Sokat írtunk már arról, hogyan vedd rá gyermeked a beszédre, hogyan “húzd ki” belőle a szavakat és hogyan fejleszd a beszédkészségét. Mostani írásunk arról fog szólni, hogy te hogyan kommunikálj vele.

Az első témához kapcsolódóan már elhangzott, hogy ha érthetően beszélsz gyermekedhez és jól artikulálod a szavakat, azzal megkönnyíted neki, hogy megértse és leutánozza a hangképzésed. A beszéd utánzáson alapuló tanulás, ezért fontos, hogy tőled mit hall és lát – mi is ezért építettünk be szájközeli felvételeket a SzóKiMondóka filmekbe. 

A beszéd másik része az egyenes beszéd. Ha kérdez, érdeklődik, kíváncsi, adj neki életkorának megfelelő választ! Ne hagyd válasz nélkül és ne beszélj mellé sem. Ha nem tud mit kezdeni a válaszoddal, idővel abbahagyja a kérdezést, ami lehet, hogy pillanatnyilag neked jól fog jönni, ha valamit épp titkolni akarsz előtte – de egy életre elveszítheti a kíváncsiságát, ami pedig visszahat majd életére és arra, ahogyan a körülötte lévő világot szemléli és megéli. 

Ha pl. meghal a családban valaki a legrosszabb amit tehetsz, hogy eltitkolod gyermeked elől ennek tényét. Attól még nem lehet a halált meg nem történtté tenni, de ezzel megfosztod gyermeked attól, hogy fel tudja dolgozni a szeretett személy elvesztését. Én annak a híve vagyok, hogy mindent el kell mondani, aminek jelentősége van számára, de úgy, hogy megértse, ami abból rá vonatkozik, az ő szintjén legyen megfogalmazva az információ, és kapjon tőled támogatást is egyúttal arra, ami dolga van vele. 

Ha például a környezet állapotáról, vagy a klímaváltozásról kérdez nem érdemes kertelni, vagy szépíteni a helyzetet, inkább arra helyezd a hangsúlyt, hogy mit tehet ő annak érdekében, hogy segítsen. Mindig igyekezz bevonni őt a történésekbe, kapjon neki való feladatot, amit sikerrel el tud végezni és fontosnak érezheti magát általa. 

Hadd idézzem kedvenc gyerekversem a témában: 

 

Siv Widerberg

MÓNÁÉKNÁL

Mónáéknál

úgy beszélnek a gyerekkel,

mintha nagy volna.

“Mit gondolsz?” kérdik

– Móna papája meg a mamája –

“Mit gondolsz?

Szerinted hogy lenne jobb?

Szerinted hogy kéne csinálni?”

Aztán:

“Értem.

Azt mondod?

Lássuk csak.

Tényleg, tökéletesen igazad van!”

Vagy:

“Nem, azt hiszem,

ebben tévedsz…”

Szeretném, ha a Mónáéknál –

nálunk lenne.

 

(Tóthfalusi István fordítása) 

 

Kapcsolódó cikkünk: https://szokimondoka.hu/kisgyermek-intelme-szuleihez-1-resz/