Tavaly elvégeztem az Ökomama kurzust, ahol többek közt a biogazdálkodásról tanítottak kisgyermekes anyukák számára.
Sajnos, azt nem tanították meg, hogyan tartsuk távol gyermekeinket féltve gondozott ágyásainktól.
Még akkor sincsenek a növénykék biztonságban, ha éppen együtt ültettük őket. Ha kapálok, jönnek segíteni és ütnek, amit gondolnak. Ha gyomlálok, húzkodják ők is a növényeket válogatás nélkül, ha locsolok, követelik a tömlőt és telibe irányítják a pici palántákra, hogy azok kifordulnak a helyükből. Ha éppen szüretelek, ők is kihúzzák, amit érnek.
Ilyenkor egyetlen gondolattal vígasztalódom: csomagban jönnek. Az öröm, ami velük van, az a sok kedvesség, szeretet bizony nem jár egyedül – van velük vesződség, baj is. Azokon is túl leszünk valahogy… –
A párkapcsolatomban is alkalmazom ezt a szemléletet: a tökéletesség keresése helyett értekelem, amim van. Felírtam egy papírra mindent, amit szeretek a férjemben és ha valami miatt épp haragszom rá, előveszem, és máris más megvilágításba kerül az aktuális ügy.
————————————————————————————
A projekt, amelyen dolgozom, a blog névadója, a SzóKiMondóka. A facebookon és a honlapon többet is megtudhatsz róla.
Iratkozz fel a SzóKiMondóka hírlevelére, ha érdekelnek a hasonló bejegyzések!