Mother and Daughter Reading TogetherA közös olvasás a kapcsolatépítés egyik fontos módja. Ha gyermekünket ölbe vesszük és olvasunk neki, akkor egyrészt az ölünkben ülve töltheti érzelmi tartalékait. Ennek az együtt történő olvasásnak készségfejlesztő hatásai is vannak, hiszen  a szöveget figyelve esetleg feltűnnek neki a szavak közi hasonlóságok, felismerheti saját nevének kezdőbetűjét a szövegben, főleg, ha nagybetűs könyvet olvasunk neki.

Fontos, hogy a képek szépek és barátságosak legyenek, híven tükrözzék az eseményeket. Ugyanakkor az is fontos, hogy ne legyen a mese minden részlete lerajzolva, ugyanis csak akkor használja a gyermek a fantáziáját az egyes jelenetek elképzelésére, ha azokat nem kapja meg készen az illusztrációkban. (Ezért olyan káros a sok TV nézés, mert a sok készen kapott kép eluralja a gyermek képi világát és lassan kiírtja saját fantáziáját.) S hogy miért olyan fontos a fantázia? Azon túl, hogy kreativitásunk abból táplálkozik, problémamegoldó képességünk sem működne nélküle. A gyermekpszichológusok szerint a fantázia az alapja a későbbi empátia kialakulásának is. Empátia nélkül pedig kapcsolataink nem lesznek teljes értékűek.

homework-420-420x0Az ölben olvasás alatt több lehetőséged van visszajelzést kérni, megtárgyalni a mese fonalát, megtartani a koncentrációt – plusz kérdéseket feltenni a képekkel, mesékkel kapcsolatban. Ezek mind a megértést, a kommunikációt, a szókincset, a logikai készséget fejlesztik. A felnőttek világában a csoportos és egyéni nyelvórák közti különbségre tudnám lefordítani a közös és a “távoli” olvasást, azaz a közötti különbséget, hogy gyermekünk az ölünkben ül-e, míg olvasunk neki, vagy pedig éppen játszik, vagy az ágyában van. Nincsen persze azzal sem semmi baj, ha közben játszik, vagy aludni próbál, de ha lehet, olvassunk neki időnként úgy is, hogy az ölünkben ül.

A közös olvasással nemcsak a szókincs, de a képzelőerő, empátia is fejlődik, amellett, hogy a kapcsolatépítés egy fontos módja.

És persze nincs annál jobb, mint amikor összebújhatunk csemeténkkel, ez a néhány nyugodt perc esténként, nemcsak őt tölti fel, hanem minket is a napi rohanás után.