Mire neveljük gyermekeinket? Mitől működik jól a társadalom? Mi a fontos, hogy legyőzzék társaikat, vagy együttműködjenek majd az őket körülvevő emberekkel? Elkerülhetetlen, hogy ezeken a kérdéseken elgondolkodjunk és tisztázzuk magunkban azokat a célokat és értékeket, amik fontosak nekünk. Gyerekeinknek csak akkor tudunk hiteles példát mutatni, ha világos számunkra, hogy mire szeretnénk őket nevelni.
Az együttműködés egy olyan készség, amit a nevelés során sajátítanak el a gyerekek. Nem születnek ezzel a készséggel, de kialakítható bennük tudatos óvodai, iskolai és otthoni neveléssel. Azok az intézmények, amelyekben egymás felé fordulva ülnek a gyerekek és kis asztaloknál közösen dolgoznak, együttműködsre tanítják a gyerekeket. Azok a társasjátékok és mesék, ahol közösen oldják meg a feladatokat, szintén segítenek az együttműködési képesség kialakításában. Nem könnyű a gyerekeket erre nevelni, biztosan lehet számítani ellenállásra is, de hamar rájönnek majd az együttműködés pozitív hatásaira is.
Manapság az üzleti szférában is egyre inkább az együttműködés dominál, holott sokáig volt a kapitalizmus az ellenpélda a társadalmi szolidaritásra – és vannak társadalmak, ahol még mindig az. A versenyhelyzet helyett partneri viszonyban gondolkodik egyre több cég, mert összedolgozva sokkal szélesebb tömegeket tudnak elérni, vagy magasabb szinten kiszolgálni vevőik igényeit.
Az együttműködés ideje jött el, ez a mai korszellem – gyerekeink akkor lesznek sikeresek, ha ezt a képességet tanulják meg. Ha észreveszik, amikor a másiknak szüksége van az ő segítségükre és nem haboznak segíteni. Ha megtanulják, hogyan kérjenek maguk is segítséget, nem csak a szüleiktől, de társaiktól is.
A családi együttműködés célja: a közösség boldogulása. Ezt már az egész picikkel is meg lehet értetni, hogy az ő feladatuk a család, mint közösség segítése. A család hasznos tagja a gyermek is, a maga módján – fontos, hogy annak is érezze magát! S ha magatartásával nem segíti éppen a család előrehaladását, mert nem fogad szót, akkor erre fel lehet hívni a figyelmét és megkérni, hogy akkor térjen vissza a családi asztalhoz mondjuk, ha tud úgy viselkedni, hogy az nem bántó a többiek számára. A világosan megfogalmazott elvárást megérti és elvárható tőle, hogy megtegye, ami tőle telik. Ha fontos számunkra a közösség, megfogalmazhatjuk a gyermekkel kapcsolatos elvárásainkat a közösség szempontjából is.
Ti mit gondoltok erről? S ha fontos nektek: ti hogyan nevelitek közösségi életre gyermekeitek?
Hallgasd meg rádióadásunkat a témában: