A metrón utazva egy ilyen hirdetésre lettem figyelmes:

Beszéljünk az érzelmekről!
Beszéljünk az érzelmekről!

A képen a felirat: “Beszéljünk az érzelmeinkről!” Minden kisgyermek számára fontos, hogy legyenek szavai az érzelmeire. Egy korábbi cikkünkben már írtunk ennek fontosságáról, most pedig néhány tippet adunk közre arra vonatkozólag, hogyan tudod ezeket a szavakat neki megtanítani. 

Legyenek szavaitok az érzelmek kifejezésére

A képen a kérdések jó útmutatók: Mitől leszel szomorú? Mitől félsz? Hogyan éreztél ma? Szerinted hogy érzi magát a másik ember? Amikor mérges vagyok, akkor jobban teszem, ha … és: Mitől vagy boldog? Ezek a kérdések legyenek részei mindennapjaitoknak, ha már jól beszél gyermeked. (Ha még nem, akkor a következő részben sorolunk fel tippeket.) Fontos, hogy szavakkal ki tudja fejezni, ahogyan érez, mert ha kibeszéli magából ezeket az érzelmeket azzal, hogy megfogalmazza, megnevezi, máris kezelhetőbbé válik számára az érzelem. Ugyanakkor tőled is támogatásra találhat, amint ki tudta fejezni az érzelmeit. Addig csak a találgatás, vagy a kérdezgetés marad, ami frusztrációt okozhat benned, benne, vagy mindkettőtökben. De ha meg tudjátok beszélni, akkor támogatni is tudod az adott érzelem megélésében. 

Gondoljunk az érzelmekre úgy, mint átmeneti hangulatváltozásokra, amik jönnek-mennek az életünkben. Nincs rossz érzelem. Nincs olyan érzelem, amit nem szabad, vagy nem jó megélni. Minél inkább elősegítjük gyermekünkben, hogy megélje érzéseit, annál, gazdagabb érzelmi világgal fog rendelkezni és annál megengedőbb lesz magával szemben érzelmei megélésében. Annál jobban fogja tudni kezelni érzemeit később magától is. Ebből következik, hogy ne próbáld meg elnyomni benne ezt vagy azt az érzelmet azért, mert próbálnád mondjuk megóvni a fájdalomtól. “Ne sírjál!” szoktuk mondani a kisgyerekeknek, pedig fontos az a képessége, hogy sírni tud, hogy fájdalmat tud érezni és ki is tudja fejezni azt. Az érzelmei kifejezésével azt is megtanulja, hogy tegye át magát rajtuk, hogyan kezelje azokat – ez pedig egy életre szóló, fontos tudás.

Fontos, hogy soha ne kicsinyeld le az érzéseit. Ne mondd neki pl., hogy “Ugyan már, az nem úgy volt, … vagy nem fontos…, vagy nem érezhettél úgy….! A legfontosabb itt is, mint minden gyermeknevelési kérdésben, hogy támogató jelenlétet kapjon tőled. Akkor is, ha nem értesz egyet vele, próbáld meg megérteni, miért mondja, amit mond. Támogatásod, a beléd vetett bizalmat erősíti és a beléd vetett bizalom az alapja mindenki máshoz fűződő kapcsolatának. Magyarul ha benned nem bízhat, másban sem fog tudni megbízni. 

Első szavak az érzelmekre 

Az első szavakat megtaníthatod neki úgy, ha kimondod, megnevezed az érzelmet akkor, amikor érzi. Valahogy így: 

– Látom, szomorú vagy. Mi történt? Mitől szomorodtál el? 

– Milyen jó, hogy ilyen vidám vagy! 

– Félsz most? Mitől félsz? 

– Látom, dühös vagy. Mitől lettél mérges? 

– Meglepődtél, ugye? 

Amikor az érzelmeket megnevezed, éld is át vele, ne legyen az az első reakciód, hogy nem kell félni, vagy ne legyél dühös, ne érezz így, vagy úgy. Abból csak annyit ért meg gyermeked, hogy amit érez, az nem valós, nem helyénvaló. Ehelyett hagyd, hogy megélje, átélje az érzelmeit, és a legjobb, ha ki is tudja fejezni azokat. Az érzelmeit akkor fogja tudni megérteni, ha meg is tudja élni őket, ebben bátoríts őt és adj szavakat rá a szájába. 

Ehhez segítségül hívhatsz egy plüssállatot, vagy egy mesekaraktert. Ha olvasol neki és a mesehős érzelmet él meg, kérdezt meg tőle: “Hogy érez most a maci szerinted?” Mi történt vele, ami ezt az érzést váltotta ki belőle? Te is szoktál hasonló módon érezni? Olyankor mit csinálsz?” Beszélgessetek az érzelmekről, hogy legyenek szavai rá, legyen gyakorlata abban, hogy kifejezze azokat. Ezzel nem csak most segítesz neki, de később, kamaszkorban, társas kapcsolataiban sokkal sikeresebb lehet, ha ki tudja beszélni magából az érzelmeit. 

Az érzelmek kezelése

Megbeszélhettek technikákat arra, hogyan tud egy-egy érzelmet kezelni. A düh kifejeződésére például be lehet vezetni a düh párnát, amit következmények nélkül öklözhet, vagy lehet egy olyan sarka, ahova visszavonulhat, ha biztonságra vágyik. Számíts rá, hogy az első néhány évben te leszel érzelmei első számú célpontja, egyben kiváltója is érzelmeinek, hiszen a világ közepe is te vagy számára. Amint társas kapcsolatai elindulnak, a közösségbe kerülés kapcsán, kinyílik számára a világ és szembesül mások érzelmeivel, valamint saját érzelmeivel, amiket megél társas kapcsolatai során. Ha addig megtanulta, hogy az érzelmei természetes dolgok, és természetes módon változnak, könnyen átlendül majd egy-egy negatív érzelmen, mert van rá mintája, hogyan kezelje. Ha pedig vannak már rá szavai, akkor könnyebben tudja azokat kibeszélni magából, megértetni társaival és megérteni maga is, hogy min megy keresztül. 

Ha saját érzelmeivel jó kapcsolata van, akkor mások érzelmeit is hamarabb megérti. A fent leírtak követése egy magasabb érzelmi intelligenciát eredményez, aminek következtében másokkal is empatikusabb lesz, így sikeresebb lesz társas kapcsolataiban, így a hozzád fűződő hosszú távú kapcsolatában is. 

Az érzelmeken dolgozni tehát a fejlesztésnek egy fontos része, erre is érdemes odafigyelned, ha boldog felnőttet szeretnél faragni gyermekedből.