– Kicsim, hol a fekete-sárga biciklis sisakod?
– Nem tudom, de megkeresem az interneten.
Aranyköpések. Jó lenne, ha sose hagynák abba, ha ez a gyereknyelv megmaradna, nem csak azért, mert vicces, de betekintést is enged gazdag fantáziavilágukba.
„Leütöttem egy legyet, feküdt egy picit, aztán felszedte az életét és elrepült.” – mondja. Vigyáznom kell, ha nevetek azon, amit mond, ne érezze úgy, hogy kinevetem. Ilyenkor megkérdezi, hogy miért nevetek és nem mindig tudom elmagyarázni, hogy mitől vicces, amit mondott. Néha ezért úgy érzi, hogy valamit nem jól csinált.
– „A nevetés az jó erős mosolygás és mosolyogni akkor szoktam, ha valami nagyon tetszik. Gyönyörű, ahogy mondod, ne hagyd abba!”
De mitől nem hagyják abba az aranyköpéseket gyermekeink, amikor megtanulják a nyelvet? Attól, ha a költészetet beépíted a mindennapjaidba. Használj te is költői képeket, hasonlatokat, rímeket, rigmusokat. Olvassatok gyerekverseket, faragjatok ti is rímeket. Életben tartod vele saját és az ő gyerekszáját is.
——————————————————————————————————-
A projekt, amelyen dolgozom, a blog névadója, a SzóKiMondóka. A facebookon és a honlapon többet is megtudhatsz róla.
Iratkozz fel a SzóKiMondóka hírlevelére, ha érdekelnek a hasonló bejegyzések!