Az utóbbi idők kedvenc olvasmányaim között mindenképpen ott vannak Kádár Annamária: Mesepszichológia című könyvei. A világnak bizony nagy hasznára válna az a varázslatos látásmód, amit ő képvisel, s az a gyermeki rácsodálkozás, amit olyan jó volna megőrizni felnőtt korunkra is. Én sem tudnám jobban megfogalmazni azt, hogy mi mindent tanul meg a gyermekek egy életre szólóan az óvodában, mint az az idézet, amit az ő könyvében találtam Robert Fulghum, amerikai lelkésztől.
“Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:
Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bánts másokat! Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk. Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is a műanyag pohárban – mind meghalnak egyszer. Mi is. És emlékezz az első szóra, amelyet megtanultál – a legfontosabbikra -: nézd!” (Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes)
A legfontosabb szabályok alapjai az óvodában rakódnak le. A társas kapcsolatok, a személyes higiénia, a mindennapos rutin, a világhoz való viszonyulás szabályai alapozódnak meg az óvodai játékok, együttlétek, mesélés, éneklés, étkezések, kirándulások, megfigyelések és egyéb programok során. Az óvodában még jut elegendő figyelem minden gyermekre, mert a “tananyag” amit el kell sajátítani, az maga az életre nevelés. Így hamar kiderül, ha valaki ebben a folyamatban más, több, vagy megkülönböztetett figyelmet igényel, amit az óvónők igyekeznek számára biztosítani. Az érzelmi nevelés a legfontosabb cél, és eszköz is egyben, hiszen az érzelmi intelligencia kialakítása és fejlesztése az óvodai évek legfontosabb célkitűzése.
Ennek része az önbizalom és az önértékelés fejlesztése, valamint az érzelmek felismerése és kifejezésük elősegítése is.Mindez, valamint az együttműködő képesség, és az empátia is az óvodában közös játékokkal fejleszthető, ami a kisgyermekek életre nevelését segíti.
Az érzelmek kifejezésére szolgáló játékokból hamarosan egy csokorra való gyűjteménnyel kedveskedünk nektek. Addig is beszélgessetek el a gyermekeitekkel, hogy mit éreznek a közös játékok során, mi az, amitől félnek, mi az, amit várnak és mi az, aminek a legjobban örülnek mostanában. Az érzelmek kifejezésének képességét ezekkel a beszélgetésekkel segíthetitek elő.