/Hogyan neveljük önállóságra gyermekünk?

Hogyan neveljük önállóságra gyermekünk?

Igen fontos téma. De hogyan is fogjunk hozzá? Erre vonatkozóan sorolunk fel most néhány tippet. Reméljük, hogy párat fogsz tudni majd hasznosítani. Kezd el az elején, s meglátod, meddig jutsz el.

Miért is fontos az önállóságra nevelés? Mindenki szeretné, ha gyermeke felnőve megállna a saját lábán és már az iskolában önálló véleménnyel rendelkező és felelős döntéseket hozó diákká válna. Akár hiszed, akár nem, ezt már kicsi korban érdemes elkezdeni.  

  1. Hagyd dönteni

Gyakorlatilag mindegy, hogy miben, de legyen olyan területe az életeteknek, ahol az ő akarata érvényesül. Nem harcok és hisztik árán, hanem úgy, hogy megmondja, mit szeretne. Emlékszem, hogy óvodás lányommal eleinte hosszú vitáim voltak reggelente arról, hogy mit vegyen fel. Egy alkalommal meztelenül akart óvodába menni (alig volt három éves). Ott beadtam a derekam: legyen. “Ülj be a kocsiba, indulunk” – mondtam neki. Tétován állt az ajtóban, majd gyorsan magára kapott valamit. Onnantól maga válogatta ki a ruháját, többet nem szóltam bele, hogy mit vegyen fel. Az oviban szóvá is tették, hogy milyen egyedi a stílusa. “Megválogatom a harcokat” – mondtam, jelezve, hogy az öltözködés nem tartozik nálunk azon kérdések közé, ahol érvényesítem az akaratomat. Lehet ez persze más kérdés is, a fiúk sokkal később jutnak el oda, hogy fontos legyen nekik, hogy mit vesznek fel. Melyik játszótérre menjünk, melyik könyvből olvassunk, mit játszunk vagy épp mi legyen a vacsora. Bármi, amiben engedni tudsz, segíti abban, hogy kezdjen maga döntéseket hozni. Persze csak akkor, ha erre már képes. Vannak gyerekek, akik nehezen döntenek, az ő esetükben sose erőltessük a döntést. Ha valamit mégis eldönt, azért dicsérjük meg. Ne éreztessük vele, hogy tétje van a döntéseknek – nem fontos, hogy mit vesz fel, vagy hova megyünk, a lényeg, hogy legyen időben automatizmus a napi dolgokban való döntéshozatal. 

  1. Hagyd próbálkozni 

Ez egy nehéz feladat, de kérlek, fogd vissza magad, amikor helyette igyekszel megcsinálni valamit. Várd ki, míg beköti a cipőjét, leviszi a lépcsőn a biciklit, bekapcsolja magát az autóban – vagy bármi, amire képességei alapján már készen áll. Nekem is külső motiváció kellett ahhoz, hogy a fiaimtól elvárjam, hogy egyedül öltözzenek fel reggeli előtt. Már képesek voltak rá, mégis mi öltöztettük őket reggel, mert így gyorsabb volt. Aztán egy hozzáértő elmagyarázta, hogy ha valamire már fizikailag képesek (5 és 6 évesek) és nem csinálják, akkor elveszem tőlük azt a készséget. És valóban. Két hét alatt átálltunk arra, hogy egyedül öltözzenek és ez azóta is remekül működik. Felvettük videóra az első próbálkozást, amitől persze roppant büszkék lettek magukra és onnantól nem volt kérdés, hogy képesek-e rá. 

  1. Adj neki teret 

 Gondolom, te is megkérdezed, mint minden szülő, hogy milyen volt az oviban. Ha erre nem, vagy csak röviden válaszol, az nem jelent feltétlenül rosszat. Ha nem akar beszélni róla, ne faggasd. Ha baj van, úgyis elmondja, vagy más módon a tudtodra adja, hogy segítségre van szüksége. Fogadd el, hogy az önálló élettérrel, mint amit az óvoda is jelent, egy olyan terület nyílt meg, ahova nincsen teljes rálátásod és ez így van jól. Ha gond van, úgyis megtudod tőle. Esetleg az óvó néni jelzi feléd, hogy mi a teendő.  

  1. Bátorítsd az újrapróbálkozást

Látod, amint gyermeked elesik a biciklivel, vagy leesik a mászókáról. Sok szülő ilyenkor elteszi a “bűnös” tárgyat vagy egyenesen megtiltja gyermekének, hogy megint azzal a tevékenységgel próbálkozzon. Ennek az ellenkezőjét kellene tenni. Visszatenni a biciklire azzal, hogy: ”Próbáld meg újra bevenni azt a kanyart”. Ezzel belé vetett bizalmunkról biztosítjuk. Hiszünk benne, hogy meg tudja csinálni, különben nem engednénk bele a veszélyes helyzetbe. A belé vetett hitünktől pedig sikerül a második próbálkozás. Az új élménytől önbizalma hatalmasat fejlődik, illetve megszilárdul egy újonnan szerzett készsége is.

  1. Ne legyél mindentudó

Biztosan vannak gyermekednek olyan kérdései is, amikre nem tudod azonnal a választ. Nem baj, ha ilyenkor visszakérdezel, hogy “Szerinted miért?”  – vagy közösen megkeresitek az adott kérdésre a választ. Ezzel azt erősíted, hogy nem kell mindent tudni. Elég, ha tudod, hol nézzél utána a dolgoknak. A visszakérdezéssel pedig elgondolkodik és maga megfogalmaz valamilyen választ, amiről megint nem fontos, hogy helyes-e, a lényeg, hogy megpróbálta kitalálni a megoldást. 

Reméljük, hogy tudtunk segíteni a gyerkőc önállóvá nevelésében.

Hidd el, rendkívüli módon kifizetődő, ha már most energiát fektetsz az önálló hozzáállás kialakításába. Azt se felejtsük el, hogy a fantáziája is sokkal élénkebb lesz azáltal, hogy önálló gondolkodásra készteted. A fantázia pedig a problémamegoldás és az olvasás kialakulásának záloga is egyben.

A fantáziahazugságok témájában hallgassátok meg videoblog bejegyzésünket ITT. 

További szép nyarat és jó önállósodást kívánunk! 

By | 2017-07-20T08:18:18+00:00 július 20th, 2017|készségfejlesztés, önállóság|0 Komment

A szerzőről:

Szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

Hallottátok? Láttátok? Készségfejlesztő kategóriában az Ország Játéka lett a SzóKiMondóka 2017-ben!

Ezt a versenyt a Játéknet találta ki eredetileg abból a célból, hogy a karácsony előtti vásárlási lázban segítsen a szülőknek eligazodni a hatalmas kínálatban. Több kategóriában lehetett szavazni és egy szakmai zsűri is bírálta a játékokat. Bíztunk ugyan magunkban, de minket is meglepett az első hely, amit elnyertünk a szakmai zsűri döntése alapján.

Az már csak hab a tortán, hogy a közönségszavazatok díját is elhoztuk, ezt nyilván neked is köszönhetjük, hiszen itt is többször hirdettük a versenyt és a linkeket, ahol leadhattad ránk a szavazatodat. Tovább: