(Az első heti témánkat arról, hogy ’’hogyan készüljünk az óvodára’’ ITT olvashatjátok. Múlt heti videóblogunkat arról, hogy ’’hogyan könnyítsük meg a beilleszkedést’’ ITT nézhetitek meg.)
Hogyan tudjuk gyermekünk óvodai beilleszkedését a saját magatartásunkkal a legjobban elősegíteni? Hogyan viselkedjünk, ha gyermekünk nem akar az óvodában megmaradni?
Beszoktatás előtt
Először is nagyon sokat tehetünk már a nyár folyamán az óvodai előkészületek során. Sok óvodának van baba-mama klubja, ahova a kicsivel együtt mehetünk el, s míg gyermekünk a hely adottságaival, az óvó nénivel és a többi gyermekkel ismerkedik, mi a szülőkkel cseveghetünk. A leválás ilyenkor észrevétlen és fokozatos. Gyermekünk egyre messzebb merészkedik, és egyre jobban merül el a játékban, míg minket biztonságban, a háta mögött tudhat. Ez a leválás az óvodai beszoktatás folyamán már gyorsított tempóban zajlik, hiszen legtöbb anyuka dolgozni megy, nincs ideje ott órákig várakozni, mire az óvó nénik “elengedik”. Fontos tudnunk, hogy minden elválás nehéz, ugyanakkor előbb-utóbb eredményes lesz a beszoktatás, ha mi is kitartóak vagyunk.
Ezért már a beszoktatás előtt tisztázzuk magunkban: el tudjuk-e engedni a gyermekünket? Valóban örülünk annak, hogy óvodás lett, vagy féltjük, óvnánk, és legszívesebben magunk mellett tudnánk még. Mert ez esetben sokkal nehezebb lesz őt beszoktatnunk, hiszen a gyermekek nagyon kifinomult antennával rendelkeznek, és veszik öntudatlan rezgéseinket is. Ha tehát nem tudjuk még nyugodt szívvel az óvó néninek átadni a gyerkőcöt, előbb magunkban keressük meg és próbáljuk meg feldolgozni ennek okát s csak utána vágjuk neki a beszoktatásnak.
Beszoktatás alatt
A beszoktatás alatt támogassuk önálló lépéseiben, ne irányítsuk, ne kontrolláljuk, maradjunk, amennyire lehet észrevétlenek, mert különben csak akkor lesz magabiztos, ha mellette maradunk. S ha már átadtuk a gyermeket az óvó néninek, ne menjünk vissza, legyen az elválás egyszeri, határozott aktus. Hidd el, a könnyek neked szólnak és a gyermekek az elején mindent megtesznek, hogy minél tovább maguk mellett tudhassanak. Ha már nem lát, hamar megvigasztalódik, ha nincs kinek sírnia.
Támogató hozzáállásunkkal tovább segíthetjük a beilleszkedést. Érdeklődjünk, mire van szüksége az ovinak és vigyünk be otthonról növényt, faliszőnyeget, megunt játékot, stb. Fontos, hogy érdeklődjünk gyermekünk óvodai viselkedése iránt, de ha egy mód van rá, ne átadáskor a gyermek feje felett próbáljuk megbeszélni dolgainkat, hanem keressünk erre megfelelő alkalmat. Semmiképp se kritizáljuk gyermekünk előtt az óvó nénit, más gyermeket, vagy más szülőt. Visszás helyzetet teremt gyermekünkben, nem tudja majd ő sem átadni magát megfelelő mértékben az óvodai élményeknek. Véleményünket tartsuk magunkban, vagy próbáljuk meg építő hozzászólásként megfogalmazni, ha muszáj megszólalnunk.
Nagydolog a beszoktatás, hiszen ha nem volt korábban bölcsődés, akkor most indítjuk el első önálló útjára gyermekünk, és azt segítjük vele, hogy megállja egyedül az életben a helyét. Ezért fontos a megfontoltság, higgadtság. S minél több rendszeres tevékenységen keresztül készítettük fel őt az óvodai foglalkozásokra, mondjuk a SzóKiMondóka Óvoda játékcsomagja segítségével, gyermekünk annál könnyebben veszi majd a benti lét akadályait.