Az érzelmek kifejezésének célja gyermekkorban, hogy a gyermekek maguk jobban megértsék, hogy mit éreznek. Idővel rájönnek majd, hogy mi váltja ki belőlük azokat a bizonyos érzéseket, s hamarosan megtanulják azt is, hogyan tudják kezelni érzelmeiket.Kisgyerekekkel egy hosszú út eljutni onnan, hogy frusztráció esetén tombol és dobál (kiönti az ételt, csúnyán beszél, stb.) addig, hogy ilyenkor le tudja magát csillapítani és megfelelő módokon, szavakkal fejezze ki az érzelmeit. Abban szeretnénk nektek segíteni, hogy ez az út elviselhetőbb, rövidebb és játékosabb legyen.
A múlt heti blogbejegyzésünkben egy csokorra való játékot ígértünk nektek, amelyek az érzelmek kifejezését segítik elő:
1. Csináljunk érzelem táblát
Egy nagy lapra rajzoljuk fel azokat az érzelmeket, amiket ismerünk, felismerünk magunkban, és amiket gyakran érzünk: boldogság, büszkeség, szomorúság, kíváncsiság, düh, közönyösség, stb.
Beszéljük meg ezeknek a jelentését a gyerekekkel, mondjanak rá példákat, mikor éreznek ilyen módon. Majd minden nap azonos időpontban – pl. reggeli ébredés után, vagy amikor hazajönnek az óvodából, megállunk a tábla előtt és eldöntjük, magunkba nézve, hogy hogyan érzünk éppen most. Gyermekünk rajzolja be magát az érzelmi táblára, vagy használhatunk egy sok zsebes fali akasztót is, aminek a zsebébe teszi be aznap a nevét.
Egy nagy óra számlapjára is feltüntethetjük a különböző érzelmeket és a mutatót irányítja az aktuális érzelmére.
2. Beszélgessünk, írjuk fel egy papírra, hogy mitől fél gyermekünk
Játsszuk el azt a jelenetet, mintha bekövetkezne a félelme. Sokszor kimondani és megjeleníteni a félelmeket már egy óriási lépés a feloldásuk felé vezető úton. Éjszakai szörnyektől sok kisgyermek fél, a sajátjaimnak időnként hozok olyan vásárfiát, ha utazom, ami megvédi őket éjszaka. A varázslatos gondolkodásmódjuknak köszönhetően működik a csoda: a kis állat, báb, figura tényleg biztonságot ad nekik az éj sötétjében.
3. Dühpárna
Óvodai felhasználásra lett kitalálva, de szerintem otthoni körülmények közt is működik. Egy párnára festhetünk dühös arcot, vagy kinevezhetjük düh párnának a színe alapján is. Ha gyermekünk dühös lesz, adjuk a kezébe, hogy csapjon rá, vágja földhöz. Ezzel megtanulja, hogy nem az érzelmével van a baj ilyenkor, a düh természetes velejárója emberi mivoltunknak, hanem csak a megfelelő kifejezésmódokat kell ilyenkor megtanulnia, elsajátítania.
4. Puha fészek
Alakítsunk ki egy puha sarkot párnákkal, takaróval a lakásban, (vagy az óvodában) ahova bebújhatnak a gyerekek, akik éppen félnek és bátorságot meríthetnek az ott lakó bátor plüssállatokból.
Ha nektek is vannak jól bevált játékaitok, akkor küldjétek el nekünk. Összefoglalva nagyon fontos, hogy az érzelmeik megélésére teret biztosítsunk a gyermekeknek, megtanítsuk őket, hogyan tudják megfogalmazni, kimondani érzéseiket, s végül hogyan tudják kezelni őket, hogy ne kerítsék hatalmukba őket szélsőséges érzelmeik. Az érzelmi intelligencia, azon belül pedig maga az érzékenység nagyon fontos kincs, amit gyermekünknek adhatunk, segítsük őt ezen a téren is fejlődni.