Víz, víz, víz, tiszta víz

Írta Dátum 2017. 10. 13. anyanyelvmegőrzés, beszédfejlesztés, dalok, együtt töltött idő, fejlesztés, gyermeknevelés, készségfejlesztés, kétnyelvűség, környezeti nevelés, magyar kultúra, olvasás, szókincsfejlesztés, zenei nevelés | 0 hozzászólás

Víz, víz, tiszta víz Annyira boldog vagyok, hogy hamarosan megjelenik a SzóKiMondóka 6 részes játékcsomag sorozatának a második része: a Víz. A Család fejezet után, ezzel a fejezettel már elkezdjük a természettel, a természeti elemekkel való ismerkedést. Alapvetően a SzóKiMondóka célja (a beszédfejlesztésen, szavakkal való ismerkedésen és olvasóvá nevelésen túl) a természeti ismeretek terjesztése. Hiszen “csak amit ismerek, azt tudom szeretni és amit szeretek, azt tudom védeni” – tartja a mondás. A környezeti nevelést nem lehet elég korán kezdeni, az a legjobb, ha egész kicsi korától azt tanulja a gyermek, hogy nem szemetelünk, az erőforrásainkkal okosan bánunk és vigyázunk a növényekre, állatokra. Nos, ebben a hatalmas feladatban szeretne nektek segíteni a SzóKiMondóka.  Hogyan?  A vízzel ismerkedve bemutatjuk, hogy mire használjuk otthon a vizet. Megnevezzük, megmutatjuk, majd egy ponton a filmben visszakérdezünk: a gyerekek a képsorok alapján kimondják, mi mindenre használjuk a vizet. A képeken látunk mosógépet ruhákkal forogni, Milánt inni, fürödni, apát mosogatni, Mártát kezet mosni, anyát főzni, stb. Sokszor nem is tudatosul bennünk, hogy mennyi mindenhez kell a víz, amíg ki nem kapcsolják valami szerelés miatt – akkor jövünk rá igazán, hogy milyen nehéz az élet nélküle. A SzóKiMondóka filmjei segítenek a gyerekekben a természeti erőforrásokat tudatosítani most, hogy még rendelkezésre állnak, annak érdekében, hogy értékeljük, és védjük, amink van, s még sokáig megmaradhassunk ezen a Földön.  De nem állunk meg a víz otthon betöltött szerepénél, hanem kilépünk a természetbe és körülnézünk, hogy odakint hol találkozunk vízzel. Az eső a víz egy nagyon fontos megjelenése, nélküle nem tudnának a növények létezni. Víz kell ahhoz, hogy a növények szép nagyra nőjenek, hogy minket táplálhassanak.  Ehhez egy esős dalt is tanulunk, amit lehet a kertben énekelgetni, esőt kérve:  Esik az eső,  Hajlik a vessző,  Haragszik a katona  Mert megázik a lova  Ne haragudj katona,  Majd kisüt a napocska, Megszárad a lovacska.   Ess, eső, ess Holnap délig ess,  Az én kicsi báránykámnak  Jó legelőt vess! Tarján Veronika gyönyörű éneke és Szász Márk Boka mesés aláfestő zenéi teszik még teljesebbé a SzóKiMondóka zenei élményét.  A természetben azonban nem csak az esővel ismerkedünk meg, hanem megvizsgáljuk még milyen előfordulási formái vannak a víznek. Télen például megfagy és jéggé válik. A hó is vízből van, ami télen, sok örömöt okoz a kicsiknek, hiszen lehet vele hógolyózni, rajta szánkózni és belőle hóembert építeni. A jégen pedig korcsolyázni lehet. Otthon is készíthetünk jeget, ezt apa mutatja be nekünk: jégkockát csinál vízből és megfigyeljük, ahogyan az italunkat lehűti a jégkocka.  A másik kísérlethez felnőtt kell: esőt készítünk a konyhában jégből és forró vízből – innen a SzóKiMondóka bevezető dalának szövege: “a konyhában jégből esőt csinálnak…” Hogyan? Ezt már tényleg nem fogom elárulni, de ha most előrendelitek a játékcsomagot, akkor 30% kedvezménnyel tudjátok megvenni és ti lesztek...

Olvass tovább

Természet a lakásban – avagy ki tanít kit? 

Írta Dátum 2017. 03. 3. együtt töltött idő, gyermeknevelés, környezeti nevelés | 0 hozzászólás

Szülőként az ember folyamatosan ki van téve a gyermekei kívánságainak: vegyünk kutyát (cicát, tengerimalacot, gyíkot, nyuszit, kígyót, békát…stb.)! Ember (szülő) legyen a talpán, aki rendületlenül ellen tud állni a folyamatosan érkező kéréseknek. Mégis mi lehet itt a kompromisszum, mi az a módja a természet beengedésének a lakásunkba, amitől nem borul fel teljesen a rend, nem kell valakinek folyton otthon maradnia, és milyen előnyei vannak a kisállatoknak, mit tanítanak a gyerekeknek?  Mondhatnánk, hogy felelősségvállalást, de a legtöbbször a kisállat gondozása ránk marad, épp ezért nem szívesen vállaljuk be szülőként őket. Persze a gyermek akkor is érzékeli az állat ellátásával járó feladatot, ha még kicsi hozzá, hogy azt önállóan ellássa. Részfeladatokat akkor is lehet rábízni, bevonni a gondozással járó tevékenységekbe. Empátiát, a másik figyelembevételét, mások igényeinek a szem előtt tartását is idővel megtanulja a helyzetből. Ez főleg akkor lehet hasznos, ha egyedüli gyermek és emiatt nincsen hozzászokva, hogy másokat figyelembe kell vennie otthon.  A természet tiszteletét és szeretetét is magával hozhatja a kisállat szeretete, főleg, ha a párhuzamra többször rámutatunk és más módokon is keressük a természettel a kapcsolatot: kirándulunk, sokat vagyunk a szabadban és természetfilmeket is nézünk. Segít, ha az állatot el tudja helyezni a természet rendszerében – ragadozó, vagy zsákmányállat, mivel táplálkozik, hol él, mi a feladata, stb. A rendszerszemlélet nagyon fontos ahhoz, hogy értékelje minden ember és minden állat szerepét – persze életkorának megfelelő szinten.  Nekünk egy folyami rák volt az első kisállatunk. 8 éves lányom osztálytermében volt egy hónapig megfigyelés tárgya 5 rák, amelyeket aztán örökbe lehetett fogadni és hazahozni. Két hónapig lakott velünk és Zoé igyekezett ellátni. Etette, kimosta az akváriumát, a zsebpénzéből vett neki házat, stb. Persze, ő már nagylány, s minél nagyobbak, annál nagyobb felelősséget lehet rájuk bízni. Az öccsei csak addig jutottak, hogy az etetésén összevesztek, de mindenki figyelte és értékelte a kis rákot, megfogni persze csak mi ketten mertük.  Aztán egy reggel nem mozdult meg Crawly/Rákocska (így nevezte őt el Zoé, aki mesét is írt az iskolában arról, hogyan került hozzá a rákocska, ami megint egy lehetséges pozitív hatás). Zoé sírt, mindenki nagyon szomorú volt. 3 nap múlva eltemettük, de a fiúk még mindig nem hitték el, hogy meghalt. Hiszen semmi nem változott rajta, ugyanúgy nézett ki, csak épp nem mozdult meg többé. És akkor elkezdtünk beszélgetni arról, hogy valójában mi is a különbség az élő és a halott állat közt. Hova megy, vagy mehet a lelke, mitől él, mitől mozog, mi van akkor, amikor már nem él. Érdekes, hogy mit értenek meg az élet-halál kérdéseiből a gyermekek, nekik még minden átmeneti. Rendben, hogy tegnap meghalt, de ma már él, nem? Számomra is nagy tanulság, hogy mennyire másként gondolkodnak bizonyos dolgokról a gyerekek. Néha nekünk is nagyon tanulságos volna megpróbálni az ő...

Olvass tovább

Móna karácsonya – könyvajánló

Írta Dátum 2016. 11. 10. együtt töltött idő, gyermeknevelés, környezeti nevelés, mesekönyv, olvasás | 0 hozzászólás

Míg első mesekönyvem, a Testrészek mesesorozat – Láb és kéz kötetének témáit többnyire gyermekeim inspirálták, a Móna karácsonya című könyvem emlékeimet felhasználva, saját élettapasztalataimon alapszik. Nagymamám kertje egész gyermekkorom természettel kapcsolatos élményeit meghatározta. Innen is jött a Varázskert ötlete az első meséhez. Nem volt nagy kert, de számomra benne volt az egész világ. Nagyszüleim Karcagon laktak, az állomástól kb. tíz perc sétára. Még most is előttem vannak a mezőváros széles utcái, amelyeken végig kellett menni, ha vonattal mentünk le hozzájuk…A bejáratnál nőtt a sóska, amelynek főzelékét csak felnőtt fejjel szerettem meg – másik nagymamám főztjeként – de nyersen a kertben szedegetve igazi csemege volt a savanyú levél. A ház előtt lugas és nagy esővízgyűjtő hordó volt, a ház mögött sorban nyári konyha, műhely, pajta, csirkeól. A kert közepén diófa, alatta a pottyantós WC. Hátul málna, ribiszke, krumpli és mindenhol virágok. Akármilyen évszakban mentünk látogatni, mindig volt valami újdonság, ha a ház nem is változott, a kert mindig új arcát mutatta. Az már csak hab volt a tortán, hogy ugyanez a kert anyukám számára is hordozott emlékeket, ő is mesélt saját gyermekkoráról, arról amit itt élt meg. A nagyszülők kertje, a nagyszülőkhöz fűződő bensőséges kapcsolat kimeríthetetlen forrás a gyermekek számára és épp olyan fontos fejlődésük szempontjából, mint a kortársaikhoz fűződő viszony. A Varázskert című mesében Nagyi szavak nélkül is megérti unokáit és kedvesen terelgeti őket a csodák felfedezése felé – tudva, hogy az csak az ő saját élményük lehet.  A nagyszülők bizony sokszor türelmesebbek a gyermekek tanítása terén, van idejük kivárni, hogy maguktól lépjenek tovább, nem siettetik a természetes folyamatokat. A nagyszülők ugyanakkor sokszor közelebb vannak a természethez is – főleg vidéken lakva – mint a szülők, így könnyebb nekik a természetről tanítani a kisunokákat, mint a városi szülőknek, akik talán már csak a TV-ben látnak zöldet.  A második mesében nagyi egy gyökeres, élő fenyőfát hoz be a lakásba, hogy a család vele karácsonyozzon. A kis fenyő a gyerekek számára megnyílik és beszédbe elegyedik velük. A fenyő különleges igényei megtanítják a gyerekeket arra, hogy ha szeretünk valakit, azt kell szem előtt tartsuk, hogy neki mi jó, nem azt, ahogy mi elképzeljük átadni a szeretetünket. Ezt az életre szóló leckét sok felnőtt csak jóval később tanulja meg és párkapcsolataiban látja kárát – pedig milyen egyszerű gondolat, nem? S ezt is a természet tanítja nekünk.  Lánykoromban egy környezetvédő szervezetet vezettem, és egyik meghatározó eseményünk a Visszaváltható Karácsonyfaakció volt. Bérbe adtunk két hétre cserepes fenyőket, használati utasítással, hogy aztán az ünnepek után a betétdíjat visszaadva begyűjtsük, és kiültessük őket óvodák, iskolák udvarára tavasszal. 100 fával szerveztük az első évben az eseményt, hamarosan már az 1000 fa sem volt elég és négy helyszínen lehetett kölcsönözni a fákat. Mindenki nevét és elérhetőségét felírtuk és havonta...

Olvass tovább

Barna, a fürdőbogár története

Írta Dátum 2016. 10. 28. együtt töltött idő, gyermeknevelés, környezeti nevelés | 0 hozzászólás

Míg nem voltunk itthon a nyáron – mert otthon voltunk, Magyarországon – beköltözött a fürdőszobába egy bogár. Mikor először megláttam, kerestem a papucsom, hogy agyoncsapjam, de aztán jött egy másik gondolatom.  – Mi lenne, ha ezt a bogarat, most arra használnám fel, hogy megmutassam a gyerekeimnek: nem kell félni a bogaraktól, s hogyan lehet velük békében élni? A gyerekek reakciója persze hasonló volt az én első reakciómhoz, hiszen ezt látják az iskolában, óvodában – ha eléjük kerül egy bogár, azt a tanár néni (óvó néni) minél hamarabb agyontapossa, a tetemét kidobja, és a gyerekek biztonságban játszhatnak tovább a teremben. Persze van nekik sáskájuk a terráriumban, Zoé osztályában rákokat gondoznak, máshol hal van, de azok be vannak zárva, őket lehet szeretni, gondozni, csodálni, stb. Az más. Az igazi kihívás az, amikor szemtől szembe találod magad egy nem odavaló élettel a saját életteredben. Meg tudsz-e békélni a gondolattal, hogy az életet lásd meg a másik teremtményben, s nem a betolakodót? Én is lakótelepen nőttem fel és irtottam a csótányokat, ahogyan tudtam. Mégis, mikor megláttam ezt a bogarat, nem a saját kényelmem jutott eszembe, hanem amit a gyerekeimnek taníthat az ittléte. Mikor ők is megbékéltek a bogár gondolatával, megkértem őket, hogy nevezzék el. Mert aminek nevet adunk, ahhoz személyes viszonyunk fűződik. Ezért olyan fontos a SzóKiMondóka számára, hogy a nevén nevezzük a tárgyakat, állatokat és minél több nevet (szót) tanítsunk meg minél hamarabb a gyerekeknek. Hogy élő kapcsolatuk legyen a körülöttük lévő világgal, benne a természettel is.  – Barna – mondta Zoé nemes egyszerűséggel.  Barna, azóta velünk lakik. Valahol a fürdőszobában ütötte fel a tanyáját, nem látjuk, csak éjjel, de vigyázunk rá, mikor éjszaka közlekedünk, nehogy kárt tegyünk benne. Addig is, amíg nem tudjuk megengedni magunknak, hogy saját kutyánk, vagy macskánk legyen (amiért folyamatosan rágják a fülem) addig Barna személyesíti meg a természetet, a tőlünk független életet a lakásban, akivel igenis lehet együtt, békében élni.  Volt már hasonló...

Olvass tovább

Miért az Óvodát választottuk témának a SzóKiMondóka első játékcsomagjához?

Írta Dátum 2016. 03. 17. beszédfejlesztés, Egyéb, együtt töltött idő, fejlesztés, készségfejlesztés, környezeti nevelés, mesekönyv, óvoda, szókincsfejlesztés, zenei nevelés | 0 hozzászólás

Mit csinál ma Magyarországon a 2-6 éves gyermekek nagy többsége? Bölcsibe, oviba jár. Rendben, és ott mit csinál? Játszik, verset tanul, mondókázik, énekel, táncol, okosodik, kapcsolatokat létesít és mesét hallgat. Mindez a SzóKiMondókáról is elmondható, ezért adta magát a téma:  A SzóKiMondóka játékcsomag – Óvoda című fejezetében az óvoda varázslatos világát mutatjuk be az oda először belépő kisfiú szemszögéből, a már tapasztalt, idősebb testvére vezetésével.  Sokan kérdezték már tőlünk, hogy: miért pont azt a bizonyos 12 szót mutatjuk be a kisfilmben, miért ezek a szavak jelennek meg a szókártyákon, vagy vannak kiemelve a mesekönyvben? Nos, a tervezéskor bevontunk több száz óvodát és megkérdeztük a pedagógusokat, hogy melyek azok a szavak, amelyek legtöbbször előkerülnek mindennapjaik során. Ezeket a szavakat mondták első helyen: kint, bent, kérem, köszönöm, szívesen, stb. Hozzávettük a testrészeket, mint a világgal ismerkedő kisgyermek első szavait, valamint a nagyon fontos szia szót és utoljára a gyere, mint hívó szó került be a válogatásba. Ezeket a szavakat aztán többféle szövegkörnyezetben, sokféle helyzetben mutatjuk be a filmen, hogy a kisgyermekek a helyzettől elvonatkoztatva tanulják meg a szavak jelentését.  A szavak értelmezését segítik a hozzájuk választott mondókák és gyerekdalok is, amelyeket a szülőkkel (nagyszülőkkel, testvérekkel, …) együtt játszhatnak el a kicsik. További elmélyülést biztosít a szavak jelentéstartalmában a csomagba került Lackfi János által írt mese is, amelynek címe a Milán és a sziázás. Mit csinálhat egy lassan három éves kisfiú, aki nem tud kimászni a rácsos ágyból, és szombat reggel reggelire vágyik? Sziázik és köszöngetésével odahívja magához az állatait, akikkel aztán nagy hancúrozásba kezdenek egészen addig, míg anya és apa be nem jön végre felköszönteni a három éves Milánt.  A játékcsomag óvodai felhasználását egy terjedelmes tevékenységlista segíti, amelyben rengeteg további ötlet van kiegészítő foglalkozásokra mindenféle témákban. A csomag segít az óvodára való felkészítésben, a ráhangolódásban, és segítheti magát a beszoktatás folyamatát is. Valamint segítheti feldolgozni a gyermeket az óvodában ért élményeket is. A szókártyák segítségével mesét szőhetünk. Így a mesét a gyermek saját maga alakíthatja. A kártyákkal mondhatja el azt, ami épp foglalkoztatja őt. A csomag felhasználási lehetőségei a te kreativitásoddal párosulva kiteljesedhetnek, de az Útmutató is rengeteg játékötlettel van teli. Ha megtetszett az ovis fejezet, van egy jó hírünk: néhány héten belül itt az új fejezet, a Család! Ha viszont még nincs meg az Óvoda fejezet, akkor megrendelheted webáruházunkban ezt a kuponkódot felhasználva: szkmo15 2016. június 30-ig 15% kedvezménnyel. Ha tetszett ez a bejegyzés és érdekelnek további ötleteink, híreink a készségfejlesztés, olvasás előkészítés, a magyar kultúra megőrzése,  a közös játék során témákban ITT feliratkozhatsz a...

Olvass tovább

Tanítsunk a természettel!

Írta Dátum 2015. 10. 15. környezeti nevelés, mesekönyv | 0 hozzászólás

Óvodáskorból származó szabadtéri emlékeim meghatározták egész életemet. Még ma is emlékszem arra az egri parkra, ahova kijártunk az oviból gesztenyét gyűjteni és mindig a szabad játék adta a legizgalmasabb keretet őszi felfedezéseinknek. Az őszi természet tárháza meglepetésekkel teli és olyan szín és formagazdag, hogy mindenki talál benne kedvére valót.  Nem egyszerűen levetkőzik ilyenkor a természet, hanem lefekvéshez készülődve utoljára kivirul, izzik, és egészen csodálatos formációkban mutatja meg magát. Nagyon nem is kell ilyenkor mást tennünk, mint kivinni csemeténket és rácsodálkozni a természet csodáira. Összegyűjthetjük, amit a természet elengedett: terméseket, ágakat, színes leveleket, hogy bent, a szobában is gyönyörködhessünk még bennük. Ha alkotni van kedvünk, csináljunk a színes falevelekből képet, vagy gesztenyefigurákat hurkapálcikával. Ezek az alkotások aztán egész télen emlékeztetnek minket az ősz ízére, illatára. De egy vázába állítható csipkebogyó ág is megteszi ugyanezt a hatást.  Kint pedig hagyjuk, hogy gyermekeink a falevelekben fürödjenek, s magukba szívják a föld szagát. Töltődjenek fel ők is a hosszú tél előtt a természet szeretetével.  Megfigyelhetjük közben, hogy a levelek hogyan bomlanak le, először a hajszálerek közötti rész tűnik el, majd a vastag erek maradnak csak a száron… Őszi Móna Manó mesénk is hasonlóképpen mutatja be a természet gazdagságát. A földön élő állatok (béka, csiga, tyúk, giliszta, ló) sokaságán túl megismerkedünk sokféle virággal és terméssel, amelyeket Móna Manó a hosszú útra készülődő gólya apónak fűz fel ajándékba.  Egy hosszú őszi séta után remek olvasmány. ,,Móna Manó a má-szó-ka tetejére má-szik. Onnan válaszol: -Nem nektek fűztem, barátaim, mert ti velem maradtok. Annak adom, akinek el kell menni, mert vándormadár. -Gólya barátom, neked adom a kert és a rét minden kincsét. Járj szerencsével, s mindig tudd, hogy visszavárunk!’’ (Részlet a Móna Manó mesék – Móna Manó barátai című mesekönyvből) Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló cikkeket a témában, esetleg érdekelnek további ötleteink, híreink a készségfejlesztés, olvasás előkészítés, a magyar kultúra megőrzése, a közös játék során témákban ITT feliratkozhatsz a...

Olvass tovább