Ismét egy fantasztikus remekműről szeretnék beszámolni a SzóKiMondóka olvasóközönségének és egyben kifejezni hálámat, amiért arra vagyok késztetve, hogy folyton a szakirodalmat bújjam. Ennek következtében napról napra a metrón utazva, a könyveket olvasva csodás művekkel, rendkívüli szerzőkkel és felemelő gondolatokkal ismerkedem meg. A közelmúlt egyik ilyen fantasztikus találkozása Kádár Annamáriával történt. Csak tanulhatunk gyermeki látásmódjából, a meséket a gyermek bibliájává fejlesztő erdélyi pszichológusnő munkáiból. Csodás volt olvasni az egyszerre tanult és tájékozott, ugyanakkor a régi értékekre építő és hagyományos szemléletmódot képviselő véleményét, amelyet ragyogó humorral és játékossággal ötvözött.

Többek között az ő gondolatait olvashatjátok arról, hogy milyen könyvek és mesék valók a különböző életkorú gyermekeknek:

Az első egy-két életévben a lapozgatók, leporellók vannak előnyben egyszerűségük és tartósságuk miatt. Az oldalakon nagy képek ismerős tárgyat ábrázolnak, amelynek nevét ismételjük, leírást adunk róluk, vagy mesélünk a képen látható tárgyakról. Ilyenkor a tárgyak, élőlények beazonosítását öröm kíséri, a szavak segítik a képzetek kialakulásának a folyamatát. (A SzóKiMondókázó szülők számára ugyanezt nyújtják a szókártyák – ott is lehet egy-egy szóról hosszabban beszélni, megjeleníteni.) Ez az auditív és a vizuális memóriát fejleszti, de hozzájárul a beszédértés és a szókincs fejlesztéséhez is. 

A versekben kezdetben nem a tartalom, hanem inkább a ritmus és a zeneiség, a rímek játékossága ragadja meg a gyermeket. Ezért aztán nyugodtan olvashatunk neki klasszikusokat, szonetteket is akár, vagy amihez kedvünk van, gyermekünk ugyanolyan lelkesedéssel fogadja majd, mintha gyerekvers lenne. 

Ha változás áll be az 1-2 éves gyermekünk életében, vagy ha például utazunk valahová, akkor esténként visszamesélhetjük neki a napját. Próbáljuk meg minél nagyobb részletességgel. Ha nem is ért meg mindent, az ismerős részletek segítik majd a tájékozódásban, a biztonságérzet kialakításában. 

2-3 éves gyermekünknek mesélhetünk állatmeséket, történeteket. Fontos, hogy ekkor még ne legyen a mesében gonosz szereplő, legyenek viszont a gyermek számára ismerős elemek. A mese szólhat egy napjáról is akár, vagy arról, hogy mit tesznek a család tagjai napközben, mikor nincsenek együtt. A mese szerepe ebben az életkorban a világban való eligazodás, a biztonságérzet kialakítása

3 évesen már ki tudja fejezni, melyek a kedvenc mesekönyvei, szívesen hallgat verseket, láncmeséket, állatmeséket, azokat a meséket szereti, amiben van párbeszéd, ritmikus ismétlések, szófordulatok. A rövid, egyszerű történeteket kedveli, amelynek a főhőse leginkább ő maga. 

4 éveseknek az egyszerű szerkezetű és cselekményű, ismétlődő részeket is tartalmazó állatmesék, láncmesék és novellamesék valók, amelyben az állatok tulajdonsága emberi. Továbbra is fontosak a dalok, versek. Ha ugyanazt a mesét többször meghallgatja, a világ kiszámíthatóvá válik számára. 

A 4-5 éves kor mérföldkő a mesei érdeklődés szempontjából. Ekkor kezdődik a nagy mesekorszak, amikor már el tudja különíteni a mese valós és csodás elemeit, de beleéli magát a történésekbe, végig izgulja a főhős kalandjait és tanul a történésekből, mégsem téveszti össze magát vele. Ekkor alakul ki a mesei igazságtudat és ezzel összefüggésben kezdi kifejteni jótékony hatását a mese. 

5-7 éves korban már jöhetnek a bonyolultabb és terjedelmesebb tündérmesék, amint gyermekünk kész ezek befogadására. 8-10 éves korig tart a mesekorszak, amíg elfogadja és befogadja a meséket, de ez alatt bátorítsuk arra, hogy saját meséit írja meg, mesélje el, akár illusztrálja is egy kézzel írott könyvben. A mesék jótékony hatása így még sokáig érvényesül, ha közben maga is a saját meséinek írójává válik. 

A könyvet itt találjátok: Kádár Annamária – Mesepszichológia