Saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy nem egyszerű egy kisebbségi nyelv megőrzése a családban, főleg ha vegyes házasságban élünk és a többségi nyelv pedig egy olyan világnyelv, amit nagyjából mindenki megért. Ezért amit csak lehet, bevetek a cél érdekében.
A gyerekek hétvégenként magyar iskolába járnak, de emellett igyekszem minél több magyar programra is elvinni őket. Ebből a szempontból a szervezett programok jobbak, mert ha barátokkal találkoznak, akkor már a többségi nyelven fognak beszélni, ez szinte egészen biztos. Nem azért nem beszélnek magyarul, mert nem tudnak, hanem lélektanilag ösztönösen a többséghez akarnak tartozni. A szervezett programokon legalább a programok erejéig hallják a magyar nyelvet, ilyen lehet egy színjátszó csoport, a cserkészet, vagy egy színi előadás például.
Emellett pedig rengeteg magyar könyvük van, amiből rendszeresen olvasok is nekik. Én személy szerint csak magyarul beszélek hozzájuk. Tartjuk a kapcsolatot a magyar rokonokkal. Velük beszélgetve pedig a gyerekek is beszámolnak mindennapjaikról. Úgy érzem azonban, hogy ez még mindig nem elég.
Passzív nyelvtudásuk van. Tehát értik, de alig használják a nyelvet. Éppen ezért, – ahogy tavaly is – a nyarat Magyarországon fogjuk tölteni, hogy biztosítani tudjam számukra a magyar nyelvi környezetet. Tavaly két hónap kellett hozzá, hogy egymás közt otthon az angolról magyarra váltsanak.
Ami megoldaná ezt a fajta problémát az a magyar nyelvi közösség biztosítása lenne külföldön. De már olyankor, amikor már megértik, hogy a kisebbségi nyelvet érdemes használni is.
Erre volt 7 éves lányomnak egy felismerése New York metróján. Oroszul hallott beszélni egy anyát a lányához és megjegyezte, hogy ők sem angolul beszélnek. ,,Ez New York.” – mondtam neki – ,,itt mindenki idegen nyelven beszél.” – ,,Aha” – mondta. – ,,Akkor mi is beszélhetünk magyarul.”
Azt viszont elmondhatom, hogy sok korábbi elhatározásomat kellett már rugalmasan kezelnem: pl. azt, hogy nem olvasok nekik angol könyvet. Nos, amit hazahoznak az iskolából házi feladatnak, az angolul van és tudom nem tanul meg olvasni attól, ha lefordítom neki, – mert nem azt látja leírva, amit hall. Apa sincs ilyenkor mindig kéznél, hogy vele olvassanak angolul. A fejlesztő játékok, programok, mind angolul vannak. Fel kell hát kössem a gatyámat, ha kitartok azon elhatározásom mellett, hogy szépen beszéljenek (olvassanak és írjanak) a gyermekeim magyarul is. De tudom, hogy nem lehetetlen, csak az a néhány év nehéz, amikor még ellenállnak, mert nem látják az értelmét.
Egyelőre arra fókuszálok a mindennapok során, hogy azok a szavak, amiket az iskolában megtanulnak (osztás, szorzás, trapéz, rombusz, szitakötő, stb.) – meglegyen nekik magyarul is. A szókincs egyensúlyban tartása a célom, s hogy ezzel együtt rávegyemőket magyar mondatok megformálására. Amit angolul mondanak, lefordítom nekik magyarra és magyarul válaszolok. A nagyobbnak pedig igyekszem a figyelmét felhívni szójátékokra, nyelvi játékokra, versekre, hogy idővel értékelje a nyelv szépségeités megértse, az anyja miért nyaggatja annyit.
Örömmel venném, ha leírnátok a praktikákat, ötleteiteket, amivel lehet még segíteni idegenben a gyermekek nyelvi fejlesztését!