A leghatásosabb gyermeknevelési módszer a példamutatás. Mondhatsz bármit, ha az nem áll összehangban tetteiddel, nem sok foganatja lesz. Gyerkőd azt figyeli, te mit csinálsz, és hogyan. Abból tanul, onnan vonja le a következtetéseit. Ebből következik, hogy ha szeretnéd, hogy ő is a társadalom hasznos tagja legyen, akkor jó példával kell elöl járjál ezen a téren is. Nem elég jót tenned, meg is kell azt neki mutatnod. Hagynod, hogy tanúja legyen, amikor felszedsz az utcán egy darab szemetet, előreengedsz valakit, átadod a helyed egy idős embernek, átsegítesz egy vakot az utcán, vagy mondjuk vért adsz.
Sok biztosan visszariadnak ettől a gondolattól, hiszen a véradás, az ijesztő lehet a kicsiknek, ha arra fókuszálnak, hogy anyát, apát megszúrják egy tűvel. De tudjuk, hogy a véradás sokkal több egy tűszúrásnál, egy olyan fontos cselekedet, amivel közvetetten mások életét mentjük meg. Erről érdemes beszélni a gyerekeknek, és elvinni magaddal, hogyha már akkora, hogy a véradás helyszínén elviseli, hogy 15 percig nem lehet melletted, csak az ajtóból nézheti, ahogyan leveszik tőled a szükséges mennyiséget. Nem baj, ha utána azt mondja, ő soha nem fog vért adni, vagy ő ezt nem akarja csinálni. Lényegtelen, a pillanat hevében mit mond. Egy nagyon fontos dolgot ért meg ott általad: vannak olyan dolgok, amik fontosabbak a mi kényelmünknél, amikért vállaljuk rövid távon a megpróbáltatást.
Mindhárom gyermekem jött velem, mikor legutóbb vért adtam. Születésük előtt sokszor voltam véradó, azóta még nem sikerült visszatérnem ehhez a jó szokáshoz. Gondoltam, ha már megyek, megmutatom nekik is, hogy ez mit jelent. Ők, akik a szúnyogtól félnek és a vér látványától is rosszul vannak, végigkísértek a váradó autón, ahogy megszúrták az ujjam, majd megvizsgált az orvos, kitöltöttem a papírokat és végül levették a vért.
Tettekkel sokkal könnyebb ilyen nagy horderejű dolgokat megértetni a kicsikkel, mint szavakkal. Ők még az érzelmeikben élnek, azokon keresztül szemlélik a körülöttük lévő világot. Érdemes persze a tettekhez szavakat is társítani és elmagyarázni a jócselekedetekről, hogy miért csináljuk. De önmagukban a szavak kevesek ahhoz, hogy nevelő erejű hatást érjünk el. Tenni kell a jót, a szemük előtt, és elmondani nekik, hogy miért csináljuk. Így lesznek ők is figyelmesek, körültekintők, mások érdekeit is figyelembe vevő, érzékeny és hasznos emberek. Ez, pedig mindannyiunk érdeke.
Könnyebben vonhatod be később őket a házuminkába is, ha megértik, hogy vannak dolgok, amiket nem magunkért, hanem a közösségért teszünk.
Te mit gondolsz erről?