Hogyan tudjuk megkönnyíteni gyermekünk beilleszkedését az óvodába, alkalmazkodását a közösségi élet elvárásaihoz?
Például otthon is játszhatunk óvodásat! Minél több szokást valósítunk meg otthon az óvodai elvárásokból, gyermekünknek annál könnyebb lesz elsajátítani az újonnan megkívánt viselkedésformákat. Persze tegyük ezt úgy, hogy értelme is legyen – ha eddig bemehetett a nappaliba utcai cipőben, most ne vegye azért le, mert készülünk az óvodára. Próbáljunk meg nem elvenni tőle az új szokásokkal, hanem hozzáadni életéhez. Moshat kezet illatos szappannal, saját poharat kap a fogkeféjéhez, vagy már otthon is birtokba veheti a nevével ellátott óvodás zsákot, amiben majd a ruháit tartja odabent.
Ha elkezdünk egy napi rutint kialakítani, az is nagyban segíti az óvodához való hozzászokást. Szünet ellenére is felkelhetünk minden reggel, felöltözhetünk akkor is, ha épp nincsen hova mennünk és kialakíthatjuk szokásainkat az étkezések, az esti lefekvés körül is. A SzóKiMondókát is úgy alkottuk meg, hogy segítséget nyújtson ennek kialakításában. A különböző játékokat a dobozból elővehetitek a nap más-más szakában. Reggel az öltözés alatt meg lehet nézni a DVD-t, közben táncolni, énekelni és szinte észrevétlenül tanultunk a testrészekről, amelyeket ruhába is bújtattunk a film alatt. Ebéd után pihenésképpen játszhatunk a szókártyákkal, kimondjuk, tanuljuk a szavakat, vagy színre válogatjuk őket, vagy eljátszunk egy szituációt, amiben szerepelnek. Este pedig lefekvés előtt olvassuk közösen a könyvet, lapozzuk át a dobozban lévő szókártyákat, vagy ha új szót tanult aznap gyermekünk, készítsünk abból kártyát a számára.
Az időérzék egyébként a legkésőbben kialakuló készség gyermekkorban, ezért érdemes azt ilyen és hasonló feladatokkal segíteni. A SzóKiMondóka egy remek eszköz erre, de a minden napi szinten végrehajtható játék, vagy tevékenység is segítség lehet.
A rendszeres cselekvések tehát segítik a napi rutin kialakítását. Ez nem csak az óvodában fog jól jönni, hanem a hétvégék is barátságosabban telnek egy strukturáltabb idővel, valamint az egyes feladatok végrehajtása is gyorsabban megy, ha van egy kialakult rendje a dolgoknak.
És végül ne legyünk meglepődve, ha az óvó nénik elmondásából egy egészen új arcát ismerjük meg gyermekünknek. Ezt tapasztalatból mondom. Az én engedetlen, hisztis gyermekem hirtelen szabálytisztelővé és szabálykövetővé vált az óvodában, mert már nem az én figyelmem volt számára a fontos, hanem, hogy az óvó nénik elismerjék és szeressék – és ez határozta meg tetteit. A szülőin azt hittem, félreértés történt: nem az én gyerekemről beszélnek. Kitartás és rutin – ez lehetne minden gyermeknevelési kézikönyv mottója. Azért ne feledkezzünk meg a mindennél fontosabb szeretetről és a humorról sem – mert ezek segítenek minket át a nehézségeken.
Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló cikkeket a témában, esetleg érdekelnek további ötleteink, híreink a készségfejlesztés, olvasás előkészítés, a magyar kultúra megőrzése, a közös játék során témákban ITT feliratkozhatsz a hírlevelünkre.