Hálaadás ünnepe felé közeledvén mindig elgondolkodom, hogyan tudom a mindennapokba átültetni és a gyermekeimnek megtanítani a hála érzését. Mostanában egyre többször jutunk el oda vacsora előtt, hogy egymás kezét megfogva, mindenki elmondja miért hálás. Gyermekeim sokszor ugyanazt mondják. Visszatérő dolgok, például a vizes nyaralások emléke, az autó, a TV, de ezért néha engem is meglep, hogy miket mondanak. (Hálás vagyok, mert mami ideadta a kesztyűjét vagy jót játszottam az osztálytársammal). Nőnek, és okosodnak ők is, és úgy látszik értik és értékelik is ezt a feladatot. Gondolhatnám azt is, hogy bárcsak minden este eljutnánk ide, hogy van időnk a hála kifejezésére az asztal körül. Meg azt is, hogy hálás vagyok minden alkalomért, amit sikerül megvalósítani. A hálakörök száma nem változik, de a hozzájuk való viszonyom meghatározza a hangulatomat.
Kutatásokkal bizonyították, hogy azok a gyerekek, akik naponta papírra vetették, hogy miért hálásak, sokkal boldogabbnak érezték magukat, mint azok, akik azt kapták feladatnak, hogy a negatív dolgokat írják le. A hála érzése segít értékelni, amink van, tudatosítani bennünk értékeinket. Már attól boldogabbnak érzem magam, hogy összeszedem, miért is lehetnék boldog.
Két idézetet írtam le kedvenc gyermeknevelési könyvemből, egyiket Goldie Hawn: Hogyan neveljünk boldog gyermeket? című könyvéből.
,,Minél jobban beépítjük a hálát az életünkbe, annál inkább meg tudunk majd bocsátani ahelyett, hogy beleragadnánk a keserűség és neheztelés mocsarába.”
Másik:
,,A hálás emberek kevesebb hangsúlyt fektetnek az anyagi javakra; kevésbé hajlanak a saját és mások megítélésére a felhalmozott vagyonuk alapján; kevésbé irigyek másokra; és a viszonylag kevésbé hálás emberekhez képest hajlamosabbak arra, hogy megosszák a javaikat másokkal.”
(Robert Emmons és Michael McCullough)
Úgy tűnik, erre az érzésre épül most futó Kickstarter kampányunk is. Nagylelkű adományozóink 99%-a nem SzóKiMondóka felhasználó, nem is beszéli a magyar nyelvet. Egy olyan kultúrában nőtt fel, ahol a jó ötleteket támogatják, ahol egymás segítségére sietnek a barátok. Mi is adunk, amikor barátaink gyűjtenek jó ötleteik megvalósítására, és most mi kérünk, amikor a SzóKiMondóka következő fejezetét szeretnénk megvalósítani. Ki tudja, talán idővel elérünk külföldi magyarokhoz is és az otthoniak sem ijednek meg a kártya adataik megadásától. Addig is nagy hálával fogadunk minden adományt! A hétvégén majdnem elsírtam magam, mert egy gimis osztálytársam felajánlott 5 dollárt. Tényleg olyan kevéssel lehet, akkora örömöt okozni. Nem csak nekünk, az életben mindenhol. S mivel több ezer emberhez szólunk, ezer forint is rengeteget számít!
Mi is az a Kickstarter? És mit keresünk mi ott? Olvasd el ITT!