Mennyit foglalkoztunk már vele, és még mennyi mindent nem mondtunk el! Mint minden gyakorló anyának, úgy bővül az én tudásom is ezen a téren, hisz már három gyerekkel, különböző neműekkel és más-más életkorokban éltem át rengetegszer azt, amit a köznyelv nemes egyszerűséggel hisztinek nevez. Pedig a hisztik okai és formái közt is lehet tipológiát felállítani. Ebből következik, hogy kezelésük is más és más módon lehetséges. Egy korábbi cikkünk segít a hisztik tipológizálásában.
A hisztik kezdete általában a dackorszak elejére tehető. A másfél-két éves gyermeknek már van öntudata, így akarata is, vágyai, kívánságai és céljai. Önkifejezése azonban még csak most most indult el, sok esetben nem tudja még szavakkal elmondani, hogy mit szeretne. Sőt, esetleg nem is tudja, hogy mit szeretne. Ebből következik, hogy az első, amit tehetünk, hogy szavakat adunk a szájába. Megtanítunk neki olyan kifejezéseket, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok, fáradt vagyok, stb. Ebben segítségedre lehet az épp ezekből a szavakból készült szókártyákkal felszerelt Ki beszél? szókártyás mesefüzetünk. A másik két fontos szó, a köszönöm és a kérem. Ezeket a szókártyákat az Óvoda fejezetben találjátok meg, és bár nem mondom, hogy feltétlen kellenek a kártyák a szavak megtanításához, mindenképpen segítik a folyamatot. Ezért ezt a szókártyacsomagot önállóan is elérheted és ajándékba jár mellé a szülői útmutató, amiben többek közt használatukról olvashatsz.
A második lépés, hogy segítsünk neki felismerni saját érzéseit, saját testének jelzéseit. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha megnevezzük, mikor mit érezhet. Ha inni kér: Szomjas vagy? Mondjad: Szomjas vagyok! Ha éhes, ugyanígy tudjuk benne tudatosítani az érzetet, s ha álmos, azt sem árt cimkézni, nevén nevezni, akár vele is kimondatni, de legalább is megpróbálni. Nagyon fontos, hogy a próbálkozásokat is díjazd, ne csak az eredményt. Ha valamit mond a kérésedre, akkor legjobb tudása szerint megpróbált megfelelni neked, emiatt dicséretet, biztatást érdemel. Azzal még önbizalmát is erősíted, ami elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy magabiztosabban fejezze ki magát.
A harmadik fontos dolog, hogy megőrizzük saját nyugalmunkat. Ebben segít neked a mély légzés és annak tudatosítása, hogy egy átmeneti állapotról van szó. A hiszti elmúlik, az viszont megmarad, hogy azt hogyan kezeltük. Ha olyat teszünk, amit mi is megbánunk, saját lelkiismerefurdalásunkkal kell megküzdenünk a nap hátralévő részében. Tudom, hogy nem könnyű nyugodtnak maradni, ezért nem árt, ha előre felkészülsz és valami segítséget beszerzel – legyen az bármi: egy kép a közös nyaralásról a mosogató fölé, amire ilyenkor rápillanthatsz, saját gyermekkori képed, vagy valami, ami jó érzéssel tölt el és segít összpontosítani, kívülről ránézni a helyzetre.
Van, amikor éppen a hiszti figyelmen kívül hagyása segít. Mikor nem fizikai okai vannak (éhes, fáradt, fáj valamije) hanem valami olyat szeretne megkapni, amit nem lehet. Ha nem figyelsz rá, előbb-utóbb abbahagyja, míg ha folyamatosan vigasztalni próbálod, újra és újra rékezd, hátha végül beadod a derekad. Ne tedd! Kitolsz vele és magaddal is. Amit kimondtál, ahhoz ragaszkodj, különben magát a hisztit erősíted meg. Hisz azt tanítod vele, hogy hisztivel eléri amit akar.
Fontos tudni, hogy a hiszti nem rosszaság! Bár a gyermek temperamentuma szerint változó az intenzitása és a gyakorisága, olyan gyerekkel még nem találkoztam, aki ne hisztizett volna. És ha találkoznék, akkor annak keresném az okát, hogy miért nem. Mintha ez hozzátartozna a gyermekek természetes fejlődéséhez. Nem rosszaság és nem is egy rossz dolog. Megtanít téged az önfegyelemre, higgadtságra, türelemre, őt pedig az önkifejezésre, céljai elérésének elfgadható módjára és arra, hogy az érzelmei kifejezése milyen fontos!
A nem működő gyakorlatok közt említeném meg azokat, amiket valószínűleg az utcán hallasz, amikor gyermeked épp hisztizik: leönteni hideg vízzel, megpofozni, otthagyni, megrázni, stb.
Neked mi vált be?
Az alábbi videóban összefoglaltam a bejegyzés lényegét a SzóKiMondóka Facebook oldalán: