Emlékszem gyermekkorom húsvétjaira, amikor délelőtt a ragyogó napsütésben keresgettük az eldugott kisebb-nagyobb ajándékokat a nagyi vidéki kertjében, ibolyaillattal fűszerezve: ceruzákat, radírt, csoki tojást, egyéb édességeket. Az első percben üresnek tűnő kert hamarosan felfedte rejtelmeit, ha szó szerint, minden követ megmozgattunk. Sokszor, még hetekkel később is előkerült egy-egy ajándék, valamelyik elfelejtett rejtekhelyről. 

Ezekkel az emlékekkel telve örömmel neveztem be kicsi gyermekeimet első húsvéti tojáskeresésükre, amit New Yorkban, egy közeli parkban szerveztek. A gyermekek tömeges felvonulása előrevetítette a történéseket: a nyílt mezőn elszórva színes műanyagtojások, amikben kis figurák és cukorkák voltak. Gyermekeimnek sajnos szinte esélyük sem volt. A nagyobbak leradírozták a terepet, valahogy így: 

A nyuszitól persze minden gyerek fél eleinte. Évekbe telik, mire megbarátkoznak a gondolattal, hogy ember nagyságú szőrös állattal fényképezkedjenek. 

Azóta csak családilag szervezünk tojáskeresést, kontrollálva a tojások mennyiségét, tartalmát és persze, elhelyezkedését is. 

A locsolkodás úgy veszem észre, Magyarországon is kihalófélben van már, de idegeneknek mindig elmesélem, hogyan változott ez a hagyomány az évek során. Tojást viszont nem csak mi festünk, a tojás egy univerzális húsvéti szimbólum. Magában hordozza az új élet kezdetét, ami a húsvét spirituális jelentése, de a tavasz szimbóluma is.

Spanyolországban például kalácsba sütik bele a festett tojásokat, amit Mona de Pasuca-nak neveznek és eredetileg a keresztszülők adományozzák keresztgyermekeiknek. A Mona csoki tojás, vagy más csoki figura is lehet, egyes helyeken olyan népszerű, hogy húsvét hétfőt Mona napnak nevezik.

(Forrás:http://spanyolonline.cafeblog.hu)

Mi is Mónával kívánunk nektek Boldog Húsvétot és fogadjátok szeretettel a Húsvét szóról szóra c. SzóKiMondóka kiadványban található kivágható húsvéti tojástartót! LETÖLTÖM