Több bejegyzés született már anyanyelvmegőrzés témában, de az az érdekes, hogy mindig van új ötlet, másoktól hallott tipp, tanulság, amiről újra érdemes írni, olyan, amit szívesen osztok meg veletek is. S szülőként is folyamatosan szükség van segítségre, támogatásra, motivációra, mert a kitartás az, ami meghozza a gyümölcsét és bizony az út nem mindig egyszerű. Január 22. a magyar kultúra napja annak okán, hogy ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz megírását. Mi ennek kapcsán anyanyelvmegőrző tanácsokkal készültünk.
Az anyanyelvmegőrzés ráadásul egy olyan téma, mint a gyermeknevelés, hogy soha nem lehet a végére érni. Ha végre felneveltük gyermekeinket, akik szépen beszélnek, írnak és olvasnak magyarul, – hamarosan jönnek az unokák is, akiknél elölről kezdhetünk mindent.
A többnyelvűen nevelkedő gyermekeknél a nyelvek egyensúlya olyan, mint a libikóka, vagy mérleghinta: az egyik mindig ’’előrébb’’ van. S ezért fontos, hogy a nyelvet rendszerben kezeljük, egymással ne keverjük. Amikor a gyermek “előveszi” az egyik nyelvet, akkor annak minden hozzávalójával együtt kell a felszínre kerülnie. Azért nem jó, ha keverjük a szavakat, vagy a nyelvtant, mert nem tudnak a szabályok rögződni és a nyelv, mint önálló rendszer érvényesülni. Végtére is nem szavakat igyekszünk gyermekeinknek megtanítani, hanem egy komplex nyelvet szeretnénk átadni.
Az mondjuk természetes, hogy a kicsi gyerekek még így beszélnek: Can you make my reggeli? De ezt ne tükrözzük vissza, ne erősítsük. Legjobb, ha a válaszunkkal kedvesen helyretesszük: Persze, szívesen megcsinálom a reggelidet. Arra gondoltál?
Ha mi magunk nem keverjük a nyelveket, akkor jó példát mutatva a legjobb úton járunk afelé, hogy gyermekünk is elkülönítse azokat. Hiszen tudjuk, hogy a különböző nyelvek valamennyire más helyen tárolódnak az agyban, ezért a nyelvek közt is rendnek kell lennie.
S akkor jöjjön néhány tipp, miként segíthetjük a gyermek anyanyelvének megőrzését:
– Érdemes például megkérdezni gyermekünket az iskolából hazatérve, hogy mi volt az iskolában. Ragaszkodjunk ilyenkor hozzá, hogy magyarul mondja el, mi történt és mi a házi feladat. Ezzel lefordítja a történteket és magyarul is meglesz a szókincse az iskolai anyagra. Ez persze nem fog azonnal sikerülni, de ha kitartóak vagyunk, 1-2 hét alatt kialakulhat ez a jó szokás.
– Mi csak magyarul beszéljünk hozzá. Biztassuk, hogy kérdezzen vissza, ha olyan szót hall, amit nem ért. Ezzel passzív szókincsét erősítjük, ha mindent megért magyarul, az már fél siker.
– Legyenek szavai magyarul az érzelmeire, a nap történéseire, kedvenc ételeire, a hét napjaira, az időjárásra, a hobbijára, stb.
– Ha a szavak megvannak, tegye őket mondatba. Ez kicsit olyan, mint felnőtt fejjel nyelvet tanulni, hiszen valószínű, hogy a befogadó ország nyelve lesz előrébb a fejében. Viszont egy helyes mondat épp olyan sikerélmény, mintha most tanulná a nyelvet. Beszéltessük magyarul, amennyit csak tudjuk.
Rendszeres foglalkozás nélkül nem lesz eredmény, de ha rászánjuk az időt, a siker sem marad el. Reméljük, hogy sikerült néhány hasznos gondolatot megosszunk veletek és írjatok, ha elakadtok, hátha tudunk segíteni.