,,A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” Ennek az idézetnek az első felét boncolgattam előző blogbejegyzésünkben, konkrétan, hogy mit jelentenek a gyökerek ebben az összefüggésben. A konklúzió röviden ennyi: család, kultúra és szeretet. E (legalább) három tényező az alap, a termőtalaj, amelyekben gyökerezve gyermekünk megfelelően növekedhet.
De mit jelentenek a szárnyak? Ezen gondolkodva megint három minőség jutott eszembe. Elsőre a fantázia, ami szabadon szárnyal, hiszen talán semmi nem olyan kötetlen, mint a gyermeki képzelet. Megnyugtató, hogy megint nem kell, hogy megtanítsuk gyermekünknek ezt a képességet, hisz többnyire velük születik. Elegendő, ha ügyelünk, hogy ne irtsuk ki belőlük logikus magyarázatokkal és “Az nem úgy van!” kijelentésekkel. Tápláljuk fantáziájukat mesékkel, igaz és kitalált történetekkel, a csodákra való fogékonysággal, szerepjátékokkal.
A második, ami nekem a fantáziáról eszembe jutott, azok a szavak. A szavak világa és az önkifejezés képessége az, amire gyermekünknek szüksége lesz ahhoz, hogy a fantáziavilágát megélje, megragadja, s oda másokat is meghívva társas játékká fejlessze. A világhoz szavakkal kapcsolódni, ez a SzóKiMondóka célkitűzése is. Azért használunk szavakat, hogy leírhassuk elképzeléseinket, vágyainkat, érzelmeinket, céljainkat, s másokkal megvitatva közös célokká fejleszthessük azokat. A szavak magukban hordozzák ugyan jelentésüket, de a gyermekek saját képzettársításai során telnek meg tartalommal, ami maga a beszédtanulás folyamata. Ellentétben a képekkel, amik egy kész világot hoznak el a gyermekeknek, ami lehet persze kedves és esztétikus is, mégis kívülről jön, nem saját termés.
A szárnyak harmadik jelentése az önmegvalósítás, az álmok megélése és megvalósítása. Annak a hitnek a gyermekekbe való elültetése, hogy bármi lehet belőlük, ha kitartóak az álmaik megvalósításában. Repülhetnek és boldogok lehetnek, akármilyen foglalkozást is választanak maguknak, mindaddig, amíg saját belső vágyaikat követik és őszinték magukkal szemben. Mi több kellhet ennél a boldog élethez?
A tudat, hogy valahol mélyen minden emberhez kötődünk, mert egy az eredetünk, biztos gyökereket ad nekünk. A családunk tisztelete, a kultúránk, a hagyományaink, amik kapaszkodót adnak a modern társadalom útvesztőiben, ahol az értékek nem mindig valódi értékek. Vagy folyton megkérdőjeleződnek. A szeretet, mint alapérték, s az ezen talajon felnövő és határokat átlépő fantázia, önkifejezés és önmegvalósítás – ezek azok a dolgok, amelyeket ha sikerült gyermekeink számára biztosítani, akkor már megtettük, ami szülői kötelességünk.