Ez a kapcsolódás a SzóKiMondóka történetének egyik legmeghatóbb és legszebb története. Anna mindössze egyéves volt, amikor megismerkedett a SzóKiMondókával. Ma már 8 éves, de a régi kiadványokat még mindig nagy becsben tartja. Csodálatos édesanyja, Réka mesél nekünk arról, milyen volt Anna akkor, hogyan kísérte végig őket a SzóKiMondóka az elmúlt években, és milyen ma a nyolcéves Anna. Egy igazán szívmelengető beszélgetés következik. Fogadjátok sok szeretettel!
A ti történetetek már egy régi történet… Mikor és hogyan kerültetek kapcsolatba a SzóKiMondókával? Mesélj, kérlek, erről.
Egy Facebook hirdetésben láttam a játékcsomagot, de én szerettem volna kézbe fogni, mielőtt megvásárolom. Pesten volt egy vizsgám, elmentem egy játékboltba, és megláttam a Család játékcsomagot! Nagyon sokat sétáltam miatta, mert a megspórolt buszjegyen akartam venni valamit a kislányomnak.
Viola anyukája felhívott utána, érdeklődött, hogy milyen a csomag. Nekünk nagyon bejött. A második csomagot, az Óvodát már a webáruházból rendeltem, és akkor már Viola hívott fel. 2019-ben történt mindez.
A kislányom, Anna 1 éves volt ekkor. Megvettük az összes kiadványt, amint megjelentek. Az előfizetéses Otthonfejlesztés program akkor még nem létezett. Mindent megvásároltam, kivéve, amit nyertem, vagy amiket ajándékba kaptunk.
Ajándékba?
Igen, mert sok mindenkivel megismertettem a SzóKiMondókát, és Viola ezért cserébe küldött ajándékba néhány kiadványt. Itt, Tiszaújvárosban feltűnő jelenség volt a gyermek a beszédével, és sokan érdeklődtek nálam, hogyan tanult meg ilyen szépen beszélni Anna. Sok beszédproblémával küzdő gyerekkel találkoztam a játszótéren, itt-ott. A játszótéren sok mindenkinek megmutattam, hogy kell használni a SzóKiMondóka kiadványokat, hogyan lehet a segítségükkel játékosan tanulni. Egyszer egy család megrendelte a Család csomagot, és két nap után megszólalt a gyerek! Addig, mint kiderült, nem mert megszólalni, de ahogy elkezdtek vele foglalkozni, megindult a beszéd. Beszédhibás volt, mint kiderült, és így megkaphatta a megfelelő fejlesztést. Elég sok mindenkihez eljuttattam a SzóKiMondóka hírét.
A kártyák minőségiek, bírják a strapát. Annyit voltak használva, hogy már simán el kellett volna kopniuk eddigre, de még mindig bírják, 8 év után is. Volt, hogy naponta több órán át hozta Anna őket hozzám, hogy játsszunk velük. A mai napig van egy piros kofferünk, abban vannak a szókártyák. Ezt a koffert a költözéssünkkor Anna maga hozta, pedig még járni is alig tudott…
Ezt a táskát mindig le kellett vinnünk a játszótérre. Hamar rákapott az ízére. Például le kellett rajzolnom életnagyságban Móna babát, arra rakosgatta Anna a testrészek szókártyákat. Nekünk nagyon jó játék volt!
Hogyan, milyen módszerrel játszottatok?
Először előszedtük az összes kártyát, az nagyon érdekelte őt. Voltak ugyan magától kreált szavai is, ezeket valahogy nagyon kedvesen használta. Már akkor nagyon sokat olvastam neki, mászott az ölembe, hozta a könyvet. A tájékoztatót bevallom, ki se nyitottam az elején:) Ahogy a könyvben szerepeltek a szavak, úgy kerestük ki a szókártyákat. Első nap négyszer kellett elolvasni a Zozó és a hajrengeteg című könyvet. Ekkor még nem volt Anna egy éves. Egy éves születésnapjára Móna tortát kért. De a negyedikre kapta meg végül:)
Számotokra melyik volt a leghasznosabb része a programnak?
Igazából mindegyik. Mint mondtam, amikor mi elkezdtük használni a kiadványokat, még nem volt előfizetéses rendszer, sem játéktervek. A játék mindig spontán alakult, örültünk, amikor jött egy-egy ötlet, például a kihívásokban, de én legtöbbször személyre szabtam a játékot. A napi rutinban benne volt a játékidő. A kisfilmeket kívülről tudtuk. Az Ökomeséket, mint felnőtt, én nagyon szerettem. Annának inkább az Öt érzék mesesorozat tetszett, de a legnagyobb kedvenc a Család játékcsomagból Lackfi János: Zozó és a hajrengeteg című meséje!
Hol éltek, hány éves most a kislányod?
Tiszaújvárosban élünk, Anna most 8 éves.
Utólag visszagondolva tényleg segített a SzóKiMondóka abban, hogy Anna az legyen most 8 évesen, aki?
Nagyon furcsát fogok mondani. Mi amúgy is együtt töltöttük volna az időnket mindig, ha nincs SzóKiMondóka, akkor is. A mai napig együtt társasjátékozunk, együtt olvasunk, úgy, hogy a lábunk összeér. Nekünk nagyon fontos az érintés, az érintkezés.
Így utólag visszagondolva nem készült volna ennyi fotó, videó, ha nem lettek volna a kihívások nálatok. Én nem vagyok egy nagy dokumentáló típus, szeretem megélni a pillanatot, de nagyon örülök, hogy a kihívásokban kértétek a fotókat, videókat, mert így legalább látom, hogy akkor milyen volt Anna. Ez épp a covid-időszakban zajlott, és akkor nagyon jól jöttek a napi feladatok, mert volt mivel elfoglalni magunkat.
A másik, hogy ő már középső végére folyékonyan olvasott, és erre magától jött rá, kacagva, nevetve. Én már a legelején is leginkább a szavakat raktam elé, nem a képes felét a kártyáknak. Megtanulta a szóképeket, és megtanult olvasni, és ami a legfontosabb, hogy megtanult hosszan figyelni! Nagycsoportos korára a kártyákból Anna összetett szavakat alkotott.
A mai napig előszedjük a szókártyákat. Többféleképpen játszunk velük. Az egyik módszerünk, hogy minél hosszabb szót rakjunk ki, a másik pedig hogy új szavakat alkossunk úgy, visszafele olvassuk kártyákon levő szavakat.
Van olyan játékunk is, hogy előszedjük a kofferből a kártyákat, mesét mondunk a kihúzott szavakkal, amiket bele kell szőni a mesébe. Ezt is nagyon szeretjük.
Ahogy itt leguggoltam, most is itt látom a Móna bábot, a Marci bábot, az összes könyv, játékcsomag ott van a könyvespolcon. Egész kis szentélyünk van itt még mindig.
Visszagondolva semmit sem csinálnék másképp. Anna most harmadikos, csupa ötösei vannak, táncol több helyen, intelligens, okos, kedves, segítőkész. Nyitott, rengeteg minden érdekli.
Mit gondolsz a szülő szerepéről?
Nagyon kell a szülői jelenlét, az a legfontosabb, mert a legnagyobb kincs nem egy mobiltelefon, hanem az együtt töltött idő, és ez megfizethetetlen. Mindig azt szoktam mondani, hogy semmit nem viszünk magunkkal a sírba, az anyagi javak, ingóságok nem lényeges dolgok. Ami igazán fontos, az a közös programok, a játék, az együtt eltöltött idő.
