Az előző hetekben arról írtunk, hogy ,,Hogyan segíthetjük a beszédfejlődés elindulását?’’ valamint, hogy ,,hogyan bátorítsuk gyermekünket, hogyan segítsük beszédfejlődését?’’
De mit tegyünk, ha gyermekünk már beszél, vagy jól beszél? Mi a szülő további feladata?
A beszédfejlesztés olyan, mint a gyermeknevelés, szinte soha nincs vége. Persze, ha már magától olvas a gyermek, akkor a szülő hátradőlhet, megtette, amit megtehet. Az újabb szavakat már a könyvekből is felszedi a gyermek. Ugyanakkor a továbbiakban is fontos, hogy mi szépen beszéljünk hozzá, sokat beszélgessünk és új témákról is kikérjük a véleményét. Ha képes a véleményét szabatosan megfogalmazni és akár idegeneknek is elmondani, akkor elmondhatjuk, hogy jól végeztük a dolgunkat.
Mik azok a lépések, amikre ebben a fejlődési szakaszban is szükség van?
Továbbra is beszélj hozzá, sokat. Már nem fontos, hogy egyszerű mondatokat használj, vagy ugyanazok a szavak többször előjöjjenek egymás után több mondatban, arra csak az új szavak megtanításánál volt szükség. Itt az ideje, hogy a beszéd árnyalatait mutasd be neki. A hanglejtéssel, hangsúlyozással ugyanúgy lehet játszadozni, mint a szavak értelmével. Rokon értelmű kifejezéseket taníthatsz meg neki, vagy árnyalatbéli különbségekre hívhatod fel a figyelmét. Erre nagyon jó alkalmat adnak Lackfi János meséi, pl. a Család játékcsomagbana Zozó és a hajrengeteg című mesekönyv elején 6 különböző szót használtunk fel csak arra a dologra, hogy Zozó közlekedett (caplatott, kaptatott, baktatott). Egy korábbi blog bejegyzésünkben pedig nagyszerű verssel mutattuk be nektek a magyar nyelv gazdagságát.
Mutassuk be az ellentétpárokat is gyermekünknek, és utána árnyaljuk a szavak jelentését. Viszont bizonyosodj meg arról, hogy ha új szót használsz, gyermeked érti, hogy miről beszélsz. Nem mindig jelzik ugyanis maguktól, ha nem értik az általad használt új kifejezést.
Mesélj neki. Olvass minél többet neki és vele is, de mondjál fejből is meséket. Találjatok ki közösen történeteket. Ha megláttok az utcán egy eldobott banánhéjat például: “Mit gondolsz, ki dobhatta el és mire gondolt közben?” Gyermekekkel egész hamar bele lehet jönni ezeknek a kis mindennapi történeteknek a kitalálásába, és nem csak a szókincsét fejleszted vele, de a fantáziáját, képzelőerejét is tornáztatod. Nem utolsósorban pedig egy olyan kis világot teremtetek közösen, amelyben a csodák, a mindennapi események összefonódnak és kiegészítik egymást. Felejthetetlen élmény egy ilyen gyermekkor, ahol a felnőtt és a gyermeki világ közt az átjárást ezek a kis közösen kitalált történetek adják.
Kérdezd. Kérdezgesd már akkor is, mikor még nem várható tőle válasz. Ezzel a részvételét segíted, az érdeklődését tartod fenn. Mikor már szavakat mond, azokra kérdezz rá, s ha nem mondja, mondd ki helyette, azzal is érezze, hogy mit vársz tőle. Később is kérdezgesd. Egy mese után beszéljétek meg, mit csinált a főszereplő, mit gondol, miért tette, stb. Ha tévéz néztek – amit az ő érdekében igyekezz napi maximum fél órára korlátozni, és minél inkább interaktív (beszéltető, megmozgató) műsort választani – feltétlen beszéljétek meg utána, hogy mit látott és mi miért történt úgy, ahogy. Hiszen a filmek alapvetően nem adnak neki időt és lehetőséget arra, hogy kellőképp megeméssze a látottakat. Ilyenkor még fontosabb a történet verbális feldolgozása.
A pozitív visszajelzések a beszédfejlődés területén is épp olyan fontosak, mint a gyermeknevelésben. Örülj minden verbális megnyilatkozásának, dicsérd, segítsd, bátorítsd, támogasd. A beszédet ne csak fegyelmezésre használd, hanem bőven mérd a dicséretet, a szeretet különböző verbális megnyilvánulásait és kifejezésmódjait. Ne feledd: ezzel példát is adsz, arra tanítod közben, hogy ő maga hogyan fejezheti ki a szeretetét mások iránt. Nagyon fontos képesség, az életrevalóság elengedhetetlen kelléke.
Játsszatok a hangotokkal is! Beszélgessetek, bolondozzatok, énekeljetek, táncoljatok, színészkedjetek együtt. Ehhez segítségedre vannak a hangutánzó szavak (pl. ,,Tyap-tyap mondja a cipő az utcán” – részlet a Testrészek mesesorozat Láb és kéz kötetéből), vagy ha valamilyen állatot utánzol. Én mindig hasonló tréfához nyúlok, ha saját szavaimmal nem tudom rávenni gyermekem arra, hogy szót fogadjon. Megkérem a zokni nevében, hogy vegye fel. Beszélek hozzá a cipő hangján, hogy dugja bele a lábát. Elérem a célom és a játékosság megmarad köztünk más helyzetekre is. Tréfával sok minden elérhető és idővel ő is utánoz, elváltoztatott hangon válaszol, kísérletezik, játszik a szavakkal, a hangjával. Rímeket is faraghattok, ha arra éreztek indíttatást.
Gesztikulálj. Ne spórolj a nonverbális kommunikáció elemeivel sem, hisz azok nagyban segítik megérteni a beszélő mondanivalóját. A metakommunikáció elsajátítása is a beszélni tanulás része. Kombinálhatod a gesztikulálást az előző pontban említett szerepjátékkal, különböző karakterek kifejezésére, de használhatod érzelmek kifejezésére is. A játékosság és a kísérletezés a nonverbális kommunikáció segítőtársai.
Hallgasd meg. Ha kérdeztél, várd meg a választ. Figyelj, ha beszél hozzád, adj esélyt, hogy kifejezze magát. Várd meg a mondatai végét, ne fejezd be helyette. Értékeld a csendben eltöltött perceket is, és bátorítsd a megszólalásra.
Végezetül: hagyd el a gügyögést, az értelmetlen bababeszédet, a leegyszerűsített szavakat (pl. vau vau a kutyára) mert nem segíted vele a szép beszéd megtanulását.
Felhasznált irodalom: thepiripirilexikon.com
Reméljük, hogy cikksorozatunkban találtatok elég motivációt és pár életrevaló ötletet gyermekeitek beszédfejlesztéséhez, akár ha már neki fogtatok, vagy ha még csak most fogtok neki. Ne feledd: minden visszajelzésnek örülünk, és azért vagyunk, hogy az itt leírtak megvalósítását megkönnyítsük nektek
Szerezd be SzóKiMondóka játékcsomagodat! A SzóKiMondóka játékcsomagok 2017.02.01 és 02.28 között 30% kedvezménnyel kaphatóak webáruházunkban. Kattints ide