Megszületett életem első mesekönyve. Méghozzá úgy, hogy a SzóKiMondóka már megjelent mesekönyvei inspiráltak. Remek írókkal dolgozhattam együtt korábban, akiknek a műveit az illusztrátorok kiválasztásától kezdve a megjelenésig gondoztam. Döbrentey Ildikó és Lackfi János úgy írtak nekünk eddig meséket, hogy mesénként kaptak egy alap szókészletet, amit a meseírás közben beépítettek a mese fonalába. Ezeket a szavakat a szövegből aztán kiemeltük, mellette a jelentésüket lerajzoltuk, így alakult ki a SzóKiMondóka egyedi tördelése, ami olvasóvá nevelő módszertanunk alapkövévé vált. Hiszen míg mesét olvasol, gyermeked szeme nem csak az illusztrációkat nézi, hanem a szóalakokat is megfigyeli, azokat egymással összehasonlítja. A kép alapján tudja mondani a mesében soron következő szót, így megérti az olvasás lényegét, részévé válik a folyamatnak. Főleg, ha közben az öledbe veszed, amit amúgy is szívből ajánlok mindenkinek.
Míg neves íróink gyermekkönyvein dolgoztam, a New yorki magyar könyvesbolt (www.hunbookstore.com) kreatív írás foglalkozásaira jártam, ahol olyan mini írásaim születtek, amik alapján a környezetem elhitette velem: képes vagyok meséket írni. Három gyermekem és a rengeteg nekik olvasott mese is biztosan segítettek az írásban. Mindenesetre megpróbáltam, s mikor az olvasószerkesztőnk a következő szöveget írta vissza a kéziratra: “Egyre jobb meséket írsz, tényleg! Szerintem nagyon jól látod meg azokat a gondokat, problémákat, amelyek egy kisgyereknek óriásiak, mi meg észre sem vesszük. És a történetek megoldásai is mindig meglepetésként hatnak, ötletesek!” – akkor végre megnyugodtam, hogy nem lövök nagy bakot e mesékkel és nem kell azon aggódnom, hogy ki fogja az én meséimet megvenni a korábbi SzóKiMondóka kiadványok után.
Közben az illusztrátorunkkal, Medvedovszky Annával is remekül összecsiszolódtunk a SzóKiMondókás projektek során.
Mi másról is írhattam volna, mint azokról a testrészekről, amelyeket minden kisbaba felfedez, majd kisgyermekként újra rácsodálkozik és az évek során akár nap, mint nap valami másra használja. A saját testünk örök téma a kicsiknek az első nézelődéstől kezdve a komolyabb biológiai ismeretekig.
Még két újítással találkozhattok a Testrészek mesesorozat köteteiben. Egyrészt a szavakat már nem csak alanyesetben emeltük ki, hanem – főleg, ha egymás mellé kerültek – a ragozott formájukban is, ami segíti a szavak közti hasonlóságok és különbségek megfigyelését, így a magyar nyelv sajátosságait emeli ki. Másrészt időnként kis interaktív táblácskákon találkozhattok olyan kérdésekkel, amelyeket a gyermeknek feltéve, jobban bevonhatjátok őket a mesébe, így fenntartva figyelmüket, érdeklődésüket és maguk is részévé válnak így a mesének.
Remélem, hogy legalább annyi örömötök telik a könyvek olvasgatásában, mint nekünk a készítésében és azt is, hogy még sok hasonlóan igényes kiadványunk készülhet el hamarosan.
Jó szórakozást!
Miller-Ferjentsik Viola