Hosszasan sorolhatnánk mindazokat a tényezőket, amelyre egy kétnyelvű gyereket nevelő családnak a siker érdekében figyelnie kell. A recept nélkülözhetetlen hozzávalói: elegendő idő (input) és lehetőség a nyelv használatára, következetes nyelvi nevelés, nagyfokú elszántság és kitartás a szülők részéről, egy adag találékonyság és diplomáciai érzék (afféle védőpajzs a gyakori kritikai megjegyzések ellen), különböző tárgyi kellékek (mint könyv, CD, játékok, stb.), némi pénz, végül – de nem utolsó sorban – támogató környezet. (Természetesen az itt leírtak érvényesek abban az esetben is, ha a gyerek kettőnél több nyelvvel nő fel.)

A szakirodalomban és a közbeszédben egyaránt viszonylag kevés szó esik a támogató családi környezetről, különösen pedig a házastársak szerepéről a gyerek kétnyelvűségének kialakításában és hosszú távú megtartásában. Ebben a blogbejegyzésben azokkal a családi helyzetekkel foglalkozom, ahol a két szülő két különböző nyelvet használ a gyerekkel a hétköznapokban.

Minden szülő számára nagy felelősséget jelent, ha ő egy adott nyelv egyedüli képviselője a családban, és rajta múlik, hogy a gyereke beszéli-e a nyelvét vagy sem. Megfelelő támogatás híján többnyire „beletörik a bicskája” ebbe a nehéz feladatba, hiszen a nyelvek versenyéből alapállásban mindig a helyi nyelv kerül ki győztesen. Ha tehát semmit nem teszünk, akkor idővel a gyerek csak annak az országnak a nyelvét fogja beszélni, ahol él és, amilyen nyelvű oktatási intézménybe jár – függetlenül attól, hogy melyik országban élünk, és milyen nyelvet szeretnénk a gyerekünknek átadni. Nem véletlen, hogy a kétnyelvűségkutatás egyik alapvető tézise, hogy mindig azt a nyelvet kell támogatni, amelyik nincsen jelen intézményes formában a gyerek környezetében.

Éppen ezért kiemelkedő fontosságú, hogy a társunk miképpen viszonyul ahhoz, hogy mi a saját nyelvünket szeretnénk használni a gyerekkel. Alapvető kérdés tehát, hogy a partnerünk milyen mértékben „tolerálja” a kisebbségi nyelv folyamatos jelenlétét a családban? A támogatás leghatékonyabb formája kétség kívül az, ha megtanul magyarul. Már a passzív nyelvtudás is sokat jelent, hiszen így legalább nagyjából követni tudja az otthoni párbeszédek nagy részét. Még egy lépéssel előrébb jár azonban, ha a nyelv aktív használójává válik. Hogy mindez miért fontos, arra egy Ausztráliában élő magyar anyuka remekül rávilágított:

„A férjem német, én magyar vagyok, ráadásul angol nyelvterületen élünk. Szerintem a legjobb döntésünk a kapcsolatunk elején az volt, hogy a párommal kölcsönösen megtanultuk egymás nyelvét. (Még jóval azelőtt, hogy a gyerekek megszülettek volna.) Ezért nálunk nem voltak viták a nyelvhasználat miatt. Mindenki érti, hogy a másik mit mond a gyereknek. Nem kell fordítani vagy ugyanazt két nyelven elmondani. Ennek köszönhetően egyikünknek sem lett elege a többnyelvű nevelésből, és azt sem éreztük, hogy ki vagyunk zárva a családi beszélgetésből azért, mert nem értjük, hogy mit mond a másik.  A rokonokkal való kapcsolattartást is problémamentes.”

Tisztában vagyok vele, hogy a magyar nyelv esetében ritkán találkozhatunk a fentihez hasonló, ideális szituációval. (Jó, ha tudjuk, hogy ilyenkor is szerencsésebb helyzetben vannak a világnyelvek beszélői, hiszen a partnereik nagyobb valószínűséggel találkozhattak már az iskolában is az adott idegen nyelvvel. Ráadásul mindenki „hasznosabbnak” tartja, hogy egy nagy presztízsű nyelvet tanuljon meg, minthogy egy „kis nyelvre pazarolja az idejét”.)

Persze az elfogadástól az elutasításig tartó skála még akkor is nagyon széles, ha a társunk szinte semmilyen nyelvismerettel nem rendelkezik a nyelvünkön. Ismerek olyan családot is, ahol a magyarul nem tudó, német apuka figyelmezteti a lányait, hogy az anyjukkal csak magyarul beszéljenek („Hallo, mit der Mama nur ungarisch, bitte.”). Az efféle aktív támogatás nagyban megkönnyíti a kisebbségi nyelvet beszélő szülő feladatát, hiszen mint már írtam: a környezet nyelve „mindent visz”.  

A tanácsadói praxisomban azonban nagyon gyakran találkozom olyan helyzetekkel, amikor egy kisebbségi nyelvet (török, kínai, szlovák, stb.) beszélő szülő arról panaszkodik, hogy a társa nem veszi jó néven, sőt, esetenként kifejezetten tiltja is, hogy a gyerekekkel a saját nyelvét használja akkor, amikor a többségi nyelvet beszélő partnere is jelen van. Ez a kérésnek tűnő valójában azonban burkolt tiltás nemcsak a párkapcsolatot rongálja nagy erőkkel. A negatív érzelmi légkörben a kétnyelvűségnek is rendkívül kicsi a túlélési esélye: egy gyerek sem tud úgymond a szülő „háta mögött,” titokban kétnyelvűvé válni. Az a szülő, aki nem szívesen hallja társa nyelvét a családban, még a távollétében is kedvezőtlen hatást gyakorol a gyerek kétnyelvű fejlődésére, hiszen lerombolja a nyelv presztízsét a gyerek előtt. A gyereknek, aki a többségi nyelvet már úgyis könnyebben és szívesebben beszéli, gyakran kézre áll a kifogás, miszerint semmi kedve nincs azt a haszontalan nyelvet beszélni, ami apát/anyát amúgy is zavarja. Másrészt a tiltásnak köszönhetően a túl kevés input és a csökkent használati idő miatt a gyerek nyelvtudása fokozatosan fakul. Egyre kevésbé szívesen beszéli a nyelvet, mígnem a magyarul feltett kérdésekre is inkább a többségi nyelven válaszol. És a kör bezárul.

Tapasztalatom szerint a családon belüli nyelvi konfliktusok egy jelentős részének hátterében a tájékozatlanság és az információhiány áll. Ezt próbálta meg orvosolni a 2014-ben napvilágot látott Két- és többnyelvű gyermeknevelés a mindennapokban című, szülőknek szóló kézikönyvem. Ugyanakkor sokan kérték, hogy készítsek egy olyan angol nyelvű anyagot is, amit a magyarul nem tudó partnerek is meg tudnak hallgatni, el tudnak olvasni. Persze lehetőleg gyorsan, hiszen mindenki időszűkében van. Ezzel az anyaggal az érintett szülő akár egy délután alatt „képbe kerül” a két- és többnyelvű gyereknevelés legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban. Ezt követően könnyebb a témáról közösen beszélgetni a családban. Ezért született meg az Important Questions and Answers on how to Raise Bilingual and Multilingual Children Successfully hangoskönyvem és e-könyvem. Mindkét termék kapható a webshopban. Beleolvasni, belehallgatni, a tartalomjegyzéket tanulmányozni itt lehet.

Dr. Csiszár RitaKét és többnyelvű gyermeknevelés a mindennapokban című könyv szerzője

Köszönjük!