Ezt a hétvégét a külföldi magyaroknak szenteljük, azoknak elsősorban, akiknek fontos a magyar nyelv és kultúra megőrzése. Nekik szeretnénk ezzel a bejegyzéssel kedveskedni és megmutatni, milyen különböző módokon használhatják a SzóKiMondóka elemeit. Holnap Bostonban, az Észak-Amerikai Óvodák szakmai találkozóján fogok arról beszélni, hogy a SzóKiMondóka módszertana hogyan kapcsolódik az élmény alapú oktatáshoz – gyakorlati bemutatóval egészítve ki az előadásom. A célom, hogy eszközöket mutassak a pedagógusoknak arra, hogyan vonják be a játékos tanulásba a SzóKiMondóka elemeit, illetve azokat hogyan tudják még plusz dalokkal, versekkel, mondókákkal stb. kiegészíteni.
A SzóKiMondóka az élmény alapú tanulásra épül, hiszen a kicsikkel csak így lehet bármit is megismertetni. Saját tapasztalatra, örömteli élményekre építünk, amelyek a felnőtt és a gyermek interakciója során jönnek létre a közös térben. A szavakkal úgy játszunk, hogy nem csak kimondjuk őket, hanem eljátsszuk a jelentésüket, keresünk hozzájuk dalt, vagy mondókát és azt el is énekeljük. A szavakat megjelenítő szókártyákat pedig a kicsik kezébe adjuk, megfoghatják, forgathatják, rakosgathatják őket. Innentől kezdve már csak a fantáziád szabhat határt a szókártyákkal játszható játékoknak, amikből egy csokorra valót összegyűjtöttünk a Szülői útmutatóban, amit a csomagokba tettünk. Ott a szavakra koncentrálunk a játékok kitalálásánál, de azon túl is lehet például a kártyákat színre válogatni, vagy a gyerekszoba tárgyaihoz szín szerint illesztgetni őket, közben a színeket, tárgyakat megnevezni, stb. A nagyokkal már a mondatalkotás a következő lépés, meg a kissé elvontabb játszadozás, mint pl. rokon értelmű szavak, vagy ellentétes jelentésű szavak keresése, vagy a rímalkotás.
Sokan kérdezik, hogy miért a szavakkal játszunk, mikor a betű lesz az első írott egység, amivel a gyerek találkozik. Nálunk nem ismerkednek még az óvodában a gyerekek betűkkel, de ahol igen, ott is szavakhoz kötik őket. 6 éves korig a fejlődéslélektani szakaszt Piaget után műveletek előtt korszaknak hívjuk, aminek jellemzője az egészlegesség. A 2-6 éves kisgyermek egész alakokat vesz észre és jegyez meg – tárgyakban és szavakban is egyaránt. Ezért számuka a betű értelmezhetetlen logikai egység – esetleg szívesen megtanulja nevének kezdőbetűjét, de azt másik betűvel “összeolvasni” még képtelen. Egész szóalakokat azonban könnyen megjegyez, ha tudja valamihez kötni a jelentésüket. Zoé lányom például 2 évesen a nyuszi szót úgy mutatta, hogy két kezét feje alá tette, mintha aludna, mert a “Nyuszi ül a fűben” kezdetű dalt sokat énekeltük együtt. Zoé ma két nyelven ír és olvas és bár az angol az első nyelve, azon falja a könyveket és folyton történeteket ír.
A szavakkal való játszadozást tehát érdemes korán kezdeni, de csak akkor, ha azt tudjuk játékosan csinálni, amivel élményt kap, amit élvez, amit újra és újra szeretne felfedezni. Mert a tanulás ebben az esetben észrevétlen és erőfeszítés nélküli – olyan, amilyennek lennie kell. A SzóKiMondóka kifejezett törekvése, hogy eszközei szórakoztatóak és játékosak legyenek – élvezetesek a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt és közös élményt nyújtsanak a családtagoknak.
Bár külföldi magyarok megszólítására törekedtem, sikerült talán úgy fogalmaznom, ami az otthon élő magyarok számára is érdekes. És talán nekik és érdekes lehet első élő bejelentekzésem a Facebook oldalunkon vasárnap este hétkor a Bostoni Hagyományőrző napról.
Viszlát ott!
Élőben jelentkezünk a fesztiválról itt: