Mondhatjuk azt is, hogy Móna környezetvédőnek született. A SzóKiMondóka születésekor már azon gondolkodtam, hogyan építsem bele a környezeti nevelést a játékcsomag sorozatba. Ezért lett a fejezetek témája egy-egy természeti elem: víz, levegő, tűz, föld – a családdal kezdve és az emberrel zárva ezt a sort. De Móna karakterének megalkotásakor sokkal inkább a SzóKiMondóka nyelvi neveléssel kapcsolatos alapelvei érvényesültek: Móna szeret a szavakkal játszani, rímpárokat alkotni, verseket írni és kérdéseket feltenni a megszerzett ismereteivel kapcsolatban. 

Móna tehát eredetileg egy ilyen érdeklődő, cserfes, minden lében kanál kislány, aki szeret a szavakkal játszani. Ezek a karakter jegyei akkor is érvényesülnek, amikor egy környzetvédelmi problémával, konkrétan a szemeteléssel találkozik a Nulla hulladék mese elején. Az Ökomesék gondolata akkor született meg, mikor a Testrészek mesesorozat a végéhez ért. A Testrészek utolsó kötetében, a Test mesében már a Föld napja óvodai megünneplése szerepel faültetéssel és szemétszedéssel, valamint egy Föld-meditáció, amelyben az óvodások a Földre hangolódnak érzékszerveikkel és gondolatokat fogalmaznak meg a Föld gyógyulására. Az Ökomesék tehát folytatják ezt a sort, és teljes egészében Móna kíváncsiságára épülnek, arra a tulajdonságára, ahogyan ő képes rácsodálkozni a körülötte zajló folyamatokra: például arra, hogy a szemét keletkezése milyen fontos része a jelenlegi gazdaság működésének. A Barátom, a fában arra csodálkozik rá, ahogy az önkormányzati dolgozó számára a kivágott fák pótlása szimpla matematikai feladat és fel sem tűnik nekik, hogy a kivágott 120 éves fák nem igazán pótolhatók tíz éves csemetékkel.  

Móna egy ilyen lány, aki, mint minden gyermek, a saját józan paraszti eszét használva kérdez rá olyan dolgokra, amikre a felnőttek már nem is gondolnak: miért kerül a szemétbe minden csomagolás? Miért van, hogy a vásárlásaink során el sem tudjuk kerülni a hulladék keletkezését és a legtöbb, amit tehetünk, hogy újrahasznosításra külön gyűjtjük a megvásárolt hulladékot, holott nem is tudjuk, hogy valójában mi fog történni vele azután, hogy a szelektív kukába kimosva betettük a csomagolást. Minden gyermek ezzel a kíváncsisággal jön a világra és azt gondolom, hogy ha ők döntenének a környezeti problémák kérdéseiben, sokkal jobb helyzetben lenne a világ. Akkor nem az olajlobbi érdekei érvényesülnének, vagy nem az óvatosság lenne a vezérelv, hanem a természettel való összhangba kerülés és az arra való törekvés, hogyan tudunk a legjobban megfelelni a természeti törvényeknek. 

Móna a bennünk lakó környezetvédő aki tükröt tart a hatalmon lévő döntéshozóknak, tükröt tart saját kényelmes énünknek, kreativitását vesztett felnőtt lényünknek a mindennapi cselekedeteinkkel kapcsolatban. Addig jó, amíg még tudunk ebbe a tükörbe belenézni és elfogadni a kritikát, változtatni tudni gondolkodásunkon és szokásainkon. 

Nézd meg a bejegyzés videóváltozatát a SzóKiMondóka Facebook oldaláról: