Elérkeztünk a Kisgyermek intelme szüleihez című 4 részes sorozatunk utolsó fejezetéhez. Azért 4 rész, mert így is elég terjedelmesre sikerült egy-egy bejegyzés, mindegyikben 5 pontot vettünk sorra. Az eredetileg húsz pontból álló Intelmeket jobbnak láttam négy részre osztani, így egy alkalommal 5 pontot tudtunk felsorolni és megtárgyalni. Az utolsó részben talán a legfontosabb gondolatok látnak napvilágot, bár az eddigiek is jelentőségteljesek voltak. Ha szkeptikus vagy az egésszel kapcsolatban kezdd itt és nem fogsz csalódni. Garantálom, hogy a sorozat többi részét is végig akarod majd olvasni. Ha csak egyet-egyet szívlelsz meg az itt felsorolt intelmekből, már gazdagabb gyerekkort és több figyelmet fogsz tudni gyermekednek adni, és ezáltal kiegyensúlyozottabb lesz gyerkőd, és te is egy fokkal boldogabbnak érzed majd magad. Nekem széles vigyor van az arcomon, ha elképzelem gyermekem, amint ezeket a sorokat intézi hozzám:
16. Ne gondold, hogy elveszítheted a tekintélyed, ha bocsánatot kérsz tőlem. Becsületes bocsánatkérésed meleg érzéseket kelt bennem irántad.
Mintha ezt már érintettük volna. De ez a pont mélyebbre megy annál, hogy mintát adsz gyermekednek, azzal, hogy bocsánatot kérsz tőle. Valóban fontos, hogy jó példával járj elöl. Mint ahogy az olvasást is nehezen fogja megszeretni, ha téged soha nem lát olvasni. De ennél többről van itt szó. Ha őszintén bocsánatot kérsz tőle, mert megbánod, amit ellene vétettél, – hogy mondjuk egyik társa előtt szidtad le, vagy ilyesmi – azzal nem csak mintát adsz neki, de empátiát érez át irántad és, ami a legfontosabb: MEGBOCSÁJTANI tanítod meg. Ez valami olyan fontos képesség, amit magunktól nem tudunk megtanulni. Elméletileg tudjuk, hogy el kell engedni a haragunk, de hányan vagyunk, akik ragaszkodunk sok évvel ezelőtti sérelmeinkhez és megkeserítjük vele a jelenünk anélkül, hogy tudnánk róla, hogy saját sorsunkat rontjuk el. Tudni kell elengedni a rosszat, tudni kell megbocsájtani. Idővel bocsánatkérés nélkül is. Saját boldogságunk érdekében. De kezdjük azzal, hogy bocsánatot kérni tanulunk és tanítunk meg és így gyakoroljuk a megbocsájtást.
17. Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni! Kérlek nyugodj bele a próbálkozásaimba, nem tudok meglenni ezek nélkül.
Senki nem születik úgy, hogy mindent tud. Minden képességünket tanuljuk és gyakoroljuk. Hagyj időt ezek gyakorlására. Ha időre megyünk, keljünk hamarabb, hogy legyen időm bekötni a cipőmet egyedül. Ne segíts, azzal csak azt erősíted bennem, hogy egyedül képtelen vagyok rá. Pedig meg tudom csinálni, ha hagyod, hogy újra és újra gyakoroljam.
A SzóKiMondóka filmjeibe is azért építettük be a kísérleteket, hogy bátorítsunk téged arra, hogy kipróbálj különböző dolgokat gyermekeddel. A fizika törvényei remek alkalmat adnak erre, ugyanis bizton számíthatsz rájuk. A SzóKiMondókás kísérletek során tapasztalat útján tanultok az erő törvényéről, és más olyan törvényszerűségekről, amelyek elsőre nem is tűnnek olyan magától értetődőnek. Például a Család fejezetbe tett hidas kísérlet során ki lehet próbálni többféle hidat és megmérni azok teherbírását. Ha már megvan, melyik a legstrapabíróbb híd, elmagyarázhatod gyermekednek, hogy miért. De engedd, hogy kísérletezzen, ne vedd el tőled azt az örömöt, amit az új dolgok kipróbálása jelent. Megint egy életre tanul belőle bátorságot, kísérletező kedvet.
18. Ne felejtsd el, milyen gyosan felnövök! Biztos nehéz lesz neked velem lépést tartani, de kérlek, hogy legalább próbáld meg!
Szülőként nem tűnik mindig olyan gyorsnak az az idő, amit egy korszakban eltölt a gyermek. Pedig nekem sokszor ez adott erőt, hogy tudtam, előbb-utóbb úgyis vége lesz, megpróbálom élvezni, amíg tart. Így volt ez a babázással, szoptatással, játszóterezéssel és most így van a közös olvasással is. Már olvasnak, de továbbra is olvasok nekik, mert nem akarom még elengedni azt az élményt, amit a közös olvasás jelent. A nagyobb olvas egy oldalt és én is olvasok egyet.
Ugyanakkor az is fontos, hogy szülőként tovább tudjunk lépni és lépést tartani a gyermek igényeivel. Ma még a közös olvasást igényli meg az esti összebújásokat, de lehet, hogy holnap már a bírkózás, vagy a közös társasjáték lesz a kedvence, amire éppúgy rá kell hangolódnunk, holott a mi igényeink nem változnak közben. Nekünk tényleg meg kell próbálnunk lépést tartanunk, különben kisodródunk a kanyarban és kamaszkorban már csak arra az alapra tudunk építeni, amit most teszünk le. Akkor már nem lehet elkezdeni alapozni.
19. Ne felejtsd el, hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül. Talán nem is kell ezt neked hangoztatnom. Vagy mégis?
Szerinted hányan vannak ma a földön akik azt gondolják, hogy a gyereknek elsősorban szigorra van szüksége? Hányan értenek egyet a fenti megállapítással? S hányan tudják, hogy a szeretet és megértés a legfontosabb és mégis küzdenek vele, hogy ezt biztosítsák gyermeküknek? Szerinted mennyivel lenne boldogabb a világ, ha a fenti megállapítást minden szülő magáévá tenné? Hányan vannak, akik ma is mással – babysitterrel, ajándékokkal, játékokkal – próbálják megoldani a szeretetük kifejezését? Vagy szeretnek, de a maguk módján és a megértésre már nem futja az erejükből. Ha semmi mást, ezt az egyet, minden szülőnek szeretném a lelkébe vésni. Enélkül nincs szülőség. A legfontosabb intelem. Hisz te is tudod. Vagy mégse?
20. Kérlek, tartsd magad jó kondícióban! Légy egészséges! Szükségem van rád!
Ennél a pontnál elérzékenyülök én is. Ugyanis én is dohányoztam, mielőtt gyerekeim születtek volna. Mindig tudtam, hogy ha terhes leszek abbahagyom és utána már nem dohányzom. De tudom, hogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogy most leírom. Ha pl. a párom dohányzott volna, lehet, hogy máshogy alakul minden. Nekem könnyű volt leszokni, de amúgy meg tudom, hogy nem az. Gyermekeim ki vannak bukva ha cigizni látnak felnőttet és nekik óriási csalódás volna, ha én cigiznék. S mégis: hány gyermek tudja, látja, szagolja, hogy szüleje dohányzik, esetleg iszik, vagy túlsúlyos, elhízott, beteg, nem törődik magával, vagy más önsorsrontó tevékenységet végez? Szerinted milyen azt egy gyermeknek látni, hogy a szülője maga ellen tesz?
Nem csak azért fontos, hogy jó kondícióban legyünk, hogy sokáig tudjuk őket szeretni és támogatni, hanem most, a jelenben is szükségük van arra, hogy fizikai kihívások elé állítsuk őket. A legjobb szilveszterünk volt a tavalyi, mert a játszótéren órákon át fogócskáztunk. Nem akartunk hazamenni, holott volt estére jegyünk, mert annyira jól éreztük magunkat. Szaladgáltunk, mászókákat másztunk meg, sokat nevettünk, mind lehetetlen lett volna megfelelő kondíció nélkül. Bizony, ha gyermeket vállalsz, nem csak magadért vagy már felelős. De attól, hogy felelős vagy másért is, nem szabad magadat elengedni. Magadért duplán vagy mostantól felelős. Egyszer magadért, egyszer meg gyermekedért kell vigyáznod magadra. Legalább addig, amíg felnevelted és képessé tetted arra, hogy önálló, felelős életet éljen, eltartsa önmagát és örömöt találjon az életben. Ha még nem vagy itt, vigyázz a kondíciódra, az egészségedre, menj el azokra a szűrővizsgálatokra és tegyél meg mindent az egészséged érdekében!
Hiszen szüksége van rád. A boldog, elégedett, tudatos, kreatív, felelős énedre. Mert abból tudsz adni.
Köszönjük a figyelmet!