Otthon töltöttük megint a nyarat, többek közt a gyerekek magyar nyelvi fejlődésének érdekében. A repülőjegy drága ugyan (bár az otthoni árak, a manhattanihez képest valamelyest kiegyensúlyozzák ezt a költséget), viszont mégis megéri hazamenni, – akkor is ha csupán két hónapról beszélünk- hiszen biztosítani tudom gyermekeimnek a magyar nyelvi környezetet, tudják gyakorolni a nyelvet, ismerkednek a magyar kultúrával.
A gyerekek otthon napközis táborba jártak, ahol közösségben volt alkalmuk megtapasztalni, hogy magyarul tudni miért jó. Egyfajta csodabogárként tekintettek rájuk a tanárok és a gyerekek is, ahogyan egymást közt inkább az angol nyelvet használták eleinte.
Megint a nyár végére jutottunk el oda, hogy átbillent a nyelvhasználatuk és nyugodt szívvel mondhatom őket magyar anyanyelvűnek. Visszatérve egymás közt is inkább a magyart használják, és a háromból kettő hozzám is inkább magyarul szól. A harmadik nyelvi fejlődése elmarad a többiekétől, neki minden nyelven nehéz megszólalni, ő inkább vizuális téren fejlettebb. Azért nem adom fel, és őt is meg fogom tanítani magyarul írni és olvasni.
Én is megtapasztaltam, hogy milyen külföldön élve nevelkedni. 6 és 8 éves korom közt két és fél évet töltöttünk el Afrikában, Mozambikban, ahol angol nyelvű iskolába jártunk. A magyar kolónia kb. ötven családból állt, együtt kirándultunk, ünnepeltünk, sokat jártunk össze. Ilyenkor végül mindig magyar népdalokat énekeltünk – én innen ismerem a legtöbbjét. A szülők megszervezték, hogy magyarból se maradjunk el itthoni kortársainktól. Volt, aki matekot, vagy földrajzot tanított, anyu ének-zenét és magyart oktatott a magyar gyerekeknek. Egymásnál jöttünk össze, így nem volt költsége ennek az oktatásnak. Jól jönne ez a rendszer azoknak a külföldön élő magyar, vagy részben magyar családoknak is, ahol nincsen a közelben magyar iskola.
Most én is örülnék, ha lenne a környékünkön egy másik magyar család, hasonló korú gyerekekkel – ugyanis elkezdtem őket otthon tanítani. A közösség élményét nem tudom ugyan nekik adni – azért majd visszaíratom őket valamikor a hétvégi magyar iskolába-, de egyelőre fontosnak tartom az előrehaladásukat annyira, hogy kezembe vegyem az ügyet. Hétvégén reggelente együtt tanulunk, az otthonról hozott foglalkoztató füzetekből válogatok érdeklődésüknek megfelelő feladatot. Magam is nagyon kíváncsi vagyok, mennyire lesz ez sikeres, úgyhogy, ha megengeditek, itt a blogban figyelemmel kísérem gyermekeim fejlődését.
Addig is, ha van kérdésetek, megjegyzésetek, netán csatlakoznátok ehhez a házi iskolához, írjatok bátran!