Sok gyermek nem fogadja el pici korban a cumit, mi persze bőszen próbáljuk meg újra és újra a szájába tenni, ha sír. Az anyukák úgy vannak kódolva, hogy csináljanak valamit, ha a gyermek sír. Hiszen azzal jelzi, ha valami baja van: ha éhes, ha fáj a hasa, ha tele a pelus, stb. Igen ám, de van, hogy akkor is sír, amikor mindennek rendben kellene lennie és bosszantó, hogy nem tudjuk kitalálni, és orvosolni az okát.
Nos, a kisbabák sokat sírnak, ez tény. És persze mi mindent megteszünk, amit csak lehet az ellátásuk körül, de el kell fogadjuk, hogy akkor is sírnak, ha éppen minden rendben van. Valahogy túl kell lépnünk azon, hogy nem tudjuk hallgatni a sírását, mert különben idegesen körülöttük forgolódó anyuka lesz belőlünk ahelyett, hogy a picinek segítenénk megtalálni a helyét mellettünk, ami az élet normális rendje. És ha nem kell neki a cumi, fogadjuk el, ne erőltessük. Nem kell később leszoktatnunk róla.
Milyen életkorig fogadható el a cumizás?
Sokan nem szabnak ennek határt, vagy éppen eleve elutasítják ezt a fajta lecsendesítő eszközt. Logopédusok szerint, legkésőbb a beszédfejlődés megindulásakor érdemes elhagyni ezt a szájban lakozó gumi és műanyag darabot. Mert visszaveti a beszédet, elcsendesíti a gyermeket, mikor neki már a verbális önkifejezésen kellene ügyködnie. Tehát úgy egy éves kortól. Fogorvosok szerint még korábban, az első fogak megjelenésekor, mert a rendszeres cumizás befolyásolja a fogak növekedését.
A minap egy 6 éves forma kislányt láttam cumizni. Szájában a két első fogsora közt nagy lyuk tátongott. Az már nem csak a beszédét veti vissza, de a táplálkozásban is rosszat tesz, ha nem jól megrágott étel jut a gyomrába, mert fogsorai nem záródnak rendesen. Drága fogászati és szájsebészeti kezelések kellenek már ilyenkor a következmények elhárítására.
Magam sem vagyok sokkal különb, nálunk is nagy harc volt a cumi körül. Különböző korú gyermekeimtől más-más időszakban próbáltam megvonni a cumit, a vége az lett, hogy éjjel a nagyobb kivette a kisebb szájából és azzal aludt. Kidobtam hát egyszer csak az összest, és a viseltem, kb. egy hétig a következményeket. Milyen nehéz nekünk rövid távú hátrányokat bevállalnunk a hosszú távú előnyök érdekében. Pedig erre a hozzáállásra később a munkánkban, a tanulásban, mindenhol szükségünk lesz: bevállaljuk, hogy most fáj azért, hogy egy magasabb szintre emelkedhessünk, például megszabaduljunk a cumitól, ami pöszeséget, száj körüli izomrenyheséget, természetellenesen növekedő fogsort és néma gyerekeket eredményez.
Nincsen nagy baj a cumival, csak időben abba kell tudni hagyni. Mielőtt ártalmas függőséggé válna. S ha arra várunk, hogy gyermekünk majd magától elhagyja: az nem fog megtörténni, segítenünk kell neki ebben. Minél tovább használja, annál nehezebb lesz neki megválnia tőle.
Mi elástuk a kertben őket, hogy cumifák nőjenek belőle. Van, ahol most született kisbabáknak adják át a cumit. Vagy becsomagolják és elküldik távoli országokba. Esetleg elviszi a Mikulás, a Jézuska, és hoz helyette mást. Rengeteg ötlet van erre is, sok erőt, és kitartást a megvalósításhoz!
Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló cikkeket a témában, esetleg érdekelnek további ötleteink, híreink a készségfejlesztés, olvasás előkészítés, a magyar kultúra megőrzése, a közös játék során témákban ITT feliratkozhatsz a hírlevelünkre.