Vajon közismert tény-e, hogy beszélnünk kell gyermekünkhöz a születés pillanatától kezdve (ha addig még nem tettük) rendszeresen? Vajon minden szülő felismeri ennek fontosságát, vagy csak azok, akik tudatosan készültek gyermekük nyelvi fejlesztésére a gyerekvállalás pillanatától kezdve? Azért tettem fel így a kérdés, mert egyrészt magam is találkozom naponta olyan tévhitekkel, amelyek jól tartják magukat a köztudatban, mint például, ha külföldön élve a magyar nyelvet megőrizzük, az hátra fogja vetni a befogadó ország nyelvének elsajátítását. Másrészt, mert van olyan saját tapasztalatom, hogy kezdetben, legalább is az első gyermekhez nehéz elkezdeni beszélni. Még akkor is, ha tudom mennyire fontos ez a beszédfejlődés szempontjából, hiszen az agyammal tudom, hogy úgysem érti. S ha nem köztudott tény, hogy beszélni kell a gyermekhez, akkor hogyan lehetne azzá tenni?
Aki folyamatosan követi a blogot, tudja, hogy New Yorkban élek és három gyermek anyanyelvi fejlődéséről gondoskodom. A minap a metrón láttam itt egy hirdetést: a város hirdette, hogy BESZÉLJ A GYERMEKEDHEZ – segíted vele az agy fejlődését és gondolkodását. Olvass, énekelj neki rendszeresen! – szólt a plakát. Elgondolkodtam: Magyarországon ki kezdeményezne, ki fizetne egy ilyen hirdetést, ami a kisgyermekek egészséges fejlődését és a családi kapcsolatok erősítését célozza? Eszébe jutna a főváros vezetőségének e reklámhelyet és a plakát költségét beépíteni a költségvetésébe? Kinek állna egyáltalán érdekében ez a hirdetés? Tényleg csak civil, szülőket tömörítő szervezetek feladata lenne ez? Nem spórol vele az állam is, ha kevesebb a beszédhibás, utólagos beavatkozásra szoruló gyermek/család? Egy biztos: a SzóKiMondókánál azon dolgozunk, hogy nyilvánvaló tudássá, a közgondolkodás részévé váljon az a tény, hogy a gyermeknek úgy kell a szó, mint a kenyér, a szeretet, a tiszta pelenka. Az elején elég, ha ’’csak’’ beszélünk hozzá, de a játék a szavakkal minden korban mást jelent. Közös olvasást, mesélést, mondókázást és még folytathatnám.
Amikor gyermeked már nem baba, hanem maga is szívesen lapozgat könyveket, akkor érdemes a szavakat szókártyákon is elé tenni. Nem azért, hogy megtanuljon olvasni – a szavak írott alakja ebben az életkorban “csak” a vizuális memóriát fejleszti, ami a későbbi olvasás kialakulásának előfeltétele. Sokkal inkább abból az okból, hogy lássa, a szavaknak VAN írott alakja is, s az alapján is meg lehet különböztetni őket. Minden szónak van jelentése – ezért jók a képes szókártyák – és a jelentésük megértésével áll össze a mondanivaló- legyen az írásban, vagy szóban közölt mondandó. Ha szókártyákból kiraksz neki egy egyszerű mondatot, az olyan, mintha LEGO-ból építene egy várat. Nem látja eleinte az egyes kockákban a kész várat, de fordítva már összeáll a kép. Az egészből a részeket észreveszi, elfogadja, hogy részekből épül fel az egész, és ha a részeket meg tudja ismerni, képes lesz az egész összerakására is.
Bódi Helga pszichológus a szókártyáknak egy másik felhasználási módjára is rámutat a SzóKiMondóka útmutatójában: “A szókártyákkal közösen mesét írhattok, oda-vissza felváltva, megalkotva a mondatokat. A mese fonalát tudatosan vezetve, megtudhatod mi foglalkoztatja gyermeked, bántja-e valami, és mese formájában adhatsz megoldást a problémájára. Nem tudja elmondani szóban, mesélje el mesében!”
Így hamar megtanulja a kicsi, hogy a szavakat mondókába, dalba lehet foglalni, mesébe szőni, a szavakkal érzelmeket fejezhet ki és mi szülők felfedezzük, hogy a játékos fejlesztés nemcsak építőkockát, fajátékokat, kirakósokat jelenthet, hanem bármilyen megfoghatatlannak tűnnek, a szavakkal lehet játszani egészen kicsi kortól.
Ha tetszett ez a bejegyzés és érdekelnek ötleteink, híreink a készségfejlesztés, olvasás előkészítés, a magyar kultúra megőrzése, a közös játék során témákban ITT feliratkozhatsz a hírlevelünkre.
Hagyj üzenetet