Mi a legfontosabb, amit gyermekünknek adhatunk? Az az érzelmi kötődés, amely köztünk van. Ez lesz a minta gyermekünk számára további személyekhez való kötődésre is.

Az UNESCO Huszonegyedik Század Oktatásáról elnevezésű testülete jelentésében négy feladatot fogalmazott meg, amit a korszerű oktatásnak be kell töltenie: minden embernek meg kell tanulnia 

– ismereteket szerezni, azaz tudni 

– cselekedni, azaz dolgozni

– másokkal együtt élni és 

– élni. 

A két utolsó kritérium az érzelmi intelligencia területére vezet át minket. ,,Az elégedett, kiegyensúlyozott felnőttkor záloga a derűs gyermekkor” – mondják a bölcsek. Az érzelmi intelligencia fejlesztése is ezen, az érzelmileg gazdag talajon történik. 

A másokkal való együttműködés, a magabiztosság, a boldogságra való képesség ma már legalább olyan fontosak, mint korábban maga a tudás volt. Ma már tudjuk, hogy akkor élhetünk teljes életet, ha megtaláljuk az örömünket abban, amit csinálunk, ha munkánk során meg tudjuk valósítani önmagunkat. 

 

Hogyan segítenek minket ebben a folyamatban a szavak?

Gyermekeink érzelmi nevelése során adjunk szerepet a szavaknak. Fejezzük ki szavakkal is érzelmeinket. Mutassunk nekik példát arra, hogy maguk is ki tudják fejezni érzelmeiket. 5 éves kisfiammal hosszú út során jutottam el oda, hogy ahelyett, hogy valamit földhöz csapott volna, ami korábbi gyakorlata volt, felém fordult és azt mondta: ‘“Mérges vagyok!”

Nagy dicséretet kapott tőlem, mert óriási lépcsőfok volt ez számára. Hiszen a gyerekek elsősorban tettekkel fejezik ki magukat, és a mi feladatunk, hogy a destruktív tetteket szavakra fordítsuk. Idővel eljutunk majd oda is, hogy azt mondják: “Nem szeretem, amikor ….” vagy “Ez olyan érzéseket vált ki bennem, hogy …” De egyelőre, szülőként boldogan beérem azzal, ha ütés helyett szavakkal fejezi ki negatív érzelmeit. 

Úgy tudjuk segíteni ezt a folyamatot, ha mi is használjuk a technikát. “Amikor megütöd a kistestvéred nagyon szomorú leszek.” Vagy “Mit érzel most?” “Milyen érzés, amikor elveszik tőled a játékod?” Bár ezek a kifejezési módok eleinte nem természetesek a gyermekeknek, éppen ezért segítsünk nekik abban, hogy egyre bátrabban fogalmazzák meg érzelmeiket.

Ha mind pozitív, mind negatív érzelmeik kifejezésére módot kapnak, nagyobb esélyük lesz az életben  boldogulni. Megtanulják, hogy minden egyes érzelmük legitim, helyük és szerepük van az életben. Ugyanakkor egyik érzelem sem tartós, hanem átmeneti állapot, ezért hozzájuk viszonyulni is így érdemes.