A tavaszi Könyvfesztiválra befejezzük a Testrészek mesesorozatot az ötödik kötettel, amelynek címe: Test. Az első mesében egymásra találnak a testrészek egy olyan bábjátékban, amit Móna és Marci írtak, és elő is adják azt a család többi tagja számára. A második mese ismét Móna óvodájában játszódik. Föld napi szemétszedés, fa- és virágültetés után a gyerekeket egy vezetett meditációval a Földre hangolja az óvó néni: mind az öt érzékszervükkel megtapasztalják a Föld keltette érzeteket. Majd erőt kapnak tőle és végül erőt adnak neki jókívánságaikkal. Ezeket össze is írja az óvó néni annak érdekében, hogy a faliújságon a szülőkkel is megossza a gyermekek jókívánságait a Földnek.
S, hogy miért lett ez az utolsó mese? Az öt kötet alatt sok minden történt már. Megismerkedtünk testrészeinkkel és az életünkben betöltött szerepükkel: kéz, láb, szem, száj, orr, fül, fej és szív – ezekből áll össze a test. Közben Móna és Marci “felnőttek”, fél évet “öregedve” két kötet közt. Az első részben Marci még csak hat hónapos, Móna három éves. A szájmesében már egy éves elmúlt és kezd beszélni tanulni. Az orrmesében orrot fújni tanítja őt Móna – amelynek példája ragadós, mert sokan mondtátok, hogy ezzel a mesével tanult meg gyerkőtök orrot fújni. A negyedik kötet pedig a 2 irányítóközpont, a fej és a szív szerepét mutatja be. Az utolsó kötetben a részek összeállnak egy egésszé, majd együtt ráhangolódnak a Földre. Úgy, hogy a ráhangolódásban minden testrész résztvesz. Belehallgatunk a madarak énekébe, beleszagolunk a földbe, kezeinkkel beletúrunk, megtapintjuk, megízleljük. Mind annak érdekében, hogy a Földre hangolódva meghallgathassuk panaszait és segíthessünk azok leküzdésében.
Hajlamosak vagyunk a környezetvédelemre úgy gondolni, hogy a Földnek szüksége van a mi segítségünkre, mert anélkül elpusztul. A helyzet ennek épp a fordítottja. Nekünk van szükségünk a Földre, mert nélküle nem tudunk élni. Ha kiírtjuk magunkat innen, a bolygó minden bizonnyal túlél minket, mint ahogy egy elhagyott utat lassan feltör és visszahódít a természet. Mi viszont nem tudunk az erőforrásai nélkül élni. Életfeltételeink közé tartozik a víz, a tiszta levegő, a termőföld, ami a növényeket termi és állatokat tart el. Ezért ezeket az elemeket mutatjuk be a játékcsomag sorozatunkban, amelynek keretében a Víz és a Levegő már kapható, a következő fejezet, a Tűz pedig már készül. Ha azonban elpusztítjuk ezeket az erőforrásokat, mert elszennyezzük az óceánok vizét, és telefüstöljük üvegházhatású gázokkal a levegőt, akkor hamarosan elveszítjük a termőföldeket, akár a beporzást végző rovarok veszélyeztetésével, akár a talajok elsavanyításával – amelynek következtében az emberiség kipusztul, mert nem tud ezen elemek nélkül életben maradni.
Nem szeretnék itt vészharangot kongatni, végtére ez mégiscsak egy gyerekneveléssel, fejlesztéssel foglalkozó blog. De az biztos, hogy nekünk, felnőtteknek kell a problémát megoldanunk. A tudósok szerint tíz évünk van, hogy a mostani, vésztjósló folyamatokat megállítsuk. Ez pedig azt jelenti, hogy fontos ugyan gyermekeinket a természet tiszteletére nevelni, tőlük azonban nem várhatjuk a megoldást, mert mire felnőnek, túl késő lesz a változtatásra. A diákok lehetnek mégoly lelkesek, választójoguk nincsen, és sok hatalmuk sem a törvények, szabályozások felett és még kevesebb befolyásuk van gazdaságilag. Mi viszont cselekvőképes, gondolkodó, választó és választható, gazdasági erővel rendelkező egyének vagyunk, és ezen hatalmak mindegyike felhasználható arra, hogy a világban változást érjünk el. Szervezhetünk eseményeket, rendezhetünk találkozókat, írhatunk és telefonálhatunk képviselőinknek, bojkottálhatunk vállalatokat, demonstrálhatunk, összefoghatunk. De legfőképpen vásárolhatunk hulladék nélkül, takaríthatunk vegyszerek nélkül, mérsékelhetjük az autóhasználatunkat, szabályozhatjuk energiafelhasználásunkat, eldönthetjük kitől vásárolunk és mit, így nap mint nap leadhatjuk forint szavazatainkat a kisebb ökológiai lábnyommal rendelkező cégekre (helyi vállalkozások, helyi termelők, idénygyümölcsök, bio termékek, stb.)
És mindezt a saját gyermekeink érdekében. Mert nekik, jelenleg mi vagyunk a legjobb képviselőik. Ha mi nem változtatunk, nekik már túl késő lesz máshogy élni. Mert egyszerűen feléljük előlük az erőforrásokat. A diákoknak még nincs sok hatalmuk. Akiknek van hatalmuk, nem akarnak változtatni. A változást így magunktól kell remélni. Én elkezdtem. Mióta írom a következő SzóKiMondóka mesesorozat meséit, a piacon kimérve vásárolok, a szelektív hulladékgyűjtés helyett a megelőzésre helyeztem át a hangsúlyt, hogy ne vásároljak eldobható csomagolásban lehetőség szerint semmit, komposztálok, tömegközlekedek, felszedem a szemetet és minderről másoknak is beszélek. Most érzem át igazán a bölcs mondást Gandhitól: “Légy magad a változás, amit a világban látni akarsz!”
Ezen gondolatok elterjesztésének jegyében a következő felhívást tesszük közzé:
FELHÍVÁS
zenekarokhoz, dalszerzőkhöz, írókhoz, költőkhöz, alkotókhoz
A SzóKiMondóka és a Humusz Szövetség nevében fordulunk hozzátok.
Eléggé nyilvánvaló, hogy ahogyan jelenleg használjuk erőforrásainkat, az nem fenntartható és hatalmas terhet ró a bolygóra, a saját és az utánunk jövő generációkra. Fontos felismernünk, hogy a mi generációnk mennyire érintett annak érdekében, hogy ne háríthassuk el magunktól a megoldásra való törekvést sem.
Úgy gondoljuk, hogy minden tett számít. Minden ma véghezvitt cselekedetnek következménye van. Ha nem teszünk semmit, és nem változtatunk szokásainkon, kivágjuk magunk alatt a fát. Ebből a felismerésből szeretnénk mint gyermekkönyvkiadó egy sorozatot szentelni a környezeti problémákra adott megoldásoknak. Az első kötet a szemétről szól, hiszen azzal együtt élünk minden nap. Kezeink közt mennek át a nyersanyagok, fogyasztási szokásaink határozzák meg, hogy mekkora szeméthalmot termelünk egy nap, egy héten, egy évben és az hova kerül, mi lesz vele.
A SzóKiMondó SzemétMese célja a hulladék keletkezésének megelőzése vásárlási és használati szokásaink változtatásával. Jó lenne, ha ez a törekvés szélesebb rétegekhez is eljutna, ehhez azonban a TI SEGÍTSÉGETEKRE van szükség. Ha mind összefogunk, alkotók, és több mű születik, több műfajban és különböző korosztálynak, annál erősebb lesz a hangunk és annál mélyrehatóbb változást tudunk elérni.
Kérjük, hogy ha egyetértetek velünk, csatlakozzatok hozzánk! Küldjétel el nekünk írásaitokat, amiket egy internetes fórumon megjelentetünk.
– Írjatok dalt a témában, amit idén nyáron egy szabadtéri rendezvény keretében bemutatunk – előre láthatólag Gyereknapon, május 26-án.
– Írjatok át egy saját dalt ilyen értelemben és bemutatjuk csatornáinkon.
– Írjatok át egy népdalt vagy nem jogdíjas alkotást, amit mindenki ismer és holnap már óvodások dalolják soraitokat.
– Alkossatok a témában és mi bemutatjuk, megismertetjük a közönséggel (legyen az vers, próza, szabadvers, vagy novella)
Határidő: 2019. május 10. – Madarak és fák napja
Fontos: Nem kell stúdió minőségű felvételt küldjetek, egy demo felvétel is éppen elég. Küldd el azt, amivel május 26-án színpadra állnál a gyereknapon, hogy a közönséghez a témáról szólj, és felhívd őket a cselekedeteik fontosságára.
Az alkotásokat ide kérjük: szia@szokimondoka.hu
Ha bármi kérdés van, keressetek minket:
Miller Viola, SzóKiMondóka 20/66 56 199
Merza Péter HuMusz Szövetség 386 26 48
Cikkek, írások, létező könyvek a témában inspirációnak:
https://humusz.hu/hirek/jegyzet/egy-szog-miatt/4373
https://humusz.hu/hirek/ha-te-dilemmaztal-mar-azon-hogy-mit-dobhatsz-szelektivbe-itt-segitseg/25214
https://humusz.hu/komposztalj/
Az alábbi videóban összefoglaltam a bejegyzés lényegét a SzóKiMondóka Facebook oldalán: