Folytatjuk sorozatunkat, ami a “Kisgyermek intelme szüleihez” címet viseli és úgy tűnik, elég nagy népszerűségre tett szert az olvasóink körében. Ha nem akarsz lemaradni a folytatásról, akkor a Facebookon a blogposzt alatt feliratkozhatsz, s elküldjük neked néhány nap alatt mind a négy részt. Fiam iskolájában láttam meg ezt a plakátot, de a plakát húsz pontja emészthetetlenül soknak tűnt ahhoz, hogy egyszerre adjam közre. S mivel írok, többek közt ezt a blogot is 2014 óta, saját gondolataim is voltak az egyes pontokról. Nem álltam meg, hogy ne húzzak alá egy-egy intelmet, vagy helyezzem más megvilágításba őket. Rögtön eszembe jutottak saját tapasztalataim a témáról, s hamarosan minden ponthoz lettek hozzáfűznivaló gondolataim. 

Ezért ne számíts száraz törvénytáblára kedves olvasó, az nem biztos, hogy megérintené a szívedet. Nekem az a fontos, hogy saját gyermeked hangján halld az itt leírt pontokat, amelyek mindegyike mély bölcsességeket tartalmaz. Mégis, egy gyermek is mondhatná őket. Mert bölcsek ők, s nem is kicsit. Hallgasd egyszer ilyen füllel, ahogy beszámol egy napjáról, vagy egy megélt élményről és biztosan tanulsz valamit. Kapsz egy látásmódot, ami segít egymásra hangolódnotok. Csakúgy, mint a SzóKiMondóka játékai. 

11. Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam! Ezért tűnik néha úgy neked, mintha nem lennék “becsületes”.

Sokat töprengtem ezen. A gyerekeknek még nincsen kialakult fogalomrendszerük. Bár mi, a SzóKiMondókánál ezen munkálkodunk szüntelen, ezt segítjük a szavak tanulásával, a dolgok nevükön nevezésével.  De egyelőre, számukra a “leesett a pohár” lesz az őszinte megnyivánulás ahelyett, hogy “levertem a poharat”. Hiszen nem direkt csináltam! Véletlen volt, mintegy “magától esett le!” Ha én ejtettem volna le, tudnék róla, de nem én vágtam a földhöz, tehát az magától esett le! – gondolja a gyermek teljesen őszintén. Ehhez jön még a mágikus gondolkodásmód is, amikor a szavaival teremti meg a valóságot, tehát ha magától esett le, akkor az nem az ő hibája. És tényleg nem az! Nem éri meg rásütni, hogy igenis ő a hibás, mert mit nyersz vele? Bűntudat, kisebbségi érzés, szégyen és önmegsemmisítő gondolatok lehetnek a következményei, ha rábizonyítod a bűnét. Ehelyett fontos, hogy felmentsd: tudom, hogy nem direkt volt, nyugodj meg, előfordul, még velem velem is – mondhatod. Sokkal többet érsz el ezzel a hozzáállással. A pohárra így is – úgy is jobban próbál vigyázni ezután, hiszen hibáiból tanul, de nem teszi közben tönkre magát. Engedd, hogy bátran hibázzon. Azokból ugyanis többet tanul, mint sikereiből.

12. Ne rázz le, ha kérdésekkel fordulok hozzád! Ha nem válaszolsz, egy idő után azt veszed majd észre, hogy abbahagyom a kérdezést és máshol keresek választ a kérdéseimre.

Nem könnyű ennek a pontnak a megszívlelése ugyanis van a gyerekeknek egy korszaka, amikor únos-úntalan kérdeznek. De miért? És az hogy van? És az hogy van, amikor…? De miért nem? stb. Ember legyen a talpán, aki állja a záporozó kérdéseket. Mellette tényleg nem lehet facebookozni, messengerezni, chatelni, mert rövid úton ingerülten válaszolgatsz majd, ha egyáltalán válaszolgatsz. Ehelyett azt javaslom: élvezd! Élvezd, hogy te vagy gyermeked bibliája és mindent tőled akar megtudni. Jobb ez, mint a chat. Tartsd fenn, amíg csak lehet. Hidd el, elmúlik. Idővel elkezd ellenkezni, meglesz a saját véleménye amit eleinte még elmond, aztán egyre kevésbé és majd csak azt veszed észre, hogy te kérdezgeted folyton. Válaszolni akkor fog, ha tőled is azt tanulta. A legszebb korszak ez! A szinbiózis azon időszaka, amikor már nyílik az értelme, már van saját felfogása, de még minden a te szűrődön keresztül megy be. Élvezd ki! 

13. Légy következetes! Ha nem vagy az, zavartnak érzem magam és nem tudok többé bízni benned.

Alap. Tartsd magad ahhoz, amit mondasz. Ha azt mondod, lesz egy következménye annak, ha nem fogadok szót, akkor engedd, hogy elszenvedjem azt a következményt. Anélkül ugyanis a bizalmam rendül meg benned és a szavaidban. Ha megígérsz valamit, azt tartsd is be! Én még nem értem meg azokat a felnőtt indokokat, hogy “változott a program”, meg “nem úgy alakult”. Hát nem te alakítod? Az én biztonságomhoz még kell a beléd vetett feltétlen bizalom és hit. Kérlek, hogy ne játszd ezt el, mert nem csak benned nem merek bízni többet, hanem másokban sem, s a világban sem. Az ősbizalom feltétel nélküli megtapasztalása lesz az alapja minden további emberi kapcsolatomnak. Ha azt nem kapom meg tőled, egy életre megsérülök. 

14. Ne mondd nekem, hogy a félelmeim butaságok. Nagyon is valósak ezek a félelmek és csak úgy tudsz segíteni nekem, ha megpróbálsz megérteni. 

Már hogy lenne butaság az, amitől rettegek? Hát nem látod, hogy ott van? Azzal, hogy azt mondod: “nincs ott”, csak azt érezteted velem, hogy nem értettél meg. Próbáld meg elképzelni, hogy én mit látok! Próbáld magad belehelyezni az én bőrömbe! Majd ha ez megvan, találj ki valami varázslatot, ami segít. Állítsunk közösen csapdát a boszorkánynak, vagy űzzük ki a szörnyeket együtt. Majd szórjunk szét csillámport, hogy ne jöhessenek vissza. Csak úgy tudsz segíteni, ha te is meglátod félelmeim tárgyát. A segítségeddel meg tudok szabadulni tőlük, de ha letagadod a létezésüket, attól ők még szorongatnak engem és egyedül kell megküzdjek velük. 

15. Sose tégy úgy, mintha tökéletes és tévedhetetlen lennél! Túlságosan nagy lesz a csalódásom, mikor rájövök, hogy egyik sem vagy. 

Ha elismered, hogy hibáztál, én is merek hibázni. Ha bocsánatot kérsz, legközelebb én is fogok, ha belátom, hogy tévedtem. Minél inkább tévedhetetlennek hiszed magad, én annál inkább úgy érzem, hogy gyenge vagyok, hibás vagyok, érdemtelen vagyok. A gyengeséget beismerni erősség. Ebből az erőből szeretnék tanulni nem a tévedhetetlen látszat erőből, ahova eljutni sosem tudok, s aminek a mélyén határtalan gyengeségérzet áll. 

Légy velem. Szeress! Taníts, foglalkoztass! Olvass nekem! Mesélj, kérdezgess! Taníts olvasni, szavakat kimondani, felismerni. Mondatokat alkotni, a véleményem megfogalmazn! Elmondani! Taníts énekelni, önkifejezni. Rajzolni, írni, színezni. Taníts meg mindenre, amit te tudsz. Taníts nekem nyelveket, állatokat, hangokat! Vigyél a szabadba, mozgass meg minden nap! A legfontosabb nekem te vagy. S persze, közben tanulom magamtól is az életet. 

folytatjuk…

Az alábbi videóban összefoglaltam a bejegyzés lényegét a SzóKiMondóka Facebook oldalán: