A beszédfejlődés kezdetén természetes, hogy szinte naponta tanul új szavakat gyermekünk. Eközben pedig mi is nagy figyelmet fordítunk arra, hogy ezeket a bizonyos új szavakat tisztán és érthetően mondjuk ki számára, esetenként a jelentésüket is elmagyarázva. Tipp: SzóKiMondókázó szülők esetében nem ritka, hogy az új szavakból szókártyákat készítenek, azzal is segítve a megjegyzésüket. Egy idő után azonban, mikor gyermekünk már sokat és jól beszél, csökken az érdeklődés és a figyelem az új szavak irányába gyermekünk, de a szülő részéről is.
Mit tehetünk ekkor, hogy a két hete cikkünkben megemlített egymillió szavas szókincsből egyre többet birtokoljunk, s ne elégedjünk meg a boldoguláshoz elegendő hetven ezer szóval? Egyáltalán: miért van szükség gazdagabb szókincsre, mint amivel éppen elboldogulunk?
Elsőként, hogy megértsük a minket körülvevő világot, s aktívan részt vegyünk a minket érintő történésekben. Aztán, hogy ki tudjuk fejezni magunkat, kívánságainkat, aktuális érzelmi állapotunkat. Ezáltal könnyebben megtaláljuk a helyünket az életben, könnyebben kapcsolódunk másokhoz, kapcsolataink gazdagabbak, sokrétűbbek lehetnek. A gazdagabb szókincs a magasabb színvonalú irodalmi alkotások nyelve is, amelyeket ha megértünk, gyarapodunk általuk. Végül kifejezésmódunkat is segíti, szolgálja, árnyalja.
Mostanában ennek örömét tapasztalom meg egyre többször, hogy elkezdtem meséket, verseket írogatni. Óriási örömmel tölt el egy-egy alkotás, akkor is, ha tudom, hogy még alkalmatlanok a közlésre. És hadd tegyem még hozzá, hogy ez a fajta alkotás bármikor előszedhető és ingyen van. Képzeljük el, milyen lenne, ha metróra szállva nem a telefonjainkat nézegetnénk a világból jövő ingereket keresve, hanem magunkba mélyedve fogalmaznánk meg az aznap minket ért élményeket, érzéseket. Segítené élményeink feldolgozását és megértését is.
Mit tegyünk hát gyermekeink szókincsének gazdagítása érdekében?
Olvassunk neki minél több és minél többféle mesét. A népmesék szókincse valószínű, hogy több magyarázatra szorul, ezért olyat válasszunk, amiben nem túl sok az ismeretlen kifejezés, csak néhány új szó van benne. Olvassunk modern íróktól is – a Lackfi mesék nagyon jók a szólások, kifejezések magyarázatában. Egy Berg Judit könyv az érzelmek árnyalását tudja segíteni, a Marék Veronika könyvek pedig a hétköznapi kifejezések területén tud újat tanítani. Olvassunk gyermekünknek verseket nem csak a szókincs, de a nyelv zeneiségének érzékeltetésé céljából is. Ezek között legyen modern és klasszikus is egyaránt. Weöres Sándor, Petőfi Sándor, József Attila mind tudnak a mai gyerekekhez szólni, de a kortársak közül Kányádi Sándor, Kukorelly Endre, Szabó T. Anna, Lackfi János, Ranschburg Jenő emelkednek számomra ki. A versek idővel átveszik a mondókák szerepét. Amikor a gyermek már többre vágyik és nyelvi értelme is nyiladozni kezd, “etessük” őket ezzel a szellemi táplálékkal. Figyeljük meg, idővel ő is verselni fog. Szerintem az is fontos, hogy neki való legyen, nem csupán egy gyerek témáról felnőtteknek íródott vers, mert nagyon sok gyerekvers ilyen. Ezt úgy lehet eldönteni, hogy érti-e a gyermek a versben megfogalmazottakat, vagy sem. Mert szeretni csak akkor fogja, ha meg is érti a verset.
Szókincsfejlesztés külföldön élve
Külföldön élve a szókincsfejlesztés különös jelentőséggel bír. Kétnyelvű gyermeket nevelve a szókincs tekintetében arra érdemes figyelni, hogy amit egyik nyelven megtanul, a másik nyelven is megismerje gyermekünk. Iskoláskorú gyermek esetében ez azt jelenti, hogy anyanyelvünkön, magyarázzuk el neki az új kifejezéseket, fogalmakat. Ha ezt nem tesszük, a magyar nyelv háttérbe fog szorulni, és idővel nehezebb lesz felzárkóztatni a befogadó ország nyelvéhez. Különösen fontos, hogy ne keverjük a két nyelvet, akkor sem, ha az egyszerűbb nekünk. Fogadjuk el, hogy esetenként magunknak is keresnünk kell a magyar szavakat. Adjunk magunknak elég időt, hogy meg is találjuk őket! Ha szeretnénk megőrizni gyönyörű nyelvünket és gyermekeinknek is átadni azt, a Hunglish nem fog ebben segíteni. Ne adjuk be a derekunk!
Végül egy gyönyörű példa a magyar nyelv szókincs gazdagságának érzékeltetésére: (Forrás: http://beszoltam.hu/gyimothy-gabor-nyelvlecke/)
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, —
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér. . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki „beslisszol” elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
— Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
Ha tetszett ez a bejegyzés és érdekelnek további ötleteink, híreink a készségfejlesztés, olvasás előkészítés, a magyar kultúra megőrzése, a közös játék során témákban ITT feliratkozhatsz a hírlevelünkre.