatunk a mesékből, mik azok az életre szóló tanítások, amelyeket a mesehősök tanítanak nekünk.  Hogy a szavak erejénél kezdjük, az első a kívánságok kimondásának fontossága. Az a képesség, hogy meg tudjuk fogalmazni: mire vágyunk, mit szeretnénk elérni, mit akarunk megkapni. Azt hinnénk, a gyerekeknek ez jól megy, hisz lépten-nyomon halljuk tőlük, hogy “kérem”, “akarom”, “szeretném”. Tárgyiasult dolgokat valóban könnyebb nekik kérni, de sok gyereknek nehézséget okoz megfogalmazni, mi az, amire lelkileg vágynak, amitől jól érzik magukat, amitől boldogabbak. 8 éves lányom – aki egy füzetet teleírt már fogalmazásokkal, tehát alapvetően jól bánik a szavakkal – sokszor jobb szeretné, ha kitalálnám inkább, mitől morcos és szavak nélkül is teljesíteném a kívánságát.  A következő a kockázatvállalás, az elindulás szükségessége. Az a tudat, hogy helyzetünk akkor fordulhat jobbra, ha mi teszünk annak érdekében és az a képesség, hogy el tudjuk hagyni emiatt komfortzónánkat. A mesehős nem mérlegel, hogy mekkora lehet a jutalma, ha otthon marad, és mekkora, ha elindul. Ha menni kell, megy, és bátran szembenéz az elé kerülő akadályokkal.  ,, Móna Manó felérkezik a hegytetőre. Köröskörül minden fehér, mindenütt hó és jég, mintha tél lenne.” (Részlet a Móna Manó barátai című mesekönyvből) A csodákban való hit első helyre is kerülhetett volna, hisz ez ugyanolyan fontos, mint, hogy meg tudjuk fogalmazni, mit akarunk. Hinnünk kell benne, hogy jár nekünk, amit szeretnénk, s ha elég kitartóak vagyunk, el fogjuk tudni érni. A hit ad erőt az elinduláshoz, a megpróbáltatásokon átvergődni és kitartani a célunkért mindaddig, míg el nem nyerjük azt.  Alapvető értékeket is tanítanak nekünk a mesehősök – segítőkészség, bátorság, irgalmasság, szolidaritás – hogy csak néhányat említsek, megtanítanak tehát különbséget tenni jó és rossz közt. Ez is egy igen fontos, életre szóló tanítás, hogy mik a valódi értékek az életben, mi az, amivel segítünk másokon és magunkon is egyaránt.  A mi mesehőseink a szeretet érzésével, fogalmával találkoznak karácsonyi kalandjaik során, milyen szeretni és  milyen szeretve lenni, ezt tapasztalják meg Nagyiéknál. ,,Marci és Móna összekacsintott, hogy megőrizzék a titkukat. De nagyi úgy nézett rájuk, mint aki mindent tud. Talán így lehet, mert aki szereti, az ismeri is a másikat.” (Részlet a Móna karácsonya című mesekönyvből) A mesehős útja sokszor hosszú és fárasztó – de a kalandok megtanítják nekünk magát az utat, a célokhoz való eljutás folyamatát értékelni és élvezni. Közben persze erőforrásaink megtalálása is nagyon fontos, amelyek segítségével ki tudunk tartani a célunk felé vezető úton. Erőforrásaink megtalálásának érdekében pedig magunkba kell néznünk, jelképesen a tarisznyánkba nyúlnunk, nem kívülről várni a segítséget.  Kádár Annamária: Mesepszichológia 2. c. könyvében ezt így...

Olvass tovább

A legfontosabb szabályok alapjai az óvodában rakódnak le

Írta Dátum 2016. 10. 14. főoldalra, gyermeknevelés, óvoda | 0 hozzászólás

Az utóbbi idők kedvenc olvasmányaim között mindenképpen ott vannak Kádár Annamária: Mesepszichológia című könyvei. A világnak bizony nagy hasznára válna az a varázslatos látásmód, amit ő képvisel, s az a gyermeki rácsodálkozás, amit olyan jó volna megőrizni felnőtt korunkra is. Én sem tudnám jobban megfogalmazni azt, hogy mi mindent tanul meg a gyermekek egy életre szólóan az óvodában, mint az az idézet, amit az ő könyvében találtam Robert Fulghum, amerikai lelkésztől. “Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:  Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bánts másokat! Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk. Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is a műanyag pohárban – mind meghalnak egyszer. Mi is. És emlékezz az első szóra, amelyet megtanultál – a legfontosabbikra -: nézd!” (Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes)   A legfontosabb szabályok alapjai az óvodában rakódnak le. A társas kapcsolatok, a személyes higiénia, a mindennapos rutin, a világhoz való viszonyulás szabályai alapozódnak meg az óvodai játékok, együttlétek, mesélés, éneklés, étkezések, kirándulások, megfigyelések és egyéb programok során. Az óvodában még jut elegendő figyelem minden gyermekre, mert a “tananyag” amit el kell sajátítani, az maga az életre nevelés. Így hamar kiderül, ha valaki ebben a folyamatban más, több, vagy megkülönböztetett figyelmet igényel, amit az óvónők igyekeznek számára biztosítani. Az érzelmi nevelés a legfontosabb cél, és eszköz is egyben, hiszen az érzelmi intelligencia kialakítása és fejlesztése az óvodai évek legfontosabb célkitűzése.  Ennek része az önbizalom és az önértékelés fejlesztése, valamint az érzelmek felismerése és kifejezésük elősegítése is.Mindez, valamint az együttműködő képesség, és az empátia is az óvodában közös játékokkal fejleszthető, ami a kisgyermekek életre nevelését segíti.  Az érzelmek kifejezésére szolgáló játékokból hamarosan egy csokorra való gyűjteménnyel kedveskedünk nektek. Addig is beszélgessetek el a gyermekeitekkel, hogy mit éreznek a közös játékok során, mi az, amitől félnek, mi az, amit várnak és mi az, aminek a legjobban örülnek mostanában. Az érzelmek kifejezésének képességét ezekkel a beszélgetésekkel segíthetitek...

Olvass tovább