Sokat olvastam már arról, hogy mennyire fontos, hogy fejből meséljünk a gyereknek. Igen ám, de eltekintve néhány túlságosan lerágott csont mesétől (mint pl. a Piroska és a farkas) nem igen tudtam élő szóban visszaadni mozgalmas, izgalmas és tartalmas meséket. Vagy legalább is nem tudtam, hogy menne-e, így meg sem próbáltam, mert nem akartam felsülni. Alapvetően tartózkodtam a szabad mesétől, vagy csak nagy ritkán, jobb híján került rá sor a gyerekekkel. 

Aztán egyik este akkor kérték a mesét, mkor már nem fért bele az időbe, hogy elővegyem az aktuális esti mesés könyvet és felolvassak, ehelyett csalimesét kezdtem mondani róluk. Tágra nyílt szemmel figyeltek, mert róluk szólt a mese. Nagyokat nevettek és bele is szóltak, hogy ez nem is úgy volt, mert ez történt, meg az történt. Olyankor újra nekifutottam a bonyodalomnak, vagy tettem bele még egy csavart. Számomra nagyon felszabadítólag hatott a mesélés ezen módja, nyilván amiatt is, mert nem gondoltam volna, hogy képes vagyok rá. 

Milyen előnyei vannak a szabad mesének? 

1. Nem kell hozzá könyv 

Igen, így akkor is alkalmazható, ha nincs a kezed ügyében egy mesekönyv, vagy a körülmények nem alkalmasak az olvasásra. 

2. Testre szabható 

Beépíthető minden, ami aznap történt a gyerkőccel, amin esetleg még jár az agya, vagy szeretnéd, hogy megmaradna neki a mai napból. 

3. Garatáltan személyes 

Róla szól, így teljesen személyes, egyéni lesz az élmény. Erre jobban figyel, és jobban meg is marad neki az a mese, aminek a szereplője ő maga, ezzel segíted az őt ért események feldolgozását. 

4. Ők is beleszólhatnak 

 Nem csak a te narratívádról szól az esti mese, hanem mivel a gyerekek a szereplői a mesének, bele is szólhatnak és tovább szőhetik a mese fonalát. 

5. Erősíti a nyelvi kreativitást 

A mesélőben feltétlen, de a szabad mese hatása nem áll meg itt, hanem a hallgatókban is erősíti a mesélés készségét. A példamutatás és a részvétel útján is. Nekem is óriási élmény volt a szabad mese, főleg mert fogalmam sem volt, hogy képes vagyok rá. 

6. Humort tesz hozzá a meséhez 

Nehéz gyerekeknek magukról mesélni anélkül, hogy tréfára ne vennénk a dolgot. A humor feldobja a hangulatot, oldja az érzelmeket és önreflexiónak is jó táptalaja. A szabad mesék nagyobb eséllyel humorosak, mint a könyvbéliek és újra lehet bennük élni a nap legvidámabb pillanatait is. 

Hogyan kezdj neki a szabad mesének? 

Nagyon egyszerű a recept, mint minden mesének ennek is legyen bevezetése, bonyodalma és befejezése. A biztonság kedvéért kezd a jól bevált “Egyszer volt, hol nem volt…”  formulával. Aztán jöjjenek a szereplők: a gyermekek nevei, akik hallgatják a mesét. Jót tesz a lendületnek, ha már előre kitalálod, hogy mégis melyik részletét szeretnéd a napnak elmesélni. Jöhetnek az aprólékos, leíró részletek, az érzékszerveket bevonó leírások, a túlzások és nagyotmondások is. Hívd segítségül a vicces szófordulatokat, a szólásokat, közmondásokat, mert ezzel még élőbbé, de meseibbé is teszed az elbeszélést, valamint a nyelvi készségeket is fejleszted vele. 

Ha követed ezt a receptet tágra nyílt szemeket és tátott szájokat láthatsz a gyerek(ek)en, ahogyan a lélegzetét is visszafojtva figyel(nek). Jobban leköti mint bármely könyvből olvasott mese. Hát még, ha kitalálod, hogyan vondd be a mesébe! Fejezze be a mondatot ő, amit úgy kezdesz, hogy “És aztán….”. Akkor biztos, hogy a számára legizgalmasabb részlet fog következni a napból. 

A végére pedig kerekítsd le, biggyesz oda egy tanulságot, vagy kérd meg, hogy fejezze be ő a záró mondatatot: “És végül….”. 

Lehet, hogy másnap este is a polcon marad a mesekönyv és folytatjátok a közös mesélést a család mindennapjairól. Miközben tanultok egymásról és remekül szórakoztok. 

Na, meggyőztelek? Próbáld ki és írd meg tapasztalataidat! 

Nézd meg a bejegyzés videóváltozatát a SzóKiMondóka Facebook oldaláról: