Egész héten a fenntarthatóság témahetéhez kapcsolódva osztottunk meg posztokat Facebook oldalunkon. Napról napra a környezetvédelem más-más témájában ajánlottunk beszélgetésindító kérdéseket és praktikus tanácsokat arra nézve, hogy a család életét környezettudatosabb módon tudjátok berendezni. Foglalkoztunk az újrahasznosítással, újrahasználattal, a hulladék keletkezésének megelőzésével, vásárlási szokásainkkal, a fákkal, a vízzel és a közlekedéssel.
Tavaly ugyanekkor egy Facebook esemény keretein belül dolgoztuk fel ezeket a témákat, de most úgy gondoltam, talán több emberhez jutnak el ezek a gondolatok ha a főoldalunkra teszem ki ezeket a posztokat. A témahét nevét pedig fenntarthatóságiról környezetvédelmire változtattam abból az okból kifolyólag, hogy nem mindenki számára világos, mit jelent a fenntarthatósági témahét. Ez talán nálunk nem ment annyira át a köztudatba, mint angol nyelvterületen a sustainability kifejezés.
A környezetvédelem egy mindenki számára érthető és világos fogalom, ha nem is mindig tudják az emberek, hogy mit kezdjenek vele, vagy éppen nem kezelik azt, az őt megillető helyen. Ma megkérdezték a gyermekeim, hogy mindig is akartam-e gyerekeket. Mondtam nekik, hogy nem, egyáltalán nem. Sokáig úgy gondoltam, hogy felelőtlenség erre a világra gyermeket szülni, hiszen annyira felborítottuk a bolygó egyensúlyát, hogy egyáltalán nem biztos, hogy örömteli életük lesz itt. Először rendet kell rakni, utána jöhetnek a gyerekek. Ezt gondoltam mindaddig, míg meg nem találtam a páromat, vele viszont természetesen jött a gyermekvállalás gondolata, mint minden nőnek egy bizonyos kor után, talán. (Nem tudom, még nem éltem más testében, tudatosan legalább is.)
Meg kell azonban én is állapítsam, hogy a környezetvédelmi mozgalomnak minden igyekezete ellenére, nem sikerült valós eredményeket felmutatni a klímavédelem területén. Igen, növekedett a megújuló energiaforrások mennyisége és aránya is, de ezzel együtt növekedett a fosszilis energia felhasználása is és ami még rosszabb, folyamatosan emelkedik a széndioxid kibocsájtás, ami a klímaváltozás legfőbb motorja.
A környezet védelme leginkább magunk védelme miatt fontos.
Biztos vagyok abban, hogy a bolygó túl fogja élni az embert, és hosszú távon újra beáll az egyensúly, a természet idővel feldolgozza majd mindazt, amit lenyomtunk a torkán. De ha nem sikerül nekünk helyreállítani az egyensúlyt, kialakítani egy “fenntartható” életvitelt, ami nem veszélyezteti az utánunk következő generációk életesélyeit, akkor nem sok esélyünk van a túlélésre a bolygón. Az új egyensúly már nélkülünk fog bekövetkezni. És ez ugyanúgy múlik mindennapos cselekedeteinken, mint a törvényhozók döntésein, felelősségvállalásán és tisztánlátásán. Leginkább egyébként rajtuk múlik, de ha mi, választók nem követeljük meg tőlük a fenntartható gondolkodásmódot és a jövő generációk érdekében meghozott felelős döntéseket, maguktól nem fognak változtatni a mindennapos praktikákon.
Ha tehát átalakítjuk az életvitelünket környezettudatosabbá, azzal elindítunk egy olyan változást a világban, ami nem áll meg a lakásunk bejáratánál, hanem tovább gyűrűzik a családunkba, munkahelyünkre, barátainkra, településeinkre. Ha mi magunk mindent megteszünk egy élhető jövő érdekében, akkor ugyanezt várjuk el képviselőinktől, elöljáróinktól és nem fogjuk eltűrni, hogy a nevünkben szennyezzék a környezetet, vagy tömegesen vágjanak ki fákat. Részt követelünk majd a minket érintő kérdések megtárgyalásában és helyet a döntéshozó asztalnál. Egy igazi részvételi demokráciában nem annyi a szerepünk, hogy négyévente ikszelgetünk, hanem minden, minket érintő kérdésben kinyílvánítjuk a véleményünket. Ezt viszont szerintem csak akkor fogjuk majd megtenni, ha a saját életvitelünkkel elégedettek lehetünk és készek vagyunk a magunkban elindított változást kivetíteni a világba.
Ha gyermeket nevelsz, nem tehetsz mást, mint lobbizol a bolygó egészségéért. Ha azt akarod, hogy még a mi életünkben helyreálljon az egyensúly, ahhoz most kell cselekednünk. Bizonyosan hallottad már, hogy mi vagyunk az első generáció, aki a bőrén érezheti a klímaváltozás hatásait és az utolsó, aki még tenni tud az egyensúly helyreállításáért. A tudósok szerint van még vagy tíz évünk, mialatt vissza kell fordítani az üvegházhatású gázok kibocsájtásának mennyiségi növekedését. A melegedés akkor sem elkerülhető, de – reményeink szerint – kezelhető keretek közt tartható marad. Ez most a cél, a kezelhető keretek között tartott klímaváltozás.
A túlélésünk a tét. Saját és gyermekeink túlélése.
A helyzet komoly, de nem reménytelen.
Te – hol vagy ebben?
A cikk elhangzott élő adában a SzóKiMondóka Facebook oldalán: