Legutolsó blogbejegyzésünkben arról írtunk, hogyan próbáld meg kitalálni, mire van most, a karantén után gyermekednek a legnagyobb szüksége. Továbbgondolva ezt a fonalat, szeretném megosztani veled, mi az, amire rájöttem saját gyermekeimmel kapcsolatban. 

Az egyik legfontosabb dolog, amire a gyermekeknek szüksége van, hogy tudjon igazodni valami önmagánál nagyobb szervező erőhöz. A gyermeknevelés témájában ezt sokszor korlátoknak, vagy szabályoknak hívják, amire a gyermeknek szüksége, van, hogy azon belül fejlődhessen, kipróbálja magát és növekedhessen. Az a gyermek, akinél nincsenek, vagy nem érezhetőek eléggé ezek a határok, megreked a fejlődésben. Ezért ezen lelki szükséglet hiánya sokszor fizikai tünetekben is megnyilvánulhat. 

A magasabb rend szervező ereje

Nem csak a szabályok és a határok fontosak azonban a növekvő gyermeknek, hanem az a tudat is, hogy létével és cselekedeteivel valami magasabb rendhez járul hozzá. Ezért jó, ha bevonod a rendrakásba a közös játék után, vagy más módokon kiveszi a részét otthon a házimunkából. Jó, ha érezteted vele, hogy ti egy csapat vagytok, amiben mindenkinek vannak feladatai. A közös cél lehet a tiszta, rendezett lakás, amiben mindenki jól érzi magát, vagy mindenki jól léte. Hogy ez nektek mit jelent, azt defeniáljátok közösen, de legyen kimondva, hogy mi a család célja és abban mi mindenki feladata. Ha neki annyi a dolga, hogy egyen, aludjon, játsszon, meg szót fogadjon, az is rendben van, de legyen kimondva. Legyen valami dolga, mert ezzel kezdődik el az élet értelmének keresése és kielégítése, amik egyelőre a gyermeknek még távoli fogalmak, de nem árt, ha már most a tudatába férkőzik a gondolat, hogy egy önmagánál magasabb szinten működő rendszer része ő maga is. 

A vallásos családokban ez magától értetődő módon épül be a gyermek tudatába. Ahol azonban nem beszélnek Istenről és a világban betöltött szerepünkről rendszeresen, ott a szülőnek magának kell megteremtenie ennek a magasabb rendnek a létezését. Akár úgy, hogy saját értékeit adja át gyermekeinek, példamutatással és persze, némi magyarázattal is. Tudni kell azonban, hogy a példa ereje sokkal erősebb, mint a szavaké. Ilyen iránymutatás nélkül a gyermek joggal gondolhatja úgy, hogy minden őérte létezik a világon és mindenkinek csak annyi a dolga, hogy őt kiszolgálja. Saját tapasztalatai eddigi életében legalább is ezt támasztják alá. Ebből a tapasztalatból hivatott az értékadó nevelés idővel társadalmilag hasznos embert faragni. 

Mit jelent számodra a társadalmi hasznosság? 

Mitől érzed jól magad? Mi az, ami motivál, amiért áldozatokra is képes vagy? Mik a céljaid, amikért küzdesz? Mik azok a legfontosabb értékek, amiket gyermekednek is szeretnél megtanítani? Ezeket a kérdéseket magadnak kell először megválaszolnod és ha megvan a válasz, akkor olyan alkalmakat kell keresned, amelyeken gyermeked megélheti ezeket az értékeket. Ha például a természet állapota fontos számodra, akkor menjetek rendszeresen szemetet szedni az erdőbe, kiránduljatok, kapcsolódjatok ki a természetben. Gyűjtsétek szelektíven a szemetet és ne vásárolj felesleges dolgokat, amelyek hamar elromlanak és a kukában végzik. Vásárolj kimérve élelmiszert, komposztálj, adományozd el, amire nincs már szükséged. Ha minderről még beszélsz is közben a gyermekednek, elmondod neki, hogy mit, miért csinálsz, már megmutattad neki értékeidet. 

Ha az olvasás szeretetére szeretnéd megtanítani, olvass neki sokat, játsszatok a szavakkal, olvassatok közösen és lásson téged is olvasni. Beszélgessetek a mesékről, a könyvek szerepéről az életedben és előbb-utóbb belőle is olvasást szerető embert faraghatsz. Ha pedig a jócselekedetekre szeretnéd megtanítani, lásson téged is segíteni másokon, miközben el is mondod neki, mit miért csinálsz. A személyes példa átható ereje és az értékek kommunikálása önmagában elegendő ahhoz, hogy az értékeidet megmutassad gyermekednek. Az ő feladata lesz majd kiválogatni az így felsorakoztatott értékekből, hogy mi az, amivel saját maga is azonosulni tud – ne várdd el tőle, hogy majd mindent úgy csinál, ahogyan te mutatod neki. A legtöbb, amit tehetsz, hogy megmutatod neki és beszélsz róla – így eljut a tudatáig a lehetőség, amellyel azonosulhat, az érték, amelynek mentén ő is élhet. 

Ez talán a legfontosabb szülői szerepünk, hiszen rajtunk (is) múlik, hogy milyen értékek mentén él és mit tart majd fontosnak gyermekünk. Felnőve hozzátesz-e majd a közösséghez, vagy éppen azt nézi, mi az, amit magának kikaparhat belőle. A családnak jut az a fontos szerep, hogy ennek különbségére és az értékek fontosságára megtanítsa a gyermeket. 

A bolygó már nem tud mindenkit úgy kiszolgálni, hogy bárki bármennyit elvehet a közösből. Ezért az értékek és az értékadó nevelés túlésésünk szempontjából is kiemelkedő jelentőséget kapott. 

Te mit gondolsz erről?