A SzóKiMondóka játékcsomagjainak szerves részét képezik a mozgással kísért mondókák, amelyek a beszédfejlesztés mellett a mozgáskoordinációt is elősegítik. A mozgás emellett hozzásegít ahhoz, hogy gyermekünk és mi is könnyebben megtanuljuk ezeket a dalokat, mondókákat. Gyermekeink nem csak a mondóka ritmusát élvezik, hanem a mozgással járó mondókák örömet is okoznak. Miközben közelebb kerülünk egymáshoz, kapcsolatunk mélyül. De nem csupán a szülő joga és kiváltsága a mondókázás – mivel rövid idő alatt megtöri a jeget köztünk és a kicsi közt – remekül alkalmas a nagyszülők bevonására, a nagybácsik, nagynénik, ritkán látott rokonokhoz fűződő kapcsolat elmélyítésére is. 

A lovagoltató mondókák nagy kedvenceink:

A gyermek az ölünkbe ül, derekát megfogjuk, lábainkat pedig fel-le mozgatjuk a mondókát ismételgetve egyre gyorsabban.

Gyí, paci, paripa,

Nem messze van Kanizsa,

Odaérünk délre,

Libapecsenyére.

A ritmusnak nagy szerepe van a beszéd kialakulásában. Ezt a belső ritmust erősítik a mondókák. Mozgással kísérve pedig még erőteljesebb a hatás, hiszen több érzékszerven keresztül érkezik gyermekünkhöz az információ. Ezért párosítunk a szavakhoz mi is mozgásokat a SzóKiMondókánál: Hol a szád? illetve vonunk be több érzékszervet a kisfilmeken keresztül (látás, hallás, beszéd, mozgás, tapintás). Íme, egy mondóka a Család fejezetből, amivel lehet gyakorolni a testrészeket, jobb és bal kezünk megnevezését. A mondóka alatt a szóban forgó testrészek megmutatása a feladat: 

Ez a szemem, ez a szám,page-23 másolata

Ez pedig az orrocskám.

Jobbra-balra két karom, 

Forgatom, ha akarom. 

Két lábamon megállok, 

Ha akarok, ugrálok! 

 

Másik nagy kedvencünk az orr-összedugós mondóka. Orrainkat összeérintve jobbra-balra mozgatjuk a fejünket a gyermekével ellentétes irányba, az utolsó sorra kétszer olyan gyorsan, mint előtte: 

Én is pisze

mondókákte is pisze, 

gyere pisze, 

vesszünk össze!          Ezt a mondókát, a hozzá tartozó kottával a Testrészek mesesorozat 3. részében találod meg, az Orr és fül kötetben. 

A csikizős mondókáknál viszont nincsen jobb. Ez a mondóka alkalmat ad arra, hogy ujjunkkal barangoljunk a kicsi testén, kitapasztalva, hogy hol a legcsikisebb: 

Kerekecske dombocska, 

Itt szalad a nyulacska.

Erre szalad, itt megáll, 

itt egy körutat csinál. 

Ide bújik, ide be,

Kicsi gyerek ingébe! 

mozgásos mondóka   Szeretnél több mondókát?  Kattints át erre az oldalra! 

Az én gyerekeim imádják a csikiharcot, ami abból áll, hogy mindenki mindenkit csikiz, ahol ér. Egy dologra kell csak figyelni, hogy ne vaduljon el a játék, ami három gyermekkel nálunk gyakran megesik. 

És ami már a három hónapos kislányomat is hangos kacajra fakasztotta, és teszi azóta is, rendületlenül: 

Ákom-bákom házikó (ujjainkkal lefele vándorlunk a lábán) 

Mi ez? (megszagoljuk a baba lábát) 

Büdi lábikó! (elfintorodunk) 

A vicces arckifejezés, az undor – amit nem gyakran lát az arcunkon, és szokatlan is számukra -, mindig megnevetteti a gyerekeimet. 7 éves Zoé lányom 3 hónapos korától, egészen a mai napig imádja ezt a mondókát. Nem tudnék még egy olyan viccet, tréfát, időtálló humort mondani, ami felvenné ezzel a versenyt. 

Ha tetszett ez a bejegyzés és érdekelnek további ötleteink, híreink a készségfejlesztés, olvasás előkészítés, a magyar kultúra megőrzése,  a közös játék során témákban ITT feliratkozhatsz a hírlevelünkre.