Hány éves korban lehet kezdeni a közös olvasást? És mit tegyél, ha gyermeked elutasítja a könyvet? Ilyen és hasonló kérdésekre keressük a válaszokat a következő cikkben

Sokan kérdezik tőlem mostanában, hogy hány éves kortól lehet kezdeni a szókimondókázást. Alapvetően már egy éves kortól ajánljuk, akkorra tehető ugyanis a legtöbb gyermeknél a járás indulása, amely mérföldkő után a beszéd elindulása várható. Ebben a fejlődési szakaszban nagy segítségedre lehet a SzóKiMondóka játékcsomagja, mert több módon segíti a beszédfejlődés beindítását, amiről bővebben itt olvashatsz.

A közös olvasás kialakításával azonban nem kell megvárnod még az egy éves kort sem. Sőt, a tapasztalatok azt mutatják, hogy minél hamarabb kezditek el közösen nézni a könyvet, annál fogékonyabb lesz rá gyermeked. Már a bölcsőben a feje köré rakhatsz egy leporellót, hogy nézze a képeket, a könyvoldalakat. Azaz már az újszülött első hónapjaiban megmutathatod neki a könyvet. A másik, amit megtehetsz, hogy öledbe veszed gyermeked és úgy teszel magatok elé egy könyvet. Ez lehet egy színes mondókás könyv amiből felolvasod és eljátsszátok közösen a mondókát, de mesét is olvashatsz így neki, hiszen minden érzékszervével tanul gyermeked a világról. Akár újságot is olvashatsz még ebben az életkorban neki, nem számít, hogy nem érti a szöveget, a közös élmény a fontos, hogy az öledben ülve hallgat téged, míg együtt nézitek az előttetek levő oldalakat. Megmutathatod neki az oldalon szereplő színes képeket, kérdéseket tehetsz fel neki, mindezzel hozzászoktatod őt (és magadat is) a közös olvasáshoz. Erre különösen alkalmasak a SzóKiMondóka képes tördeléssel készült mesekönyvei, mert a mese legfontosabb szavai a képeken is megjelennek így akár gyermeked mondhatja ki a kép alapján a mesében soron következő szót.

Körülbelül hat hónapos korától, mikor már biztosan ül gyermeked, az ölbéli olvasás során még közelebb kerülhet hozzá a könyv: megfoghatja a könyv lapjait, megmutathajta rajta maga, hogy hol van a maci, kacsa, stb. A közös, interaktív foglalkozások elmaradhatatlan része lehet a könyv és akár az első szavak kimondásának, a beszédkísérletek elindításának eszközévé is válhat. Válassza ki ő azt a könyvet, amit közösen néztek meg. Ha már megy a közös nézegetés, jöhet a közös olvasás, de csak lassan, fokozatosan és nagyon fontos, hogy neki olvasd, vedd fel vele időnként a szemkontaktust, kérdezz vissza, ne érezze úgy, hogy elhagytad őt a könyv kedvéért. Amennyire csak lehet, vondd be az olvasásba, kérdezz vissza, hol van ez, hol van az, mi történt, stb. Pár mondat felolvasása után össze is foglalhatod neki a történteket és csak lassan, fokozatosan növeld a felolvasások idejét. És persze: ne feledd el megdícsérni, ha megcsinálja, vagy megpróbálja megcsinálni, amire kéred. 

Ha úgy érzed, gyermeked elutasítja a könyvet

Ha nem használtátok eddig a könyvet és úgy érzed, gyermeked elutasítja, amikor olvasol neki, akkor a következőképpen próbáld vele megszerettetni az olvasást: vedd az öledbe, játsszatok, csiklandozzad, szeretgessed, játsszátok el kedvenc mondókátok. Amikor ezen túlvagytok, vedd elő azt a képeskönyvet, amiről úgy gondolod, leginkább le fogja kötni a képeivel. Érdekesen, izgatottan mesélj neki a képekről, 1-2 mondat után lépj tovább a következő oldalra, egyelőre ne olvass, hanem saját szavaiddal mondd el a mesét, vagy még inkább, ami történik a képeken. Ha továbbra is rá fókuszálsz és gyermekedre hangolódva határozod meg a foglalkozás ritmusát és hosszát, akkor jó eséllyel fog előbb-utóbb érdeklődést mutatni a könyv iránt.   

Mindig ő maradjon a fókuszban, ne a könyv és érezze, hogy a könyv is csak az ő szórakoztatására kerül be a képbe, nem azért, hogy tőle vonja el a te figyelmedet. A könyvre is igaz, hogy minél hamarabb kezdesz vele foglalkozni, annál könnyebben fogadja el, de sohasem túl késő megszerettetni vele a könyvet, a mesét, az olvasást. Igazi kincs, amire így leltek, hiszen a mesék szárnyán fog fantáziája kiteljesedni, az pedig elengedhetetlen problémamegoldó képessége kialakulásához, érzelmei megéléséhez, szókincse fejlődéséhez és empátiája kialakulásához is.

Mindig lehet újra és újra próbálkozni a fentiek alapján a könyv megszerettetésével, a lényeg, hogy azt szeretettel, türelemmel tedd és gyermeked maradjon figyelmed középpontjában, ne a könyv, vagy az olvasás megszerettetése. Ha vele foglalkozol és így kerül elő a könyv, az ő szórakoztatására, előbb-utóbb rájön, hogy az is az öröm forrása számára.

Csodás közös olvasgatást!

Nézd meg a bejegyzés videóváltozatát a SzóKiMondóka Facebook oldalán: