Ez egy rendhagyó blog. Edina, aki szintén a SzóKiMondóka csapatának tagja, írt egy kis összefoglalót, hogy hogyan sikerült visszarázódniuk a nagy nyári szünet után az oviba. Fogadjátok szeretettel.
Már eltelt egy hónap mióta újra átléptük az ovi küszöbét. Mi most kezdtük az utolsó évet. Kisfiam lassan betölti a 6. életévét. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem is nehéz volt…
Fiam épp az ovikezdés előtt, 3 hetet a nagyiéknál töltött vidéken, így számomra is furcsa volt, hogy reggel újra kell ébresztgetni, öltöztetni – mert azt bizony elfelejtett a nyári szünet alatt. Rohanni az oviba, elköszönni, aztán irány a munka.
Szóval, vissza kellett állítani a saját napi rutinomat, majd a fiamét is. Ő nagyon jól vette az akadályokat. Hiányoztak már neki a kisbarátok, így nagyon könnyen visszaszokott. Habár a reggeli felébredéssel még így 4 hét eltelte után is küszködünk.
Túl vagyok Anyaként, az idei év első szülői értekezletén. Mi már ugye a sulira készülünk. Így egyben, ömlesztve hallani, hogy mi lesz még ebben az évben a felkészítés során, bizony még nekem is sok volt. Jöttek a folyamatos engedélykérések, hogy megnézhesse szakember a gyermeket. Logopédus is. Nálunk vannak olyan jellegű gondok, hogy a b-v betűket előszeretettel keverjük és rosszul mondjuk. Anno rengeteget olvastam a témában. Arra a következtetésre jutottam, hogy megpróbálom nem mondani neki, hogy rosszul mondja pl., hogy „barázsolni”, hanem elismétlem utána helyesen, szépen kiejtve,amennyit csak tudom. A módszer eredményes – kb. a negyedik rosszul mondott „barázsolni” után már átvált „varázsolni”-ra. Ilyenkor szépen megdicsérem, hogy igen ügyes vagy, most mondtad helyesen. Megtapsolom, megpuszilgatom, hogy kapja a folyamatos pozitív visszajelzést tőlem.
Úgy néz ki, hogy ez önmagában még nem volt elég, és logopédiára fogunk járni. Nem élem meg kudarcként, hiszen minden gyerek más, másként fejlődik. Próbálom benne is erősíteni, hogy ez jó dolog lesz és kell, hogy a tanító néni is megértse őt, ha kérdezni fog majd az iskolában.
Ezért is fontos a beszédfejlesztés. Ha előbb találkozunk a SzóKiMondókával és a játékcsomaggal lehet, hogy elkerüljük ezt a plusz foglalkozást. Mi is rengeteget énekelünk. Pl. az óvoda játékcsomagból imádja a Mackó, mackó ugorjál-t. Emlékszem mikor először látta a kisfilmet tátott szájjal nézte végig. Majd mikor vége lett, rám nézett és azt mondta „Még egyszer!” 🙂 Teljesen elvarázsolta a hangulata. A könyvekből pedig van egy titkos kedvence, ami még sajnos nem jelent meg kereskedelmi forgalomban. A mese címe Csillagködök, és a SzóKiMondóka Víz csomagja utáni játékcsomagban lesz, mint mese. Tele egy édes kisfiú határtalan fantáziájával. Teljesen mintha a saját fiam látnám, aki totálisan azonosult a Lackfi János által megformált karakterrel. Ha sikerül a most megjelenő Víz csomaggal elég sok követőt és felhasználót szerezni, akik akarják majd a folytatást, rajtunk nem múlik, hogy tavasszal megjelenjen a Levegő fejezet, benne a Csillagködökkel.
Összegezve az ovis visszaszokás neki jobban sikerült, mint nekem. Ő már nagyfiú. Tele szeretettel, aki ovi előtt és után megölelget, megpuszilgat. De délután mindig azzal fogad, hogy „Anya, nagyon jó volt ma az oviban!”
Persze ez köszönhető az ovis barátoknak, az óvó néninknek, dadusunknak. Hiszen ha ők nem teremtenek olyan légkört, amiben a gyermekem jól érzi magát, akkor ez nem lenne így.
Ha tetszett az írás, jelezzétek felénk és megkérjük még Edinát, hogy írjon még a tapasztalatairól. Kövessetek addig is minket facebookon illetve iratkozzatok fel a hírlevelünkre, hogy ne maradjatok le a következő blogbejegyzésünkről.