Óvodai visszaszokás és beszédfejlesztés – e két dolog is összefügg?

Írta Dátum 2017. 10. 4. beszédfejlesztés, beszoktatás, dalok, fejlesztés, gyerek mondókák, gyermeknevelés, készségfejlesztés, mesekönyv, napi rutin, olvasás, önállóság, óvoda, óvodakezdés, szókincsfejlesztés, zenei nevelés | 0 hozzászólás

Ez egy rendhagyó blog. Edina, aki szintén a SzóKiMondóka csapatának tagja, írt egy kis összefoglalót, hogy hogyan sikerült visszarázódniuk a nagy nyári szünet után az oviba. Fogadjátok szeretettel. Már eltelt egy hónap mióta újra átléptük az ovi küszöbét. Mi most kezdtük az utolsó évet. Kisfiam lassan betölti a 6. életévét. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem is nehéz volt… Fiam épp az ovikezdés előtt, 3 hetet a nagyiéknál töltött vidéken, így számomra is furcsa volt, hogy reggel újra kell ébresztgetni, öltöztetni – mert azt bizony elfelejtett a nyári szünet alatt. Rohanni az oviba, elköszönni, aztán irány a munka. Szóval, vissza kellett állítani a saját napi rutinomat, majd a fiamét is. Ő nagyon jól vette az akadályokat. Hiányoztak már neki a kisbarátok, így nagyon könnyen visszaszokott. Habár a reggeli felébredéssel még így 4 hét eltelte után is küszködünk. Túl vagyok Anyaként, az idei év első szülői értekezletén. Mi már ugye a sulira készülünk. Így egyben, ömlesztve hallani, hogy mi lesz még ebben az évben a felkészítés során, bizony még nekem is sok volt. Jöttek a folyamatos engedélykérések, hogy megnézhesse szakember a gyermeket. Logopédus is. Nálunk vannak olyan jellegű gondok, hogy a b-v betűket előszeretettel keverjük és rosszul mondjuk. Anno rengeteget olvastam a témában. Arra a következtetésre jutottam, hogy megpróbálom nem mondani neki, hogy rosszul mondja pl., hogy „barázsolni”, hanem elismétlem utána helyesen, szépen kiejtve,amennyit csak tudom. A módszer eredményes – kb. a negyedik rosszul mondott „barázsolni” után már átvált „varázsolni”-ra. Ilyenkor szépen megdicsérem, hogy igen ügyes vagy, most mondtad helyesen. Megtapsolom, megpuszilgatom, hogy kapja a folyamatos pozitív visszajelzést tőlem. Úgy néz ki, hogy ez önmagában még nem volt elég, és logopédiára fogunk járni. Nem élem meg kudarcként, hiszen minden gyerek más, másként fejlődik. Próbálom benne is erősíteni, hogy ez jó dolog lesz és kell, hogy a tanító néni is megértse őt, ha kérdezni fog majd az iskolában. Ezért is fontos a beszédfejlesztés. Ha előbb találkozunk a SzóKiMondókával és a játékcsomaggal lehet, hogy elkerüljük ezt a plusz foglalkozást. Mi is rengeteget énekelünk. Pl. az óvoda játékcsomagból imádja a Mackó, mackó ugorjál-t. Emlékszem mikor először látta a kisfilmet tátott szájjal nézte végig. Majd mikor vége lett, rám nézett és azt mondta „Még egyszer!” 🙂 Teljesen elvarázsolta  a hangulata. A könyvekből pedig van egy titkos kedvence, ami még sajnos nem jelent meg kereskedelmi forgalomban. A mese címe Csillagködök, és a SzóKiMondóka Víz csomagja utáni játékcsomagban lesz, mint mese. Tele egy édes kisfiú határtalan fantáziájával. Teljesen mintha a saját fiam látnám, aki totálisan azonosult a Lackfi János által megformált karakterrel. Ha sikerül a most megjelenő Víz csomaggal elég sok követőt és felhasználót szerezni, akik akarják majd a folytatást, rajtunk nem múlik, hogy tavasszal megjelenjen a Levegő fejezet, benne a Csillagködökkel.  Összegezve az ovis visszaszokás neki jobban sikerült, mint nekem. Ő már nagyfiú....

Olvass tovább

A császár új ruhája – Régen és most

Írta Dátum 2017. 09. 15. anyanyelvmegőrzés, beszédfejlesztés, együtt töltött idő, fejlesztés, gyerek mondókák, gyermeknevelés, készségfejlesztés, kétnyelvűség, magyar kultúra, napi rutin, olvasás, önállóság, szókincsfejlesztés, zenei nevelés | 0 hozzászólás

Aki régóta követ minket, tudja, hogy az Óvoda játékcsomagunknak két különböző megjelenése van. S mi van a váltás mögött? Megtudhatjátok mai bejegyzésünkből.  Hogyan kezdtük? Réges-régen, amikor elkezdtünk dolgozni a terméken, a saját házunkban volt az irodánk. A gyakornokokat reggel vettem fel a vonatnál, miután Zoé lányom leadtam az oviban. A nappaliban ötleteltünk a megvalósításról, ott született az első üzleti terv is. Középső fiam akkor tanult járni, és mindenben segíteni kellett neki. A legkisebb pedig három hónapos volt, átaludta mellettünk a stratégiai döntéseket.  Valljuk be, ezek nem ideális körülmények egy teljesen új termék gyártását és piaci bevezetését megtervezni. Ugyanakkor roppant hálás vagyok a gyerekeimnek, mert ők voltak ez első tesztalanyaim. Ha Zoé nem reagál úgy a szókártyákra, ahogyan alig 2 évesen tette, valószínűleg soha nem vágok bele a SzóKiMondóka megvalósításába. S miért lettem tőle ilyen motivált? Az alábbi videóból megtudhatod te is!  Először Babaolvasó volt a nevünk, majd egy tesztcsoport következtében jött a SzóKiMondóka ötlete. Ebben a szóban minden benne van, amit mi képviselni szeretnénk. Szó – mivel szavakkal, szókártyákkal játszunk. Ki – mint, hogy mondjuk ki a szavakat, a beszédfejlesztés, a szókincsbővítés, az önkifejezés, kommunikáció.  Mondóka – ami a zenei nevelés, és ritmusosság fejlődésében segít, de a beszédfejlődés és az értő olvasás kialakulásában is nagy szerepük van! Tudjátok már: mi a szavakkal játszunk. Ezért gondoltuk azt, hogy ez lesz az a márkanév, ami a legközelebb áll hozzánk. Illetve, ha bárki ránéz, már tudja is mi az, amit a gyerekeknek nyújtani tudunk.  Emlékeztek még, mikor jelent meg a SzóKiMondóka bevezető fejezete, az Óvoda játékcsomag? Ha nem, akkor jegyezzétek meg a dátumot, mert akár egy facebook játék is kerekedhet belőle. Szóval 2014. október 2-án tartottuk a megjelenést beharangozó sajtótájékoztatót. Ekkor már kezünkben volt a bevezető Óvoda fejezet. A doboztető így nézett ki:             S bár a tartalom nem változott, mikor utánrendeltünk a készletnek, a doboz új ruhát kapott. Most már leginkább egy szókártyára hasonlít. Hogy miért döntöttük emellett? Azért, mert mi a szavakat szeretnénk közelebb vinni a kicsikhez. Minden kiadványunk a szavak körül forog, ezért választottunk új jelmondatot is: a világ szóról szóra. Ha csak megnézitek a mesekönyveinket, – ugyanúgy, mint a játékcsomagokban – kiemeltük a szavakat, minél több formában, módban szeretnénk az óvodás korú gyermekek körében népszerűsíteni az írott szöveget. Hiszen vizuális memóriájuk is fejlődik a kiemelt szavak miatt, a mondókák által pedig ritmusérzékük és beszédkészségük javul, az interaktív táblácskákkal pedig szabadjára engedhetik képzelőerejüket is.  Emlékeztek, hogy mi volt az eredeti jelmondatunk? Légy gyermeked játékos fejlesztője – ezzel azonban nem sokat árultunk még el magunkról. Valójában úgy hiszem, hogy sokan úgy gondolják, hogy ők eleve játékosak is meg fejlesztik is a gyereket; nincs szükségük ahhoz segítségre, hogy játékos fejlesztőkké váljanak. Ami pedig az eredeti csomagolásról...

Olvass tovább

Hogyan neveljük önállóságra gyermekünk?

Írta Dátum 2017. 07. 20. készségfejlesztés, önállóság | 0 hozzászólás

Igen fontos téma. De hogyan is fogjunk hozzá? Erre vonatkozóan sorolunk fel most néhány tippet. Reméljük, hogy párat fogsz tudni majd hasznosítani. Kezd el az elején, s meglátod, meddig jutsz el. Miért is fontos az önállóságra nevelés? Mindenki szeretné, ha gyermeke felnőve megállna a saját lábán és már az iskolában önálló véleménnyel rendelkező és felelős döntéseket hozó diákká válna. Akár hiszed, akár nem, ezt már kicsi korban érdemes elkezdeni.   Hagyd dönteni Gyakorlatilag mindegy, hogy miben, de legyen olyan területe az életeteknek, ahol az ő akarata érvényesül. Nem harcok és hisztik árán, hanem úgy, hogy megmondja, mit szeretne. Emlékszem, hogy óvodás lányommal eleinte hosszú vitáim voltak reggelente arról, hogy mit vegyen fel. Egy alkalommal meztelenül akart óvodába menni (alig volt három éves). Ott beadtam a derekam: legyen. “Ülj be a kocsiba, indulunk” – mondtam neki. Tétován állt az ajtóban, majd gyorsan magára kapott valamit. Onnantól maga válogatta ki a ruháját, többet nem szóltam bele, hogy mit vegyen fel. Az oviban szóvá is tették, hogy milyen egyedi a stílusa. “Megválogatom a harcokat” – mondtam, jelezve, hogy az öltözködés nem tartozik nálunk azon kérdések közé, ahol érvényesítem az akaratomat. Lehet ez persze más kérdés is, a fiúk sokkal később jutnak el oda, hogy fontos legyen nekik, hogy mit vesznek fel. Melyik játszótérre menjünk, melyik könyvből olvassunk, mit játszunk vagy épp mi legyen a vacsora. Bármi, amiben engedni tudsz, segíti abban, hogy kezdjen maga döntéseket hozni. Persze csak akkor, ha erre már képes. Vannak gyerekek, akik nehezen döntenek, az ő esetükben sose erőltessük a döntést. Ha valamit mégis eldönt, azért dicsérjük meg. Ne éreztessük vele, hogy tétje van a döntéseknek – nem fontos, hogy mit vesz fel, vagy hova megyünk, a lényeg, hogy legyen időben automatizmus a napi dolgokban való döntéshozatal.  Hagyd próbálkozni  Ez egy nehéz feladat, de kérlek, fogd vissza magad, amikor helyette igyekszel megcsinálni valamit. Várd ki, míg beköti a cipőjét, leviszi a lépcsőn a biciklit, bekapcsolja magát az autóban – vagy bármi, amire képességei alapján már készen áll. Nekem is külső motiváció kellett ahhoz, hogy a fiaimtól elvárjam, hogy egyedül öltözzenek fel reggeli előtt. Már képesek voltak rá, mégis mi öltöztettük őket reggel, mert így gyorsabb volt. Aztán egy hozzáértő elmagyarázta, hogy ha valamire már fizikailag képesek (5 és 6 évesek) és nem csinálják, akkor elveszem tőlük azt a készséget. És valóban. Két hét alatt átálltunk arra, hogy egyedül öltözzenek és ez azóta is remekül működik. Felvettük videóra az első próbálkozást, amitől persze roppant büszkék lettek magukra és onnantól nem volt kérdés, hogy képesek-e rá.  Adj neki teret   Gondolom, te is megkérdezed, mint minden szülő, hogy milyen volt az oviban. Ha erre nem, vagy csak röviden válaszol, az nem jelent feltétlenül rosszat. Ha nem akar beszélni róla, ne faggasd. Ha baj van,...

Olvass tovább

”It takes a village to raise a child.”

Írta Dátum 2017. 06. 30. együtt töltött idő, gyermeknevelés, magyar kultúra, önállóság | 0 hozzászólás

– A család, rokonok, barátok szerepe a gyermeked nevelésében Nem szoktam angol címet adni a blogbejegyzéseimnek, de ebben most kivételt teszek. Büszke vagyok a magyar nyelv kifejezőkészségére, hogy mindenre van szavunk, s hogy akár árnyalatnyi különbségeket tudunk szavakkal megfogalmazni. Ennek az angol szólásnak azonban mégsem találtam meg a magyar megfelelőjét: “It takes a village to raise a child”.  Azaz, egy egész falu kell egy gyermek felneveléséhez. Pedig a kultúránkban nagyon is alkalmazzuk ezt a szemléletet. Nálunk a rokonok, nagyszülők, nagynénik sokkal inkább be vannak fogva a gyermekfelügyeletbe, mint a tőlünk nyugatra eső országokban. Gondolhatnánk, hogy ez pénzkérdés, és azért van így, mert a szülőknek nem futja gyermekfelügyelőre. Én azonban ezt másképp látom. Szerintem sok nagymama abban látja az élete értelmét, hogy rendszeresen jár az unokákhoz és segíti a nála fiatalabbakat. Az én nagyim is halála órájáig dolgozott, és nem az évenkénti nyaralásra gyűjtögetett. Hanem, hogy nekünk tudjon túró rúdit, játékot és ruhát venni. A saját gyerekeimnek is sokkal szorosabb a magyar nagyival a kapcsolata a hetenkénti skype beszélgetések következtében, mint az ötven kilométerre lakó helyi nagyival, akivel csak sátoros ünnepeken találkozunk. Nyáron többet látjuk az itt töltött két hónap alatt a magyar nagyit, mint az amerikait a többi tíz hónapban. Sok szülő mégsem enged a nagyszülőknek, rokonoknak beleszólást a gyermeknevelésbe. Ragaszkodik az általa képviselt elvekhez akkor is, ha más gondjaira van bízva a gyermeke. Magamról tudom – mivel gyerekfelügyelőként is dolgoztam -, hogy mennyire nehéz nem a saját elveim szerint vigyázni egy gyermekre. Mondjuk, én megengedném neki, hogy másszon a földön. Mivel tudom, hogy hasznos – hiszen a mászás fontos lépcsőfok a mozgásfejlődésben -, de ha gyermek szülei ezt nem akarják, akkor az ő kérésüket kell teljesítenem. A rokonaink is, akik elveikkel ellenkezően kell, hogy viselkedjenek gyermekünkkel, lehet, hogy esetenként kényelmetlenül érzik magukat. A kérdés csupán az, hogy mennyire tudják hitelesen képviselni az adott elvet, ha magukban nem értenek vele egyet. S a gyermek számára az elvnél sokkal fontosabb a hitelesség. Ilyenkor az a fontos, hogy azt lássa, hogy a felnőtt tettei és szavai összhangban állnak egymással. Azt teszi, amit gondol, és amit mond.  Gondoljuk át tehát, hogy mik azok az alapvető dolgok, amikből nem engedhetünk és a kevésbé fontos ügyekben adjunk teret a másként gondolkodásnak is.  A gyerek nem fog attól sérülni, hogy egy kicsit több édességet eszik, vagy később fekszik le a kelleténél. Jót tesz neki, ha egy másfajta értékrendszerbe is belelát. Gondolok itt arra, hogy elmegy a nagyival a templomba vagy a temetőbe. A rokonokkal való kapcsolata sokkal többet ér, mint a szülők gyermeknevelési elveinek maradéktalan teljesülése. Az őt körülvevő emberektől szeretetet kap, megtapasztalja, hogy a közvetlen családján kívül is szeretik, figyelnek rá. Ezek a szeretet alapú kapcsolatok lesznek a minták később, amikor új emberekhez próbál majd kapcsolódni....

Olvass tovább

Beszoktatás – Mindig fájnia kell?

Írta Dátum 2014. 08. 29. gyermeknevelés, önállóság | 0 hozzászólás

3 gyermekem kellett átessen az elmúlt évek során többféle beszoktatáson. A rendszer – egy kivétellel – mindenhol hasonló volt. Egy rövid, kezdeti időszak után, mialatt ottmaradtam az intézményben, mindenáron el kellett váljunk még az ajtóban, ha sírt, ha nem, akárhogy hisztizett. A dadusok, óvónénik, elvárták tőlem, hogy dobjam csak be a gyereket, majd ők gondoskodnak róla, hisz úgyis abbahagyja ilyenkor, ha már nem lát, ha már elmentem – mondták. De ez számomra nem volt járható út. Már tapasztalt anyukaként, legutóbb kipróbáltam valami mást:   Megvártam, míg kisfiam dönt úgy, hogy már nincs szüksége rám. Leültem az ajtó mellé a földre, beljebb nem mentem, nem vettem részt a játékban, ha hívott azt mondtam: anyukák nem járnak ide, én nem játszhatom a játékokkal. Első alkalommal jó egy óra telt el így, mire elengedett. Aztán egyre hamarabb eljött a pillanat, hogy kinyissa nekem az ajtót: mehetek. Végül nem volt rá szüksége már, hogy ottmaradjak. Szerencsém volt, áprilisi kezdéssel ő volt az egyetlen beszokó. Mit lehet tenni, hogy megelőzzük a drámai elválást okozó beszoktatást? Már kiskorától adjuk időnként idegenek kezébe. Ha nem tudjuk ezt nyugodtan megtenni, akkor inkább ne erőltessük, gyermekünk megérzi, ha idegesek vagyunk és ő is kényelmetlenül érzi magát az idegen kezekben. Beszélgessünk az utcán idegenekkel, legyünk barátságosak mindenkihez. Ezzel megtanulja, hogy mások is kedvesek, jó élmény új embereket megismerni. Nem segít szerintem az sem, ha a játszótéri konfliktusok során mindig beavatkozunk. Tanulja meg, hogyan kezelje frusztrációját, csalódottságát maga – ha szüksége van segítségre, úgyis jelezni fogja. Ha már a játszótéren hamar otthagy és órákat képes játszani idegen gyerekekkel, vagy egyedül, tudni fogod, hogy kész a közösségre, nem lesz nagy gond a beszokás sem. Persze nem árt felkészíteni mesékkel, könyvekkel, történetekkel a bölcsire, ovira, – ha előre várja már, könnyebben átesik a kezdeti csalódásokon. És nem lepődj meg, ha egy erős kezdet után visszaesés jön és egy hét után közli, hogy kijárta az óvodát. 1-2 hónap, mire rutinná válik, addig az ott történtek feldolgozása, átbeszélése segít neki az alkalmazkodásban. Tapasztalataim szerint a “közös beszoktatás”, az otthoni közös felkészülés és az anyai jelenlét a háttérből egyfajta biztonságot ad az új környezetével ismerkedő kicsinek, aki így könnyebben éli meg ezt a nagy...

Olvass tovább

Milyen jó a mese?

Írta Dátum 2014. 08. 21. önállóság | 0 hozzászólás

Utánanéztem mitől jó egy mese, vagy milyen a jó mesekönyv a kisgyermekek számára. 3 fontos jellemzőt találtam (a jó zene is ettől jó, nem?) kiszámítható a mese fonala ismétlések vannak benne kiváló illusztrációkkal rendelkezik. Példaként több remekművet lehetne itt felsorolni, ehelyett egy videót tettem fel illusztrációként: A projekt, amelyen dolgozom, a blog névadója, a SzóKiMondóka. A facebookon és a honlapon többet is megtudhatsz róla. Iratkozz fel a SzóKiMondóka hírlevelére, ha érdekelnek a hasonló...

Olvass tovább