Karácsony környékén a családtagok sokszor korukat és egészségi állapotukat is meghazudtolva útra kelnek, hogy néhány órát, napot, szerencsésebb esetben hetet tölthessenek el a rég nem látott családtagokkal, unokákkal. Ilyenkor a nagyszülőktől kapott segítség persze nagyon jól jön, és nekünk, szülőknek is jót tesz, ha végre elmehetünk párunkkal együtt moziba a gyerekek nélkül, vagy nem kell hazarohanni azonnal a szülői után leváltani a gyerekfelügyelőt.
Pár nap nagyszülőkkel való együttlét után persze jönnek a kéretlen megjegyzések, az “én bizony így vagy úgy csinálnám” hozzászólások, és a kritikák. Esetleg a gyerekek is több édességet kapnak, több TV-t néznek a nagyszülők felügyelete alatt. Az idei év nagy tapasztalata számomra azonban az, hogy az egészet nem szabad túl komolyan venni. Senki nem halt még bele szaloncukor mérgezésbe, és őszintén szólva nem ez alatt a néhány hét alatt alakulnak ki gyermekeink életre szóló szokásai sem.
Nem ragaszkodhatunk görcsösen a saját utunkhoz a gyerekeink nevelését illetően. Néha jót tesz nekik, ha mást is látnak maguk körül, mint ahogyan anya és apa neveli őket. A más példa csak alternatívát nyújt számukra. Később úgyis a saját döntésük lesz, hogy a látott példákból melyeket hasznosítják majd. Az előnyök bőven kiegyensúlyozzák a hátrányokat. És az előnyök alatt nem azt értem, amennyivel nekünk könnyebb – nem kell főzni, vagy van segítség a pelenkázásban – hanem amit a gyermekeinknek jelent a nagyszülők jelenléte.
Többségünknek szerencsére vannak emlékei a nagyszüleiről. Azok az emlékek valószínűleg nem arról szólnak, hogy a nagyi nem tudott minket fegyelmezni, hanem a nagyszülők szeretetének különféle megnyilvánulási formáiról. Nekünk például a kertbe hozták utánunk az uzsonnát, ami mindig nagyi valamelyik házi sütije volt tejjel. Elvittek minket a libegőre, múzeumba, kirándulni. A nagyszülőknek több idejük van a gyermekre. A közös időtöltés során van idejük együtt játszani azokkal a fejlesztő játékokkal, amik már esetleg hónapok óta a polcon porosodnak, mert nekünk nincs elég időnk rá. A nagyszülők perspektívát adnak a gyermeknek. Annak a jelei, hogy a szűk családon kívül is van számukra élet és szeretet. Ez pedig sokkal többet jelent, mint az a néhány tanács, amit el kell szenvednünk, vagy az a pár csoki, amivel több jut most a gyermekeinknek.
S még egy erényt is megtanulnak a szeretett nagyszülők által: az idősek tiszteletét, amit megint nem lehet könyvből, vagy elmondás alapján megtanulni. A társadalmi együttéléshez, a társadalmi kohézióhoz elengedhetetlen, hogy lássuk az idősek szerepét a családunkban. A kutatások alapján az a tény, hogy a nők várható életkora jóval meghaladja a reprodukcióra alkalmas időszakot, önmagában azt jelenti, hogy a nagyszülőkre még fontos társadalmi szerep vár a gyerekszülés korán túl is. Élvezzük hát a nagyszülők ezen szerepét és segítsük hozzá gyermekeinket a nagyszülőkkel kapcsolatos élményekhez. Hosszú és rövid távon is nagyon sokat segítünk nekik vele!
Ha tetszett ez a bejegyzés és érdekelnek további ötleteink, híreink a készségfejlesztés, olvasás előkészítés, a magyar kultúra megőrzése, a közös játék során témákban ITT feliratkozhatsz a hírlevelünkre.