Sok szülő gondolja úgy, hogy az iskola feladata megtanítani a gyermeknek az olvasást és ő vajmi keveset tud tenni annak érdekében, hogy gyermekéből örömmel olvasó gyermek legyen. Vagy éppen úgy, hogy elég, ha könyveket vesz neki és időnként felolvas belőlük. Olyat is hallottam már, hogy az olvasás szeretetét nem lehet tanítani, az vagy kialakul magától, vagy nem. Meg azt is, hogy nem marad le semmiről, ha nem olvas magától felnőtt korára, mert minden információ eljut hozzá más úton is. Te hol állsz ebben a sorban?
Mit gondolnak erről a nagyok?
Mert ilyen vélemények hallatán nem is csoda, ha nem az olvasóvá nevelés mikéntjéről szeretnék először is írni, hanem arról, hogy miért fontos, hogy olvassunk és olvasóvá neveljük gyermekeinket is.
Az olvasás menekülési útvonalakat alakít ki a gyermek életében. Párhuzamos valóságok jönnek létre, melyekbe van átjárás a köznapi életből. Ott elégtételt lehet venni a sérelmekért, ki lehet próbálni a vágyak megvalósulását. A képzelet is tornázik, és főként elképesztő kaland az egész.
- így írt erről a kérdésről Lackfi János, a SzóKiMondóka játékcsomagok meseírója egy korábbi interjúnk során.
Az olvasás kiapadhatatlan örömforrás.
- mondta Molnár Krisztina Rita A fák között megjelenése kapcsán vele készült interjúnkban.
Egy frissen megjelent HVG cikk pedig így ír erről, roppant aktuálisan: az irodalom olyan, mint egy legyengített kórokozót tartalmazó vakcina.
Erőteljes érzelmeket és interperszonális konfliktusokat élhetünk át biztonságos körülmények között, kényelmes fotelben ülve, anélkül, hogy elhagynánk a privát szféránkat vagy kilépnénk a komfortzónánkból. Túlléphetünk saját világunk keretein, a regény elolvasása után pedig más emberként térhetünk vissza. Amikor azonosulunk egy szereplővel, perspektívát váltunk, mintegy az ő szemével nézzük a világot, megértjük a mozgatórugóit, és szó szerint együtt érzünk vele. Felfedezzük magunkban a Mást.
Mit gondolunk erről mi?
Egyértelmű, hogy az empátiás készség kialakulását segíti az olvasás, de még sok minden mást is. Az empátia pedig a fantáziára alapul. A fantázia viszont a belső képek alkotásán nyugszik, amikor gyermeked csupán a hallott szavakra alapozva saját világot épít fel magának a lelki szemei előtt. Amikor látja, amit olvasol, vagy mesélsz neki. Az olvasáson túl erre csak az élőszavas mesélés képes, méghozzá fokozottabb tempóban. Ezért mondja minden mesepszichológus, hogy mesélj saját szavaiddal gyermekednek. Akkor ugyanis sokkal nagyobb átéléssel tudod átadni a mesét, mintha csak olvasnád, ami még inkább kiszakítja a gyermeked a realitásból és átrepíti a fantáziája belső világába.
Ehhez elengedhetetlen azonban, hogy ismerje a szavakat. Ott kezdődik tehát minden, hogy megtanul beszélni, szókincse fejlődik, először csak hallgatja, később érti is a mesét, miközben a mindennapjainak részévé válik az, hogy te olvasol neki. Előbb-utóbb elindul benne a kíváncsiság az olvasás iránt, érdekelni fogja, hogy te hogyan fejted meg a lapra írt szavakat és hogyan tudna ő is részt venni ebben. Ekkor jönnek jól a SzóKiMondóka képes tördeléssel készült könyvei, amelyek olvasásába ő is bekapcsolódhat anélkül, hogy már tudna olvasni. A könyvoldalon kiemelt szó melletti rajz alapján tudja kimondani az odaírt szót, a mesébe illően, majd olvasod tovább a történetet. Sikerélménye lesz az olvasással kapcsolatban, míg szeme lassan a szóalakot is megfigyeli, így fejlődik vizuális memóriája.
A 21. század az együttműködésről kell szóljon. Versengéssel, egymás kárára már nem lehet előre jutni ezen a bolygón, túl sokan lettünk ahhoz. Egymással együttműködve tudjuk csak legyőzni a minket fenyegető veszélyeket, a természettel való együttműködés segít megállítani önpusztító tevékenységeinket. Együttműködés pedig nincsen empátia nélkül, hiszen a másik ember sok tekintetben nem úgy gondolkodik, mint te, s annak érdekében, hogy megértsétek egymást, bele kell tudjad helyezni magadat az ő világába. Ezt segítik a mesék, és később, mikor már nem olvasnak fel neked a szüleid, az önálló olvasás. Az olvasó felnőttek nem csak empatikusabbak, de nyitottabbak a világra, sokrétűbben tudnak gondolkodni és problémamegoldó készségeik is erősebbek. Ezek alapvető készségek ma már.
Egy következő cikkben erről a témáról összefoglalom az olvasóvá nevelés lépéseit, elárulom mi az, ami az én gyermekeimnél remekül működött és mit tudsz tenni, ha magától mégsem olvas gyermeked.
Iratkozz fel blogértesítőnkre, hogy le ne maradj a folytatásról!
Nézd meg a blogbejegyzés viedó változatát a SzóKiMondóka Facebook oldalán: