Víz, víz, tiszta víz Annyira boldog vagyok, hogy hamarosan megjelenik a SzóKiMondóka 6 részes játékcsomag sorozatának a második része: a Víz. A Család fejezet után, ezzel a fejezettel már elkezdjük a természettel, a természeti elemekkel való ismerkedést. Alapvetően a SzóKiMondóka célja (a beszédfejlesztésen, szavakkal való ismerkedésen és olvasóvá nevelésen túl) a természeti ismeretek terjesztése. Hiszen “csak amit ismerek, azt tudom szeretni és amit szeretek, azt tudom védeni” – tartja a mondás. A környezeti nevelést nem lehet elég korán kezdeni, az a legjobb, ha egész kicsi korától azt tanulja a gyermek, hogy nem szemetelünk, az erőforrásainkkal okosan bánunk és vigyázunk a növényekre, állatokra. Nos, ebben a hatalmas feladatban szeretne nektek segíteni a SzóKiMondóka.  Hogyan?  A vízzel ismerkedve bemutatjuk, hogy mire használjuk otthon a vizet. Megnevezzük, megmutatjuk, majd egy ponton a filmben visszakérdezünk: a gyerekek a képsorok alapján kimondják, mi mindenre használjuk a vizet. A képeken látunk mosógépet ruhákkal forogni, Milánt inni, fürödni, apát mosogatni, Mártát kezet mosni, anyát főzni, stb. Sokszor nem is tudatosul bennünk, hogy mennyi mindenhez kell a víz, amíg ki nem kapcsolják valami szerelés miatt – akkor jövünk rá igazán, hogy milyen nehéz az élet nélküle. A SzóKiMondóka filmjei segítenek a gyerekekben a természeti erőforrásokat tudatosítani most, hogy még rendelkezésre állnak, annak érdekében, hogy értékeljük, és védjük, amink van, s még sokáig megmaradhassunk ezen a Földön.  De nem állunk meg a víz otthon betöltött szerepénél, hanem kilépünk a természetbe és körülnézünk, hogy odakint hol találkozunk vízzel. Az eső a víz egy nagyon fontos megjelenése, nélküle nem tudnának a növények létezni. Víz kell ahhoz, hogy a növények szép nagyra nőjenek, hogy minket táplálhassanak.  Ehhez egy esős dalt is tanulunk, amit lehet a kertben énekelgetni, esőt kérve:  Esik az eső,  Hajlik a vessző,  Haragszik a katona  Mert megázik a lova  Ne haragudj katona,  Majd kisüt a napocska, Megszárad a lovacska.   Ess, eső, ess Holnap délig ess,  Az én kicsi báránykámnak  Jó legelőt vess! Tarján Veronika gyönyörű éneke és Szász Márk Boka mesés aláfestő zenéi teszik még teljesebbé a SzóKiMondóka zenei élményét.  A természetben azonban nem csak az esővel ismerkedünk meg, hanem megvizsgáljuk még milyen előfordulási formái vannak a víznek. Télen például megfagy és jéggé válik. A hó is vízből van, ami télen, sok örömöt okoz a kicsiknek, hiszen lehet vele hógolyózni, rajta szánkózni és belőle hóembert építeni. A jégen pedig korcsolyázni lehet. Otthon is készíthetünk jeget, ezt apa mutatja be nekünk: jégkockát csinál vízből és megfigyeljük, ahogyan az italunkat lehűti a jégkocka.  A másik kísérlethez felnőtt kell: esőt készítünk a konyhában jégből és forró vízből – innen a SzóKiMondóka bevezető dalának szövege: “a konyhában jégből esőt csinálnak…” Hogyan? Ezt már tényleg nem fogom elárulni, de ha most előrendelitek a játékcsomagot, akkor 30% kedvezménnyel tudjátok megvenni és ti lesztek...

Aki régóta követ minket, tudja, hogy az Óvoda játékcsomagunknak két különböző megjelenése van. S mi van a váltás mögött? Megtudhatjátok mai bejegyzésünkből.  Hogyan kezdtük? Réges-régen, amikor elkezdtünk dolgozni a terméken, a saját házunkban volt az irodánk. A gyakornokokat reggel vettem fel a vonatnál, miután Zoé lányom leadtam az oviban. A nappaliban ötleteltünk a megvalósításról, ott született az első üzleti terv is. Középső fiam akkor tanult járni, és mindenben segíteni kellett neki. A legkisebb pedig három hónapos volt, átaludta mellettünk a stratégiai döntéseket.  Valljuk be, ezek nem ideális körülmények egy teljesen új termék gyártását és piaci bevezetését megtervezni. Ugyanakkor roppant hálás vagyok a gyerekeimnek, mert ők voltak ez első tesztalanyaim. Ha Zoé nem reagál úgy a szókártyákra, ahogyan alig 2 évesen tette, valószínűleg soha nem vágok bele a SzóKiMondóka megvalósításába. S miért lettem tőle ilyen motivált? Az alábbi videóból megtudhatod te is!  Először Babaolvasó volt a nevünk, majd egy tesztcsoport következtében jött a SzóKiMondóka ötlete. Ebben a szóban minden benne van, amit mi képviselni szeretnénk. Szó – mivel szavakkal, szókártyákkal játszunk. Ki – mint, hogy mondjuk ki a szavakat, a beszédfejlesztés, a szókincsbővítés, az önkifejezés, kommunikáció.  Mondóka – ami a zenei nevelés, és ritmusosság fejlődésében segít, de a beszédfejlődés és az értő olvasás kialakulásában is nagy szerepük van! Tudjátok már: mi a szavakkal játszunk. Ezért gondoltuk azt, hogy ez lesz az a márkanév, ami a legközelebb áll hozzánk. Illetve, ha bárki ránéz, már tudja is mi az, amit a gyerekeknek nyújtani tudunk.  Emlékeztek még, mikor jelent meg a SzóKiMondóka bevezető fejezete, az Óvoda játékcsomag? Ha nem, akkor jegyezzétek meg a dátumot, mert akár egy facebook játék is kerekedhet belőle. Szóval 2014. október 2-án tartottuk a megjelenést beharangozó sajtótájékoztatót. Ekkor már kezünkben volt a bevezető Óvoda fejezet. A doboztető így nézett ki:             S bár a tartalom nem változott, mikor utánrendeltünk a készletnek, a doboz új ruhát kapott. Most már leginkább egy szókártyára hasonlít. Hogy miért döntöttük emellett? Azért, mert mi a szavakat szeretnénk közelebb vinni a kicsikhez. Minden kiadványunk a szavak körül forog, ezért választottunk új jelmondatot is: a világ szóról szóra. Ha csak megnézitek a mesekönyveinket, – ugyanúgy, mint a játékcsomagokban – kiemeltük a szavakat, minél több formában, módban szeretnénk az óvodás korú gyermekek körében népszerűsíteni az írott szöveget. Hiszen vizuális memóriájuk is fejlődik a kiemelt szavak miatt, a mondókák által pedig ritmusérzékük és beszédkészségük javul, az interaktív táblácskákkal pedig szabadjára engedhetik képzelőerejüket is.  Emlékeztek, hogy mi volt az eredeti jelmondatunk? Légy gyermeked játékos fejlesztője – ezzel azonban nem sokat árultunk még el magunkról. Valójában úgy hiszem, hogy sokan úgy gondolják, hogy ők eleve játékosak is meg fejlesztik is a gyereket; nincs szükségük ahhoz segítségre, hogy játékos fejlesztőkké váljanak. Ami pedig az eredeti csomagolásról...

Mikor még csak terveztük a gyerekeinkkel itthon töltendő nyarat, tudatosan kerestem olyan tábort, ahol a magyar nyelvi fejlesztés, esetleg akár írás és olvasás a programok közt előtérbe kerül. Első körben nem találtam ilyet, akkor jött a gondolat: mi lenne, ha mi szerveznénk hasonló tábort külföldről hazalátogató magyar gyerekeknek?  El is indultunk ezen az úton és Joó Kata segítségével megtaláltuk táborhelyünket, egy Nagyvázsonyban évek óta működő, bevezetett helyszínt. Már csak a csapat hiányzott. Katát második gyermekem születése óta ismerem, akkor dolgoztunk együtt a SzóKiMondóka forgatókönyvein és gyerekeim nevelésében is örömmel részt vett és részt vesz azóta is. Tudtam, hogy remek táborvezető lesz belőle, ráadásul vállalta, hogy tanít a gyerekeknek íjászatot és kirándulást szervez a közeli lovas íjász törzshöz, Barnagra. Ennél többet is szervezett: a táborprogram, az uzsonnák és a logisztika gyakorlatilag teljes egészében az ő vállán nyugodott. A csapat következő tagjának olyasvalakit kerestem, aki drámafoglalkozások keretében tudja a nyelvi kommunikációt elősegíteni. Patonay Anita személyében egy közel huszonöt éves tapasztalattal rendelkező drámapedagógus érkezett közénk a Káva Kulturális Műhelyből, aki a drámafoglalkozások mentén csapatot kovácsolt a résztvevőkből. Az elgondolás itt az volt, hogyha a gyerekek a vezetett foglalkozások keretében egymás közt magyarul beszélnek, magyarul fejezik ki gondolataikat, érzéseiket és fogalmazzák meg mondanivalójukat, akkor a szabadidőben is alapulhat az egymás közti nyelvhasználatuk ezen a mintán és a magyar is kommunikációs nyelvvé válhat közöttük. Ez a elgondolás meg is valósult, nagyon sok magyar szót hallottam a kötetlen társalgásokban. Nagy Ildikót, a New York-i Magyar Ház igazgatónőjét pedig azért kértem fel negyedik csapattagnak, mert évek óta tanít néptáncot, népdalt és maga is külföldön élve neveli kétnyelvű gyermekét. Ildikó népi játékokkal és néptánccal egészítette ki a táborprogramot, de tojásírást is tartott, melynek során a gyerekek megismerkedtek ezen népi hagyomány lényegével. A tanult népdalokra máig emlékszem és remélem, hogy az ősszel elkészülő tábori videón is sikerül majd átadnom őket.  Kata és az én feladatom volt a nyelvi fejlesztés magyar nyelvi játékok segítségével. Minden nap megbeszéltük a programok során előkerült új szavakat, sőt, fel is írtuk őket szókártyákra és feltettük őket a SZÓ-FÁ-ra, amit a tábor közös helyiségében raktunk ki. Néhány új szó bekerült a gyerekek naplójába is, főleg az olyan fontos szavak felírásához ragaszkodtunk, amik a tábori élet megkönnyítésében segítettek: kérem, köszönöm, bocsánat stb. Mondatokat alkottunk szókártyákból, szavakat válogattunk jelentés szerint, keresztrejtvényt fejtettünk és alkottunk szavakat betűkből is – ez utóbbit a nagyapám által kitalált játék alapján, amit betű röminek nevezett el. A tábori élményeket minden nap feljegyeztük a naplónkba, hol rajzzal, hol írással, festéssel – mikor mihez volt kedvünk. A zánkai strandon képeslapot festettünk a balatoni tájjal, amit meg is írtunk magyarul és feladtunk családjainknak.  Arról, hogy ti otthon, hogyan tudjátok a magyar nyelvet megőrizni, írtunk már egy-két blogbejegyzést. Amit most ajánlok abban tippeket kaptok, hogy hogyan...

Múlt szombaton ismét az Amerikai Magyar Iskolák Találkozóján szerepeltünk, ahol bemutattuk a SzóKiMondóka kidolgozás alatt álló anyanyelvmegőrző programját. A program lényege, hogy a családra fókuszál, hiszen ott indul el a kétnyelvű nevelés, ott születnek meg az alapok ahhoz, hogy később a gyermek magyar iskolába járhasson. A program támogatni kívánja a szülőket a kétnyelvű nevelés melletti döntésben, felkészíteni őket az útközben felmerülő nehézségekre, kitartásukat erősíteni és összekötni a hasonló helyzetben élő családokat tapasztalatcsere és egymás segítése céljából.   A SzóKiMondóka anyanyelvmegőrző programját közösen dolgozzuk ki a Tízezer lépés magyar könyvesboltot vezető Szabó – Zsedely Tímeával. Aki pszichológus, nyelvész és esztéta végzettséggel New Yorkban fáradozik a külföldi magyarok anyanyelvének megőrzésén. Mégpedig úgy, hogy kreatív irodalomórákat tart és magyar nyelvű színházi produkciókat rendez és ezeket különböző helyszíneken bemutatja az Egyesült Államokban. Timi évek óta nagy sikerrel használja a SzóKiMondóka játékcsomagjait és könyveit az egészen kicsik nyelvi fejlesztéséhez és tíz éve ad már tanácsokat a hozzáforduló szülőknek a kétnyelvű nevelés témájában.    A konferencia témája a családközpontú iskola volt, a családok bevonása a gyermekek magyar nyelvi oktatásába. Valójában közhely, de itt is igaz, hogy minden a családban dől el. A szülők döntése, hogy kétnyelvűen nevelik-e a gyermeküket. A döntésben is jól jöhet a segítség, hiszen a motivációk feltérképezése és az erőforrások ismerete szükséges ahhoz, hogy jó döntést tudjunk hozni. Azt követően pedig a kivitelezéshez sem árt, ha a szülők, vagy a magyar szülő fél személyre szabott segítséget kaphat. A problémákra való felkészítés segít például abban, hogy azokat megjelenésükkor a szülők felismerjék és tudják a lehető legjobb választ. Sok szülő például akkor adja fel gyermeke magyar tanítását, amikor a gyerek bekerül az iskolába és angolul kezd válaszolni a szülő magyarul feltett kérdéseire. A gyerek részéről ez természetes, mivel megtapasztalta, hogy a tágabb közösség nem magyar nyelvű és ösztönösen ahhoz szeretne tartozni. Ilyenkor tudatosítani kell benne, hogy nincsen egyedül a magyar nyelvvel. Hiszen a rokonokhoz csak így tud szólni illetve magyar barátai itt – külföldön – is lehetnek. Ezek mellett milyen jó az is, hogy magyarul is megérti az esti mesét, amit anya vagy apa olvas fel neki.    A nyelvhez való viszonyunk érzelmi síkon is nagyon fontos, hiszen a nyelv meghatározza a pszichológiai tudatot. Az anyanyelvi nevelés megszakadása pszichológiai problémákat is okozhat később és az adott nyelven megélt traumákat csak azon a nyelven lehet igazán feloldani. Az anyanyelven szerzett kellemes élmények ezért nagyon fontosak és meghatározóak a gyermek nyelvi nevelése szempontjából. Ebből következik az is, hogy maga a tanulás is kreatív és játékos kell legyen. Ha a gyermek nem élvezi a magyar órákat, növekedhet ellenállása, míg végül nem lesz hajlandó magyarul megszólalni. Nem várhatjuk el tíz év alatti gyermekektől, hogy maguktól akarjanak magyarul tanulni, ebben a korban ez még a szülő döntése. De a tanítás mellett az is a feladata, hogy a...

A külföldi gyerekek kezét nem engedheti el SzóKiMondóka 6 éves korukban azzal, hogy magyar nyelvi fejlesztésüket most már átveszi a szülőtől az iskola. Ha gyermekünk 6 éves korára szépen beszél és ért magyarul, fontos tudni, hogy ezután hátravan még az írásbeliséggel és az olvasással való ismerkedés is. Mint tudjátok, a SzóKiMondóka játékcsomagjai a 2-6 éves kisgyermekek játékos fejlesztését biztosítják (beszéd, mozgás, szókincs, zenei nevelés, rutin kialakítása, gondolkodás, érzelmi-szociális képesség területeken) egyben egy biztos kezdetet teremtve az anyanyelvi nevelés területén. Ebben mondókái, dalai, mesekönyvei, szókártyái és filmjei segítik.  Ugyan a szókártyák jó alapozást jelentenek a kicsiknek, de felismerésük önmagában még nem elegendő az értő olvasás kialakulásához. Ahhoz egy részletes és jól kidolgozott, élvezhető program kell. Ha szerencsénk van egy ilyen program mentén működik tőlünk nem túl távol egy magyar iskola, ahova hétvégenként járhatnak a gyerekeink. De ha az iskola csak kéthetente van, vagy nem elég intenzív – még ha jó is – lehet, hogy nem lesz elég önmagában ahhoz, hogy gyermekünk megtanuljon írni és olvasni magyarul. Ehhez a szülő elköteleződésére, jó példájára és kitartó munkájára is szükség van. De nem vagytok egyedül! Én tudom milyen nehéz ez, ezért is kezdtem el dolgozni többedmagammal egy újabb, szülőket segítő anyanyelvmegőrző programon, amit remélem hamarosan be is tudunk nektek mutatni. Ezzel pedig nektek segítséget nyújtani az anyanyelvmegőrzésben. Előreláthatólag idén ősszel indítjuk útjára azt az első körben hat hónapra foglalkozást adó tananyagot, amellyel otthon, saját ritmusban haladva tudjátok gyermeket magyar tudását fejleszteni, szóban és írásban egyaránt. A tananyag 4 egymásra épülő szinten lesz elérhető, hogy mindenféle korosztályt és tudásszintet lefedjen – tehát olyanok is sikerrel használhatják majd, akik eddig nem tanultak magyarul, de elszántak rá, hogy akár naponta foglalkozzanak vele legalább tíz percet. Addig is korábbi bejegyzésünkben már adtunk egy kis segítséget ahhoz, hogy mit tudtok tenni gyermekeitek magyar nyelvi fejlesztése érdekében. Innen elérhetitek Röviden:  – olvass neki rendszeresen magyarul mesét, és beszéljétek meg a történteket. A közös olvasáshoz különösen alkalmasak a SzóKiMondóka mesekönyvei, amelyek sajátos tördelésükkel a fontosabb szavakat nagybetűvel szedik, mellette jelentésüket lerajzolva láthatod, így mindjárt megtörténik a szó – és jelentése megfeleltetés. Sőt, a képről a még nem olvasó gyerekek is tudják mondani a mesében soron következő szót, sikerélményt szerezve és megértve az olvasás logikáját.  – mondókázzatok sokat! Taníts meg neki minden mondókát, amit te ismersz. Ezek nagyban segítik a beszéd és az értő olvasás kialakulását is, hiszen a nyelv ritmikája épül be általuk, ami minden nyelv fontos jellemzője – olvassatok verseket, keressetek rímpárokat, írjatok rövid verseket magatok is!  A nyelvvel való játék felszabadítja a gyermekeket arra, hogy bátran használják, csűrjék-csavarják a nyelvet, ahogy nekik tetszik. A legjobb játék és közben ért, figyel, tanul és legfőképpen élvezi a nyelvet!  Továbbra is fontos persze, hogy csak magyarul beszélj hozzá, és amikor csak tudod,...

Mi, külföldön élő magyarok ki vagyunk éhezve a magyar kulturális eseményekre. Ki vagyunk éhezve egymás társaságára, konkrétan arra, hogy velünk egykorú, egyívású felnőttekkel magyarul beszélgessünk, s ne csak a “gyerek” nyelvet használjuk, mint a mindennapokban gyermekeinkkel. Ezért fontos a közösséghez tartozás, a rendszeres kapcsolat, különben az ember már csak magához beszélhet magyarul… A minap az volt a feladatom, hogy Lackfi János író elé menjek ki a New yorki repülőtérre és kísérjem őt a szállására. Már a reptéri vonaton rám tört a felismerés, ahogyan beszámolt Vörös Istvánnal közös munkájáról az Apám kakasa címen – vagy amikor éppen Széchenyiről beszélt, már nem is emlékszem, – hogy ez mennyire hiányzik nekem, hogy valakitől “tanulva” hallgassam a nyelvet, a beszédet, és ne nekem kelljen mindig okosakat mondanom. Egyelőre itthon a gyerekeimmel ez a helyzet, hiszen ők még csak tanulják a nyelvet. Az az érzés, hogy valaki máshoz egy nyelven tudok kapcsolódni, az megfizethetetlen. Főleg, ha ez a valaki egy olyan nyelvi zseni, mint János. S ha ez a nyelv az anyanyelvem, amit nem minden nap gyakorolhatok felnőttekkel, akkor ez az élmény még tovább értékelődik.  Persze, az otthoni magyaroknak mindez természetes lehet. Bár gondolom, hogy ti is ismeritek azt az érzést, amikor végre egy jót beszélgettek valakivel és valóban összekapcsolódtok nyelvi és gondolati szinten, közös nevezőre kerültök – főleg, ha mindennapjaitokat a munka és a gyermeknevelés, családfenntartás teszi ki. Ezt az érzést üldözzük mi, külföldön élő magyarok, mert az anyanyelvünk, az mindig az önkifejezésnek az a csatornája marad, ahol minden gondolatunkat ki tudjuk nyilvánítani. Egyik gondolatból születik a másik, s ha mindez egy kívülállóval folytatott párbeszédben zajlik, akkor gyönyörűen sodródhatunk a nyelv tengerében általa. De nem csak a beszélgetést, hanem az egyéb kulturális élményeket is keressük: a táncházat, az irodalmi estet, a színházi előadást. Olyanokat is, amelyeket esetleg otthon nem jutna eszünkbe felkeresni. Külföldön élve, viszont mindent jobban értékelünk, ami az utunkba kerül. Olyan ez, mint amikor az olvasni tanuló kisgyermek minden elé kerülő írást, táblát, szöveget megfejteni igyekszik. Kultúrszomjunkat folyamatosan oltani próbáljuk. Lackfi János március 10-én tart New Yorkban a Tízezer lépés magyar könyvesboltban két foglalkozást kisebb és nagyobb gyerekeknek, felnőtteknek:  >>az eseményről itt olvashattok<< Az USA-ban idén tavasszal turnézik a múlt évben New Yorkban nagy sikert aratott Dzsungel könyve előadás, ami szép példája annak, hogy a világ bármely pontján el lehet hinteni a magyar kultúrát. A Négyszögletű kerekerdő Lázár Ervin mesejátékban két évvel ezelőtt magam is részt vettem – kis családomat hátrahagyva jártam az országot elhivatottságból. Táncházba is örömmel viszem a gyerekeket, ha alkalom adódik rá. Közben persze tanuljuk a nyelvet, hogy ezek az alkalmak arra is jók legyenek, hogy másokhoz kapcsolódjanak az anyanyelvükön, még ha a magyar nem is az első helyen van a kis fejükben. A nyelvtudás az első lépés...