/Egyszerűbb élettér kialakítása 

Egyszerűbb élettér kialakítása 

Karácsony után aktuális a téma: hogyan váljunk meg a feleslegessé vált játékoktól, holmiktól. Egyáltalán, hogyan szelektáljunk, mitől lesz egy játék felesleges, mi az, amitől következmények nélkül megválhatunk? Avagy, hogyan csökkentsük az otthonunkat elborító tárgyak számát? 

A gyerekszobában maradva, kezdjük a rendrakást a játékoknál. Nézzük meg mi az, amivel az elmúlt egy évben nem játszottak gyermekeink. Vegyünk elő egy nagy zsákot, ami lehetőleg nem átlátszó és el tudjuk a lakásban úgy rejteni, hogy a gyerekeknek nem szúr szemet. Tegyük bele azokat a játékokat, amiket az elmúlt egy évben nem vettek elő. Végül pedig a hiányos, szétszóródott, darabokban lévő játékkészletek jönnek.

Mikor már átlátható a játékpolc és vannak rajta üres helyek, álljunk neki az összedobált játékok különválogatásának. Innen még valószínű, hogy kikerülhetnek olyan műanyag kacatok, amivel kb. egy hétig játszottak csak a gyerekek, vagy azok a darabok, amelyek erőszakot, csúnyaságot sugároznak.

Csoportosítsuk a játékokat: kerüljenek külön dobozba az állatok, az autók, az építőkockák, babaruhák, játékételek, stb. Ezeket a dobozokat egyenként elővéve már lehet állatkerteset, babakonyhát, autóversenyt stb. játszani.

Fontos persze, hogy megtanuljunk vigyázni a rendre. Eleinte megeshet, hogy a megszokotthoz való visszatérés érdekében gyermekünk egyszerűen összeborít mindent, az első adandó alkalommal. Türelmesen magyarázzuk el neki, hogy miért raktunk rendet, s mennyivel jobban lehet az egyféle játékokkal játszani, mintha egyenként kellene a dobozból előkaparni a játékhalom aljáról az összes versenyautót.

Ha továbbra is ragaszkodik a múlthoz, adjunk neki egy kisebb dobozt, amibe összehordhat, amit gondol, az lesz az ő kincsesládája. Mi pedig ragaszkodjunk hozzá, hogy a polcon ezentúl rend uralkodjon, és ha kell, ezt hétvégenként állítsuk is újra vissza. Idővel látni fogjuk, hogy a gyermek is értékeli a rendet és saját magától is annak fenntartására törekszik. 

A zsákot tegyük el a gyerekek elől, és 2 vagy 3 hónap múlva dobjuk ki, anélkül, hogy belenéznénk. Így megadtuk annak az esélyét, hogy egy-egy játék utáni érdeklődés esetén azt még elő tudjuk szedni. 

A ruhákkal kapcsolatban is hasonlóképpen járjunk el. Ha tömve a fiók, az nem tesz jót sem nekünk, mert nem találjuk, amit keresünk, sem a ruháknak, mert összegyűrődnek hamar. A rendet itt is meg kell teremteni és megőrizni. Mi az, amit kinőtt, vagy ki fog nőni, mire az évszaknak megfelelő lesz a viselete? Mi az, amit nem hajlandó felvenni? Mi az, amit még soha nem adtunk rá? Ezeknek a ruhadaraboknak nincsen helyük a fiókban, ott csak szeretett és örömmel hordott ruhadarabok maradjanak. 

Tegyük meg saját életterünkkel is ugyanezt. A nappaliban teremtsünk üres felületeket a bútorok tetején, törekedjünk egy kiegyensúlyozottságot és nyugalmat sugárzó összkép kialakítására. Ha túl hamar elvándorolnak a tárgyak a helyükről, csökkentsük a mozdítható tárgyak számát, egyszerűsítve vele saját dolgunkat is. Elpakolás után üljünk le a nappaliban és élvezzük pár percig az éppen kialakított rendet. Ilyenkor lehet a napunkat megbeszélni, összebújni, esetleg egy könyvet olvasni együtt, vagy egyedül, ahogy éppen jól esik. A rendrakás magunknak, saját belső békénknek és nyugalmunknak szól, nem a vendégeknek, vagy a hozzánk érkezőknek. Persze ők is részesülhetnek belőle, örömünket szívesen megosztjuk velük is. A rendrakással a fő célunk saját békénk megteremtése és megőrzése, valamint a nyugalmas otthon kialakítása, ahol van időnk egymásra figyelni és közösen játszani. 

A kisgyermekes lakásokban különösen nehéz a rend fenntartása, mert gyermekünk folyton ellenünk dolgozik, de a rend fenntartásával több időnk lesz egymásra és nyugodtabban telhetnek a közösen töltött percek. Ha szeretnél a témában tovább elmerülni, egy remek könyvet tudunk hozzá ajánlani: Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvét. Ebből idézünk most: 

“Képzeljük el otthonunkat olyan helyként, ahol…

– az idő kicsit lassabban folyik;

– kisebb a káosz, és a közvetlen környezet egyre megnyugtatóbb;

– van tér és idő a gyerekkor megélésére – és mindennap jut idő egymásra;

– a játék és a felfedezés megengedett, sőt, megbecsült időtöltés;

– megkönnyebbülés létezni, mert kezdjük korlátozni az erőnket rabló dolgokat, nemet mondva a túl sokra, túl gyorsra, túl hamarra;

– a nyugalom és a biztonság érzése honol;

– a számunkra legfontosabbak biztosak lehetnek szeretetünkben, mert érzik, hogy figyelünk rájuk, védelmezzük és elfogadjuk őket.”

By | 2017-01-12T11:21:14+00:00 január 12th, 2017|Egyéb, gyermeknevelés, napi rutin|0 Komment

A szerzőről:

Szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Hallottátok? Láttátok? Készségfejlesztő kategóriában az Ország Játéka lett a SzóKiMondóka 2017-ben!

Ezt a versenyt a Játéknet találta ki eredetileg abból a célból, hogy a karácsony előtti vásárlási lázban segítsen a szülőknek eligazodni a hatalmas kínálatban. Több kategóriában lehetett szavazni és egy szakmai zsűri is bírálta a játékokat. Bíztunk ugyan magunkban, de minket is meglepett az első hely, amit elnyertünk a szakmai zsűri döntése alapján.

Az már csak hab a tortán, hogy a közönségszavazatok díját is elhoztuk, ezt nyilván neked is köszönhetjük, hiszen itt is többször hirdettük a versenyt és a linkeket, ahol leadhattad ránk a szavazatodat. Tovább: