Játékos feladatok a Testrészek mesesorozat fejezeteivel: Láb

Írta Dátum 2017. 04. 21. beszédfejlesztés, készségfejlesztés, mesekönyv, szókincsfejlesztés | 0 hozzászólás

Néhány hete a SzóKiMondóka Testrészek mesesorozatában megjelent legújabb mesekönyvhöz kapcsolódóan a szem és a szájhoz köthető játékokkal, dalokkal, mondókákkal és szólásokkal jelentkeztünk egy sor olyan tevékenységet felsorolva, amelyekkel tovább bővíthetitek ismereteiteket és tapasztalataitokat ezekről a testrészekről. A nagy sikerre való tekintettel ezúttal a sorozat első kötetére, a Láb és kéz mesékhez is összegyűjtöttünk játékos feladatokat, érdekességeket Nektek. A héten a láb, a jövő héten pedig a kéz szerepét járjuk körbe. De miért ez a két testrész került sorozatunk bevezető kötetébe? E két fontos végtag biztosítja, hogy eljussunk egyik helyről a másikra, hogy megreggelizzünk és megebédeljünk közben és játszunk, alkossunk, mozogjunk. Nehéz lenne az életet elképzelni kéz és láb nélkül.  A láb feladata, hogy eljuttassa a testünket az ágytól a fürdőszobáig és végig az egész napunkon keresztül este újra az ágyig. Közben futunk, egyensúlyozunk, sétálunk, ugrálunk rajta – a lábunknak köszönhetően nem lesz vizes a cipőnk, ha az utcán egy pocsolya állja utunkat. Ha ügyesek vagyunk, át tudunk ugrani rajta. Míg ha mondjuk, kerekeken közlekednénk, akkor muszáj lenne belegázolnunk a vízbe.  Annál ügyesebben közlekedünk, minél többet gyakorolunk és minél nehezebb helyzetekkel kell megbirkózzunk. Van játszótér, ahol gerendákon kell végigmenni, s ha azok közel vannak a földhöz, remek alkalmat biztosítanak az egyensúlyunk gyakorlására. A gyerekek szeretik a padló mintáit is erre felhasználni. Kiránduláson, jó időben nyugodtan vegyük le a cipőjüket és egy fatörzsön gyakoroljuk oda-vissza az egyensúlyozást – a talpat is masszírozza közben a fatörzs és közvetlen kapcsolatot létesítünk így a természethez. Jó időben mi is javasoljuk a mezítlábas sétát, ha biztosak lehetünk felőle, hogy nem lép törött üvegbe gyermekünk.  Fejlesszük lábaink ügyességét! A lábunk ügyességét a következő feladattal fejleszthetjük: szedjük fel meztelen talppal otthon a földről a lego darabokat, ceruzákat, vagy egy apró fecnikre tépett zsebkendőt. Ez erősíti a talp boltozatát, ügyesíti a lábfejet, segítségével megelőzhető, vagy csökkenthető a lúdtalp. A vádli izmaira is jótékony hatással van ez a feladat, s a felnőtt lábának is jót tesz! Nyugodtan csináljuk hát közösen és erre is, mint minden fejlesztő tevékenységre igaz, hogy a rendszeresség hozza meg a gyakorlat gyümölcsét – egy alkalomtól maximum izomlázat, meg persze némi jókedvet várhatunk.  Hogy mennyire fejleszthető egy-egy testrész, például a láb is, arra nagyon jó példa a szájjal-lábbal festő emberek egyesülete. Biztos láttál már olyan festményt, amit lábbal festettek. Kattints ide, és nézzetek meg néhányat Próbáljátok ki ti is a lábbal festést! Bármilyen kép is sikerül a végén ez egy nagyszerű, és egyben szórakoztató közös időtöltés. Gyakorlatok a lábbal, a lábról (Csináljátok közösen!) – Rajzoljátok körbe a talpatokat. Mérjétek meg közösen, hány cm hosszú a lábatok!  – Rajzoljatok le egy lábat és nevezzétek meg közösen a részeit!  –  Hol van a comb, térd, térdkalács, térdhajlat, lábszár, vádli, boka, Achillesz-ín? Meséld el neki, hogy miért hívjuk így:...

Olvass tovább

Játékos feladatok a Testrészek mesesorozat fejezeteivel: Száj 

Írta Dátum 2017. 03. 30. beszédfejlesztés, dalok, együtt töltött idő, fejlesztés, mesekönyv, szókincsfejlesztés | 0 hozzászólás

A Testrészek mesesorozat második kötetében a szemmel és a szájjal ismerkedünk. Miért éppen e két testrész? Valahogy nekem ezek úgy összetartoznak, mint a kéz és a láb, amelyek az első kötetbe kerültek bele. A kéz és a láb a két legfontosabb végtag, a szem és a száj pedig a fejen lakó, talán legfontosabb érzékszervek. S hogy miért annyira fontosak? Mit tudnak, és mit tesznek hozzá az érzékeléshez? Ezt legkönnyebben úgy tudhatjátok meg, ha vagy kiiktatjátok őket (mondjuk bekötött szemmel igyekeztek egy feladatot végrehajtani) vagy (mint Móna a mesében) csak arra az érzékszervre hagyatkozva próbáltok meg egy darabig működni.  A szájjal már nehezebb végrehajtani egy ilyen kísérletet:  Mi lenne, ha csak szánk lenne?  Folyton ennénk, vagy beszélnénk – gondolhatnánk. De mi mindent csinál még a száj? Beszélgessetek róla! Mire használjuk a szánkat? Gondoljuk csak át! 1. Evés Azt már könnyebb kipróbálni, hogy milyen úgy enni, ha abban csak a szánk vesz részt. Ha gyermeked szívesen próbál ki új dolgokat, akkor végezd el ezt a kísérletet vele:  Kösd be a szemét, kérd meg, hogy tegye hátra a kezét, és etesd te úgy, mint baba korában. Kérd meg, hogy figyelje meg saját magán, hogy milyen érzései keletkeznek közben. Nem látja az ételt, nem tudja megszagolni, de még az adagokat sem maga szabályozza. Ugye milyen jó, hogy már tudunk magunk enni?  Ha elég bátor vagy és szeretsz gyermekeddel játszani, cseréljetek szerepet! Kösd be a szemed, etessen most ő és te figyelj a közben keletkező érzéseidre. Biztos vagyok benne, hogy nagyon vidám étkezésetek lesz. Persze nem árt előtte szalvétát tenni a nyakadba!    2. Beszéd  Ha kisbabákhoz beszélsz, megfigyelheted, hogy ők beszéd közben a szádat figyelik. Azt próbálják ellesni tőled, hogyan formálod a szavakat, hogyan jönnek azok a szádból ki. Ezért a SzóKiMondóka játékcsomagok kisfilmjeiben megmutatjuk a beszélni most tanuló gyermekeknek közelről is, hogyan formálódnak ezek a szavak. Amit, mint szülő tehetsz a gyermeked beszédfejlődése érdekében az az, hogy minél többet beszélsz hozzá úgy, hogy közben címkézel mindent, úgy ahogy anya teszi Marcival séta közben például: ,,Anya útközben végig mutogatott Marcinak. Mónát is így tanította meg beszélni: mindent megnevezett, ami csak szembejött velük.” A címkézéshez hasonlóan a képek mellé odakerültek könyveinkbe a tárgyak nevei, amiket Marci útközben látott. Ha gyermeked most tanul beszélni, mondasd ki vele te is a tárgyak neveit. Így nem csak tőled hallja, de leírva is látja és maga is kimondja, több érzékszerven keresztül ismerkedik a szavak jelentésével.     3. Ének  A mesében Anya dallamot is tud ahhoz a mondókához, amit a lányok a játszótéren mondanak és meg is tanítja nekik a dalt. Ha nem ismered, a kötet végén a kották segítenek abban, hogy el tudd énekelni. Az éneklés (és a mondókák) fontosak a beszédfejlődés szempontjából is, de az önkifejezésben és a...

Olvass tovább

Játékos feladatok a Testrészek mesesorozat fejezeteivel: Szem 

Írta Dátum 2017. 03. 24. beszédfejlesztés, együtt töltött idő, fejlesztés, mesekönyv, olvasás | 0 hozzászólás

A héten hivatalosan is megjelent legújabb mesekönyvünk, a Testrészek mesesorozatunk második kötete a Szem és száj. Ajánlónkat >> ITT << olvashatjátok róla. Bizonyára tudjátok már, hogy mi a szavakkal szeretünk játszani, és így most a megjelenés alkalmából ezen a héten a Szem illetve a jövő héten a Száj fejezettel és annak szavaival kapcsolatos játékokat hoztunk el Nektek. Beszélgessetek:  A Szem mesében Móna azzal kísérletezik, hogy megpróbálja a világot csak a szemével felfogni, csak a szeme által érzékelni. Feladat: Próbáljuk meg gyermekünkkel elképzelni azt, hogy milyen lenne a világ látás (szem) nélkül? Kérdezd meg, mi az a látvány, ami a legjobban hiányozna neki? Gondoljátok át, hogy tevékenységeket lenne nehéz elvégezni? Mi az, amit lehetetlen látás nélkül véghezvinni? Próbáljátok ki, hogy meddig tudjátok a szemeteket csukva tartani! Milyen érzés sokáig nem látni?    Rajzoljatok: A mesét elolvasva megtudhatjuk, hogyan működik a pupilla. Feladat: Kérd meg gyermekedet, hogy mondja el neked saját szavaival, hogyan működik a pupilla. Rajzoljatok egy nagy rajzot a szemről, nevezzétek meg a részeit, s hogy melyik mire való. Egy tükör segítségével kérd meg, hogy figyelje meg a szemét, majd rajzolja le azt! Ezután pedig színezze ki olyan színűre, amilyennek a tükörben látja. Keressen a környezetében hasonló színű tárgyakat!    Szólások, közmondások:  Próbálja meg gyermeked kitalálni a jelentése alapján, hogy melyik szemmel kapcsolatos mondásra gondoltunk!  1. Mit mondunk, ha valaki nagyon éhes? ……………….. a szeme 2. Ha valamit nem veszünk észre, pedig ott van az orrunk előtt: ………………….. a szemünk 3. Ha örülünk és szomorkodunk egyszerre: ……………….szemünk…………………a másik………………. 4. Mit mondunk, ha álmosak vagyunk? …………………..a szemünk 5. Ha szégyelljük magunkat: Majd …………….…… a szemünk.  6. A gyermekünk nekünk a szemünk ………………….. Mit jelent ez?  7. Ha másban könnyebben észrevesszük a hibát, mint magunkban:  8. Sokat megtudhatunk egy emberről, ha a szemébe nézünk:  9. Több ember jobban látja az igazságot:  10. Mit jelent ez: Szemesnek áll a világ?    + Állati érdekességek a szemmel kapcsolatban:  A légy szeme több száz apró kicsi szemből tevődik össze. A sólyom több mint 2 km távolságból képes észrevenni a nyulat.  A teve szempillája a 10 cm-t is elérheti azért, hogy megvédje a teve szemét a homoktól. A ragadozó állatok szeme a fejük elején található, hogy jól lássák a zsákmányt. A zsákmányállatok szeme viszont a fejük oldalán található, hogy észrevegyék a rájuk leselkedő ragadozókat.  A kagylónak egy sor szeme van a kagylóhéj külsején.  Reméljük, hogy örömetek telt ezekben a játékokban, ha nektek is van hasonló, küldjétek el nekünk! Hamarosan folytatjuk a játszadozást a következő fejezettel a Szájjal és annak szavaival.   Megoldások a szólásokhoz, közmondásokhoz:  1. kopog, 2. kiszúrja, 3. egyik szemünk sír, a másik nevet, 4. leragad, 5. kisül, 6. fénye, 7. más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem veszi észre, 8. A szem a lélek...

Olvass tovább

A Testrészek mesesorozat új kötete: Szem és száj

Írta Dátum 2017. 03. 17. fejlesztés, főoldalra, mesekönyv, olvasás, szókincsfejlesztés | 0 hozzászólás

Pár héttel korábban már bemutattuk, hogy miben mások a SzóKiMondóka mesekönyvei a Testrészek mesesorozatunk első kötete, a Láb és kéz mesekönyv alapján. Jó hír, hogy hamarosan megjelenik a sorozat második kötete (már elő is rendelhető 50% kedvezménnyel március 19-ig), benne szem és száj mesékkel. A Szem mesében Móna a szemével ismerkedik, egészen közelről, a tükörben veszi szemügyre a látószervét. Apa elmagyarázza neki, hogyan működik a pupillája, amit a villany segítségével Móna rögtön ki is próbál. Majd egy bátor kísérletbe kezd: megpróbálja a körülötte világot csak a szemével érzékelni, és kitalálni benne az emberek gondolatait.  ,,Hosszasan szemlélte a színeket és a formákat. Nehezére esett, hogy nem beszélhet róla, de amit egy óvodás elhatároz, ahhoz tartja is magát.’’ A száj mesében a száj feladatait vesszük sorra. Megtudhatjuk, hogy Anya hogyan tanítja Marcit beszélni. A homokozóban ülve kiderül, hogy mi kerülhet a szánkba és mi nem ehető. Mire használjuk még a szánkat a beszéden és az evésen kívül? Hát persze, éneklésre! Na és a fák mire emlékeztetik Mónát kedvenc játszóterén? Nem fogjátok kitalálni: a brokkolira. Ebből a kötetből sem maradhattak ki a népdalok. A kötetben az alábbi mondóka megzenésített változatával találkozhattok:  Pici szem, pici száj,  Keretezi pici áll  Kedves arc, piros száj  Áfonyaszín szembogár    Na és persze, puszikat se felejtsetek el a szájatokkal adni! Ezt egy másik népdallal gyakorolhatjátok:    Kisangyalom szeme, szája.  Többet ér, mint Buda vára. Mert Budavár az uraké,  De a rózsám csak magamé.    A Szem és száj kötetben is érvényesülnek a SzóKiMondóka könyvek jellegzetességei:  kiemelt szavak, mellette jelentésük lerajzolva, a mesébe ágyazva  Ezek szerepe, hogy a “közös” ölbéli olvasás során, a gyermek a szemével követi a mesét, esetleg már tudja mondani a képről a soron következő szót, amellyel megérti az olvasás lényegét. Eközben szeme a szóalakot is megfigyeli, ismerkedik vele, vizuális memóriája fejlődik.  versekkel, mondókákkal, dalokkal tagoljuk a mesét Amelyek tovább fejlesztik a nyelvi készségeket, új oldalról világítanak rá a testrészekre és remek alkalmat adnak a közös élményekre is. A dalokat a magyar népdalkincsből válogattuk. A mondókák a dalok verses változatai. A kis versikék pedig saját költések, amelyek a mesébe úgy kerülnek, hogy Móna költi őket. Móna szeret a szavakkal játszadozni, így ez a játékosság rímfaragásban is megnyilvánul, amint egy olyan témára bukkan, ami foglalkoztatja és elgondolkodtatja. Móna alakja azt példázza a gyermekek számára, hogy a nyelv is alkalmas a játékra, ugyanúgy lehet vele játszadozni, mint bármelyik más játékkal. interaktív táblácskák  Tábláink szerepe, hogy a gyermeket bevonjuk az eseményekbe, segítünk párhuzamot vonni a mese és a gyermek saját élete között, megértetni vele a mese történéseit. A táblákon szereplő kérdések azt is segítik, hogy a szülő és a gyermek közt beszélgetés alakuljon ki a mese olvasása során, vagy azután.  Mindezeken túl persze az is fontos számunkra, hogy a...

Olvass tovább

Ölbéli közös olvasás, avagy miben mások a SzóKiMondóka mesekönyvei? 

Írta Dátum 2017. 02. 24. beszédfejlesztés, együtt töltött idő, főoldalra, gyerek mondókák, mesekönyv, olvasás | 0 hozzászólás

Sokan kérdeztétek már tőlünk könyveinket nézegetve, hogy miért vannak bizonyos szavak kiemelve, nagyobb betűvel, színessel. Ezt a kérdést megválaszolva született ez a bejegyzés, hogy bemutassuk mesekönyveinket, mi minden található meg bennük Móna és Marci történetein túl. SzóKiMondóka tördelés, kiemelt szavak          A SzóKiMondóka mesekönyvei az ölbéli közös olvasást szorgalmazzák, hiszen úgy tud leginkább érvényesülni az a különleges tördelés, ahogyan a könyveink készülnek. Az oldalakon a szöveg és az illusztráció nem válik el egymástól, mint a legtöbb mesekönyvben, ahol a gyermekek szeme a képeket nézi, míg a szülő a szöveget olvassa. Mi összekevertük a képeket a szöveggel, kiemeltük a fontosabb szavakat, amelyeket ismétlünk, mellette a jelentésüket lerajzoltuk. Így idővel, a gyermekek is tudják mondani a kép alapján a mesében soron következő szót, ezáltal megértik az olvasás logikáját. Közben szemük a kiemelt szóalakokat is megfigyeli, miáltal fejlődik vizuális memóriájuk, az írott szövegből egyre több részletet vesznek észre, megfigyelik a hasonlóságokat, különbségeket.  Célunk ezzel az, hogy felkeltsük a kicsik érdeklődését a szavak iránt, és természetes módon elégítsük ki kíváncsiságukat. Ezáltal készülnek az olvasásra, annak egyes részleteit megfigyelik, megértik. A rendhagyó tördelésünk tehát az olvasóvá nevelő módszertanunk fontos része.     Zeneiség könyveinkben A nyelvvel nem csak képileg játszunk, hanem a magyar nyelv zeneiségét is beépítettük könyveinkbe a mondókákon, verseken és a dalokon keresztül. A mondókáknak nagyon nagy szerepe van a beszédfejlődés során. Remekül közvetítik a nyelv ritmusát, kiemelik a rímelő szavakat, a szavak jelentéstartalmát. A SzóKiMondóka mesekönyveiben a mese fonalába több helyen  beépítettünk mondókákat, néhol SzóKiMondókás átirattal úgy, hogy egy pluszt hozzátegyen a mese mondanivalójához (pl. Süti-süti pogácsát, apának, anyának, Marcinak, Mónának – arra indítva ezzel titeket, hogy saját családtagjaitok neveit tegyétek bele az ismert dalba.) Ezeket a mondókákat legtöbb helyen Móna mondja, így a gyerekek vele együtt mondhatják a mondókát, vagy őt utánozva maguk is kereshetnek rímelő szavakat, verseket kovácsolhatnak. Népdalokat is fűztünk a mesékbe, amelyek szerepe a fentiek mellett a zeneiség erősítése, a zenei nevelés és tartalmas közös pillanatok megteremtése a közös éneklések során. A szülő éneke nagy ajándék a gyermek számára és a mesék végén található kottákkal igyekeztünk megkönnyíteni a szülőknek a dalok eléneklését.  A Testrészek mesesorozat első kötetébe, a Láb és kéz című mesekönyvünkbe egy saját vidám versikét is beleírtunk. Ebben a versben hangutánzó szavakkal igyekeztünk bemutatni a gyerekeknek, hogy milyen hangot adnak ki az egyes cipők az utcán lépegetve. Így ez a vers tökéletesen alkalmas arra, hogy közösen eljátsszuk, és demonstráljuk a hangokat a cipőkkel, a hangunkkal, és mozgásunkkal is az adott cipőhöz illő módon dobbantva a földön. A mesében szereplő “bulit” így magunk is megvalósíthatjuk a nappaliban, vagy a folyosón a cipős szekrény előtt. Igazi közös bolondozás, ami kilép a könyv lapjairól, és a szavakkal való játékot közös, családi élménnyé teszi.  Interaktív táblácskák A mesékbe...

Olvass tovább

Móna karácsonya – könyvajánló

Írta Dátum 2016. 11. 10. együtt töltött idő, gyermeknevelés, környezeti nevelés, mesekönyv, olvasás | 0 hozzászólás

Míg első mesekönyvem, a Testrészek mesesorozat – Láb és kéz kötetének témáit többnyire gyermekeim inspirálták, a Móna karácsonya című könyvem emlékeimet felhasználva, saját élettapasztalataimon alapszik. Nagymamám kertje egész gyermekkorom természettel kapcsolatos élményeit meghatározta. Innen is jött a Varázskert ötlete az első meséhez. Nem volt nagy kert, de számomra benne volt az egész világ. Nagyszüleim Karcagon laktak, az állomástól kb. tíz perc sétára. Még most is előttem vannak a mezőváros széles utcái, amelyeken végig kellett menni, ha vonattal mentünk le hozzájuk…A bejáratnál nőtt a sóska, amelynek főzelékét csak felnőtt fejjel szerettem meg – másik nagymamám főztjeként – de nyersen a kertben szedegetve igazi csemege volt a savanyú levél. A ház előtt lugas és nagy esővízgyűjtő hordó volt, a ház mögött sorban nyári konyha, műhely, pajta, csirkeól. A kert közepén diófa, alatta a pottyantós WC. Hátul málna, ribiszke, krumpli és mindenhol virágok. Akármilyen évszakban mentünk látogatni, mindig volt valami újdonság, ha a ház nem is változott, a kert mindig új arcát mutatta. Az már csak hab volt a tortán, hogy ugyanez a kert anyukám számára is hordozott emlékeket, ő is mesélt saját gyermekkoráról, arról amit itt élt meg. A nagyszülők kertje, a nagyszülőkhöz fűződő bensőséges kapcsolat kimeríthetetlen forrás a gyermekek számára és épp olyan fontos fejlődésük szempontjából, mint a kortársaikhoz fűződő viszony. A Varázskert című mesében Nagyi szavak nélkül is megérti unokáit és kedvesen terelgeti őket a csodák felfedezése felé – tudva, hogy az csak az ő saját élményük lehet.  A nagyszülők bizony sokszor türelmesebbek a gyermekek tanítása terén, van idejük kivárni, hogy maguktól lépjenek tovább, nem siettetik a természetes folyamatokat. A nagyszülők ugyanakkor sokszor közelebb vannak a természethez is – főleg vidéken lakva – mint a szülők, így könnyebb nekik a természetről tanítani a kisunokákat, mint a városi szülőknek, akik talán már csak a TV-ben látnak zöldet.  A második mesében nagyi egy gyökeres, élő fenyőfát hoz be a lakásba, hogy a család vele karácsonyozzon. A kis fenyő a gyerekek számára megnyílik és beszédbe elegyedik velük. A fenyő különleges igényei megtanítják a gyerekeket arra, hogy ha szeretünk valakit, azt kell szem előtt tartsuk, hogy neki mi jó, nem azt, ahogy mi elképzeljük átadni a szeretetünket. Ezt az életre szóló leckét sok felnőtt csak jóval később tanulja meg és párkapcsolataiban látja kárát – pedig milyen egyszerű gondolat, nem? S ezt is a természet tanítja nekünk.  Lánykoromban egy környezetvédő szervezetet vezettem, és egyik meghatározó eseményünk a Visszaváltható Karácsonyfaakció volt. Bérbe adtunk két hétre cserepes fenyőket, használati utasítással, hogy aztán az ünnepek után a betétdíjat visszaadva begyűjtsük, és kiültessük őket óvodák, iskolák udvarára tavasszal. 100 fával szerveztük az első évben az eseményt, hamarosan már az 1000 fa sem volt elég és négy helyszínen lehetett kölcsönözni a fákat. Mindenki nevét és elérhetőségét felírtuk és havonta...

Olvass tovább