Elérkezünk az óvodára felkészítő blogsorozatunk befejező részéhez. A 6 hét alatt szó volt arról, hogyan készítsük fel gyermekünket az óvodára, milyen játékos tevékenységekkel segíthetjük otthon a mindennapos rutin kialakulását. Mit tegyünk a beszoktatás alatt, milyen a helyes szülői hozzáállás. Ebben az utolsó részben pedig kérdéseiteket megválaszolva főleg arra térünk ki, hogy mit tegyünk, ha mindent megtettünk, de gyermekünk mégis sírva megy oviba.
A következő kérdéseket kaptuk:
– Mit tegyek, ha nem szimpatikus nekem gyermekem óvó nénije?
A legjobb védekezés erre is, mint sok minden másra, a megelőzés. Inkább óvó nénit válasszunk, mint óvodát – mondják a bölcsek. Ha tudunk, már az óvoda választás idején beszélgessünk el az óvó nénivel, mérjük fel a terepet. Képzeljük el, hogyan érezné ott magát gyermekünk, s ha nekünk is tetszik, amit találunk, jó eséllyel fogja ott magát jól érezni gyermekünk is. Persze erre nem minden esetben adódik lehetőség. Történhetnek a nyár folyamán is személyi változások, vagy a mi költözésünkkel változhat a helyzet. Ha már kialakult egy szituáció, amiben az óvó néni nem tűnik tökéletesnek, keressük először magunkban az okát. Emlékeztet-e minket valakire, akivel személyes problémánk volt? Ekkor nem biztos, hogy a jó megoldás a menekülés, lehet, hogy magunkban kell feldolgozni valamit, amire annak idején nem nyílt lehetőségünk. Ne adjuk át érzéseinket a gyermekünknek, adjuk meg az esélyét annak, hogy ő más szemmel nézzen rá, mint mi. Persze lehet, hogy a váltás lesz végül a megoldás, de ebben az esetben is járjunk el tapintatosan. Vegyük tudomásul, hogy gyermekünk önálló személyiséggel rendelkezik és csak abban az esetben keressünk új óvodát, ha a személyi ellentétek megoldására már nincs más mód.
– Hogyan szerettessem meg gyermekemmel az ovit? Nem akar reggel oviba menni, már előző este nyafog miatta.
Törekedjünk arra, hogy az óvodába ne kötelességből járjon a gyermek, hanem mert ott fejlődik, sokat tanul és a gyerekekkel való kapcsolatai során szociálisan is érik. Ha nem akar menni, annak sok oka lehet. Érdemes megkérdezni az óvó nénit, hogyan viselkedik, mikor már mi elmentünk, mert sokszor a reggeli hiszti csak nekünk szól – szívesebben töltené el velünk a napot. Ha egész nap jó kedve van, nem kell a reggeli hisztivel sokat törődni, inkább építsünk be a reggelekbe kedvelt dolgokat is, például nézzük meg az állatokat az oda út során, vagy vegyünk valamit együtt a boltban. Ha napközben kedvetlen, az is lehet, hogy egy átmeneti állapot. Bizonyosodjunk meg róla, hogy alszik-e eleget, játszik-e eleget otthon is, és tölt-e velünk elegendő időt, amelynek során érzelmileg feltöltődhet. Próbáljuk meg szituációs játékok alapján kihúzni belőle, mi bántja az óvodában, ha magától még nem tudja elmondani. A közös játék során megnyílik gyermekünk és megtudhatjuk mi bántja az új helyzetben. A játék során adhatunk megoldást is rá, amit valamilyen módon fog tudni alkalmazni akkor is, ha egyedül van. Megtaníthatjuk konfliktuskezelési technikákra, de legtöbb esetben már az is megoldás, ha segítséget tud kérni, vagy ki tudja fejezni érzelmeit egy felnőttnek is adott esetben.
– Hogy szerettessem meg gyermekemmel az óvodát, ha én sem szerettem soha?
Nem kell abból kiindulni, hogy ez a helyzet öröklődik. Én például minden reggel könyörögtem a szüleimnek, hogy korán jöjjenek értem, majd mikor munkahelyükről elrohanva megérkeztek, mindig megkértem őket, hogy hadd játsszak még egy kicsit. És ez minden nap így ment, ez a mai napig megmaradt bennem. A gyermekek még nem mérik fel, hogy a nap során jól fogják magukat érezni, ezért a reggelektől sem kell félni, én minden nap átéreztem a szeparációs félelmet a reggeli elváláskor. Természetesnek is mondható, hogy a gyermek nem igyekezik az oviba, ha megkérdezik, inkább otthon maradna, de ha nem szól nekünk az óvó néni, hogy baj lenne a gyermekkel, abból kell kiindulnunk, hogy jól érzi ott magát. A kicsik élete még a játékról szól és ehhez tökéletes terep az óvoda irányított és szabad játékaival. Ezt nincsen lehetőségünk otthon biztosítani, ezért bátorítsuk őt az óvoda elfogadásában.Persze, ha kialakult egy kellemetlen helyzet, azt orvosolni kell, nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Ebben viszont partnerünkként kezeljük az óvoda vezetőit, hiszen közös érdekünk gyermekünk minél szélesebb körű fejlődése.
Reméljük tetszett, és hasznosnak találtátok az óvodával kapcsolatos blogsorozatunk. Ne feledjétek továbbra is várjuk kérdéseiteket, témajavaslataitokat, hozzászólásaitokat itt, vagy a Facebookon.
A korábbi blogbejegyzéskeinket a témában pedig ITT találjátok.