Hogy jön össze ez a két fogalom? Hát nem pont az minden szülő baja, hogy gyermeke erős érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, azaz addig nem hagyja abba a hisztit, amíg meg nem kapja, amit szeretne?
Két dolog mosódik itt össze. A hiszti a kicsi gyerekekre jellemző magatartás, amikor még nem tudják magukat jól kifejezni, nem tudják érzelmeiket kordában tartani és az heves kitörés közepette bukik ki belőlük, ha frusztrációt élnek át. Vagy pedig, ha már máskor sikerre vitte őket a hiszti, azaz elérték vele, amit akartak, akkor egyszerű eszköz lesz a kezükben annak érdekében, hogy elérjék mindazt, amit szeretnének. A hisztik kezeléséről sokat írtunk már, ha neked is gondot okoz hisztis gyermeked, olvasd el, mit írtunk róla itt, vagy írd bele a blogban a keresőbe azt a szót, hogy hiszti és válogass a feljött cikkek közt.
A hiszti nem azonos az érdekérvényesítéssel
Érdekérvényesítésnek nevezem azt a magatartást, amikor a gyermek megfelelő módon éri el, amit szeretne. Amikor már megtanulta, mit kell tennie, hogyan kell kérnie amit akar és annak megfelelően cselekszik. Amikor “társadalmilag elfogadott módon” érvényesíti akaratát. Ha nem tudod eldönteni, hogy amit tesz gyermeked, az elfogadható-e, képzeld el húsz évvel később. Ha akkor is elveszi kérdezés nélkül más dolgát, vagy nem köszöni meg, amit kap, akkor az még nem az elfogadott magatartás, ahol ő épp tart. Ahol most tart, az az, amire legjobb tudása szerint jelenleg képes, de még nem végezted el a dolgod, tovább kell tanítanod és finomítanod a viselkedésén ahhoz, hogy felelős felnőtt lehessen belőle.
Az érdekérvényesítési képesség azonban nem csak ennyi, hogy megfelelő módon szerzi meg magának, amire szüksége van, hanem annak kialakítása is, hogy fellépjen saját érdekében és kérje, majd elérje azt, amit szeretne. Szülőként ezt egyszerre kell bátorítanunk és a módját is megmutatnunk. Hogyan? Ha olyan dolgot kérnek tőlem a gyerekeim, amit maguk is meg tudnak szerezni, én mindig visszautalom az ő hatáskörükbe az intézkedést.
Például:
– Anya, szeretném azt a homokozólapátot kipróbálni, kérd el nekem!
– Sokkal jobb, ha te kéred el. Lássam, hogy csinálod!
vagy
– Anya, szeretnék Julcsival játszani, átmehetek hozzá?
– Felőlem igen, de kérdezd meg Julcsi anyukáját, jó?
Sokszor kellett visszapasszolnom a labdát nekik ahhoz, hogy kezdjék maguktól is felvenni a fonalat és az én megkérdezésem nélkül intézkedni. Eldönteni, hogy mikor kell tőlem engedélyt kérjenek, és mikor kell maguk fellépjenek a saját érdekükben. A dolgom még messze nincs elvégezve, de tudom, hogy jó úton haladok, mert más szülőktől hallom, hogy milyen talpraesettek a gyermekeim. Láttam azt is, hogy hova vezet, ha a szülő a gyermek helyett mindent megcsinál, ez még inkább megerősít abban, hogy ha lassabb is, de inkább kivárom, amíg ő intézkedik.
Az érdekérvényesítő képesség szép példáját mutatjuk meg a hamarosan megjelenő Fák nélkül? című mesekönyvünkben, ami a SzóKiMondó Ökomesék második része lesz, a nagysikerű Nulla hulladék után, amiből a készlet felét már eladtuk! Móna olyat tesz, ami sok felnőttnek is becsületére válna. Amikor megtudja, hogy játszótéri kedvenc fáját egyik napról a másikra kivágták, bemegy anyával az önkormányzatra és megkérdezi, miért tették! Hányan megyünk el nap mint nap olyan dolgok mellett, amik zavarnak minket, de úgy érezzük, nincsen rá időnk/kedvünk/reményünk, hogy utánamenjünk miért történt, amivel esetleg megelőzhetnénk, hogy máskor is hasonló, nem várt dolgok történjenek körülöttünk. Hozzászoktunk, hogy a fejünk felett döntsenek minket érintő kérdésekről. Móna épp azt mutatja meg nekünk, mindenkinek, akinek van mit tanulnia ezen a területen, hogy az igazán fontos dolgoknak utána kell menni. Még akkor is, ha kedvenc fáját már nem kaphatja vissza. További 24 fa kivágását még megakadályozhatja.
Miért fontos ezt tudni a mai gyerekeknek?
Ahogyan a Föld erőforrásait használjuk most, az egyértelműen a mi gyerekeinktől veszi el a jövőt. Évről évre hamarabb jön el az a nap, amikor elhasználtuk arra az évre a természet által legyártott erőforrásainkat. Szokás mondani, hogy túlnépesedtünk. Ez csak a jelenlegi életformánk mellett igaz. Ha például csak növényekkel táplálkoznánk, akkor a jelenlegi lakosság többszörösét tudná ellátni a mostani termőterület. Ha megújuló energiaforrásokkal élnénk, a jelenleg szükséges energia tízszeresét tudnánk előállítani, azaz teljesen kiszállhatnánk a fosszilis energiahordozókból, amik hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz és a klímaválsághoz. Tehát nem az emberek magas létszámával van a probléma, hanem a jelenlegi gyakorlattal. Ezért tehát fel kell lépni a jelenlegi gyakorlat megváltoztatására minden szinten. S hogy ez természetes legyen az utánunk jövő generációnak, őket is erre kell buzdítani.
Pont ezt tesszük a Fák nélkül? című mesekönyvünkkel. Most egyben rendelheted meg a már megjelent Nulla hulladék mesekönyvvel úgy, hogy a Fák nélkül? árából 30% kedvezményt kapsz. A Nulla hulladékot most kapod meg, a Fák nélkül?-t pedig megjelenés után, még az idén, külön postaköltség nélkül. Jól hangzik, nem?
Ideje kezünkbe venni a saját jövőnket és gyermekeinknek is megmutatni, hogyan kell ezt tenni.
Ránk számíthatsz ebben!
Az alábbi videóban összefoglaltam a bejegyzés lényegét a SzóKiMondóka Facebook oldalán: