Miért olyan fontosak az érzékszervek?
Összes információnk a világról az érzékszerveinken keresztül érkezik. Már születésünk előtt is halljuk a külvilág hangjait és édesanyánk szívverését, hangját, ahogyan beszél hozzánk – születés után pedig bekapcsolódik az érzékelésbe a látás, szaglás, ízlelés és a tapintás is. Engem, mint a szavakkal foglalkozó pedagógiai szakembert az foglalkoztatott, hogy ezek az alap érzékelések a világról (pl. tapintás) mégis milyen bonyolultnak hangzanak és mint ilyenek, nem is épülnek be a kisgyermek szókincsébe a beszéd első 1-2 évében.
Mégis hogyan nevezzük meg érzékeinket?
Alapvető dolog, amikor valamit megmutatok a gyermeknek, azzal a céllal, hogy az ismereteit bővítsem, hogy megnevezem a szóban forgó dolgot. Legyen az szín, étel, testrész, vagy hang – mutatom neki, amit érzékel és közben mondom többször a nevét, annak érdekében, hogy összeköthesse a hallott szót a jelentésével. Ezt cimkézésnek hívjuk, a beszédtanulás alapja is egyben, s akkor igazán eredményes, ha látja a gyermek a szánkat az adott szó kimondása közben. Kisebb gyerekeknek az érzekeléseket többnyire igékkel fejezzük ki: a hallás szó helyett, ami főnév, azt mondjuk hallom, hallod, hall, látás helyett látod, fogunk és tapintunk, szaglás helyett szagolunk. Vagy magát a szagot nevezzük meg, ízlelés helyett pedig inkább magára az ízre koncenrálunk: pl. finom, édes, savanyú. Vannak tehát szavaink már pici korban is az érzékekre, csak nem az elvont értelemű érzékelésre, hanem az érzetek számukra érzékelhető formáit nevezzük meg a gyerekeknek természetes módon.
Az első részbe itt tudsz belenézni: Készülődés
Mi hogyan csináljuk?
Ebből a gondolatmenetből kiindulva, ugyanezt tettük az öt érzékről szóló szókártyás mesekönyv sorozatunkban. Olyan szavakat választottunk ki a szókártyákhoz, amelyek megtaníthatók a gyermeknek, vagy már ismeri, esetleg használja is azokat. A Készülődés mesében ezek: lát, szem, szemüveg, álom, sötét, világos, erdő, gomba. Már csak ezekkel a szavakkal is el lehet mondani a mesét, nem véletlenül ezek a mese legfontosabb szavai. Ugyanez történt a hallást feldolgozó Útközben mesében: a szókártyára került szavak (hall, hang, fül, szó, énekel, beszélget, csönd, kukorékol) mind a hallás, mint érzékelés során előkerülő szó, másrészt a mese is elmesélhető a segítségükkel. Fontos, hogy olyan szavakat tanítsunk a gyermeknek, amiket vagy már ismer, vagy hamarosan használni fog. A köznapi beszédben előforduló szavak legyenek ezek, amelyeket megtanul, így lesz érdekes a tőlünk jövő információ és maga a szókártyás játék számukra.
Te mit tehetsz?
Lehet, hogy nálatok a hangokhoz más érzékelések kötődnek, mert mondjuk zenéltek otthon, vagy gyakran játszol neki különböző hangokat, ezt nem tudhatom. De azokat a szavakat, amelyek gyakran előfordulnak nálatok, a legjobb úgy megtanítani a gyermekeknek, hogy bevonod az érzékszerveit is. Ugyanis minél több helyről érkezik hozzá információ – hall téged kimondani a szót, látja a szádat és érzékel valamit, ami a szó jelentése – annál jobban tudja összekötni a szó megjelenési formáit és annál gyorsabban tanul. Szavakat, önkifejezést, végső soron ismereteket szerez az őt körülvevő világról. A te dolgod, mint szülő, hogy ehhez hozzásegítsd, ebben a folyamatban támogasd, hogy segítségeddel felfedezhesse az őt körülvevő világot – saját érzékszervein keresztül.
Ezzel a céllal alkottuk meg az 5 érzékről szóló szókártyás mesesorozatot, amelynek második részét tarthatod hamarosan a kezedben. Egész augusztusban 30% elővásárlási kedvezménnyel rendelhető meg ez az Ünnepi Könyvhétre készülő könyv, amit azonnal postázunk, ahogy a nyomda átadja – előre láthatólag az augusztus 24-i héten.
Az alábbi videóban összefoglaltam a bejegyzés lényegét a SzóKiMondóka Facebook oldalán: